7853. lajstromszámú szabadalom • Eljárás likacsos fémek elektrolytikus előállítására

— 3 tömör fém számára az alkalmas áramsűrűséget alkalmazzuk magasabb hőmérséklettel és nagyobb concentratio mellett. Hasonlóképen, mint a a concentratio és a hőmérséklet, hat a kathodoknak vagy a kathodoknál a folyadéknak mozgása. A kathod folyadéknak mozgása a fémnek szilárdabb leválását mozdítja elő. Tehát a mozgás is eoncentráló hatással bír, különösen azáltal, hogy az ionoknak különböző vándorlása folytán a kathodon létrejött hígítást ismét kiegyenlíti. Ezen hatást különösen akkor kell tekintetbe venni, ha az anodok depolarisatiója czéljából különben is mozgó elektródokat használunk. Végre, különben ugyanazon körülmények mellett, elérhetjük a fémcsapadék változását, ha a kathodokat fölváltva qualitativ különböző összetételű fürdőkbe akasztjuk be vagy pedig, a hatás fokozása végett a qualitativ összetétel ezen változtatását az áramsűrűség, concentratio, hőmérséklet vagy mozgási állapot alkalmas változtatásával úgy csoportosítjuk, hogy fölváltva laza- és tömör fémet kapunk. A mindenkor alkalmazandó alkalmas áramsűrűséget. concentratiót, hőmérsékletet, vagy mozgást minden qualitativ ismeretes fürdőre legjobban kísérletileg állapítjuk meg. A helyes választás bizonyítéka gyanánt a fémcsapadék kinézése szolgál. A nevezett föltételek szabályos változásának keresztülvitelét általában két különböző rendszer szerint végezhetjük, vagy azáltal, hogy két-két külön czellát és külön fürdő folyadékot használunk, a melyekbe a kathodok váltakozva beakasztatnak, vagy akképen, hogy mindig ugyanazon czellában dolgozunk és itt pl. az áramsűrűség, a hőmérséklet és mozgás nagysága váltakozik és azonkívül különböző összetételű és concentratiójú folyadékokat is hagyunk periodikusan czirkulálni. Ajánlatos a két rendszert akként kombinálni, hogy a laza csapadékot saját czellájában valamivel kisebbített áramsűrűség vagy nagyobbított hőmérséklet mellett előbb annyira meghagyjuk erősödni, hogy egy másik czellába való szállítást, a mely a további megerősítésre szolgál, kibírjon. Miután az elektrolytikus művelet folyamán a kathod fölülete folytonosan nagyobbodik, ennélfogva tehát a kathódfölületre vonatkoztatott áramsűrűség és következésképen — ha a többi föltételek ugyanazok maradnak az áramsűrűség aránya is az elektrolyt sűrűségéhez lassanként kisebb lesz, azaz a laza fémkiválás lassanként magától átmegy szilárdabb fémkiválásba ha a kezdeti áramsűrűség úgy volt választva, hogy csak kevéssel feküdt a tömör fémét szolgáltató határ fölött. Az átmenetet a lazából a szilárdabb fémképződésbe tehát önműködőlég végeztethetjük, ha a laza fémképződéshez való csoportosítást a lehetőséghez képest már előzetesen közelítettük a szilárd fémképződési föltételeinek csoportosításához. A fémcsapadék kétféle szerkezet-változásainak szintén önműködő szabályozására különösen előnyösnek mutatkozik az áramsűrűség mellett a hőmérsékletek változása, mert a hőmérsékletnek szabályos emelkedése és esése könnyen végeztethető önműködőlég. Néha, különösen ólomnál ajánlatos lehet, egy lemez segítségével a laza fémre gyenge nyomást gyakorolni, a czélból, hogy egyenletes fölszint kapjunk és ne keletkezhessenek túlságos nagy üregek. Laza ólomnak elektrolytikus előállítására nem minden oldat egyformán jól alkalmas. Pl.: salétromsavas oldatból merev, nyomás alkalmazásánál törékeny, tűszerű lapokat kapunk, míg a jelen eljá; ás szerint azt találtuk, hogy ólomoxydnak maró alkaliákban való oldatából nyert lapocskák igen szívósak. Ha az így előállított lapok akkumulátorok számára használandók, akkor ez igen fontos, mert ezen esetben az ólomnak föllépő oxydatiói az oxydált részek tetemes térfogatváltozásaival járnak, tehát jó, ha az egyes lapocskák, melyekből az egész áll oldalsó eltolódásokat végezhetnek, a nélkül, hogy összefüggésüket elveszítenék. Minthogy elektrolytikus műveleteknél a kathodon végbemenő folyamatok nem lehetnek függetlenek az anódon végbemenőktől és megfordítva, azért az anódon végbemenő folyamatok is tekintetbe veendők és a