7708. lajstromszámú szabadalom • Csőgyártásban és csőgyártó készüléken eszközölt javítások
_ 4 — horony végére, hol /4 kar a cső útjából eltávolodik, mivel az I" horony vége lejtős. Ekkor a csővágó készülék nyugalomba jött. Ha most P hüvelyt eredeti állásába vissza toljuk, a készülék készen áll a következő csődarab elmetszésére, a mint a C cső vége /' kart érinti és eltolja. Gyakran olyan csövet készítünk, melyeknek belső fölülete könnyű fémmel vagy oly anyaggal van burkolva, mely a cső anyagával formálás alatt nem keverődött össze (pl. üveggel burkolt vascső). Az ilyen csöveket úgy készítjük, hogy a burkoló anyagot J nyíláson át (1., 2. ábra) a forgóhengerbe bocsátjuk. A burkoló anyag forgás alatt a nehezei)!) csőanyag belső fölületén marad. Ha üveggel akarjuk bevonni a csövet, akkor a siliciumtartalmú anyagot a forgóhengerbe bocsátjuk, mely azután a czentrifugális erő következtében a vascsövet egyenletes vastagságban és egyfolytában burkolni fogja. A burkoló réteg vastagságát a beöntött anyag mennyisége szabályozza, így tetszőleges vastagságú réteget állíthatunk elő a C csőben. A forgóhenger végénél C csőre A2 köpenyt alkalmazzuk, melybe A3 csövön át világító gázt bocsátunk, hogy G cső és A henger közé kívülről levegő ne mehessen be. Így a formáló réteg és a G cső külső föliiletének oxydálását elkerüljük. A forgóhenger mellső végét A1 födéllel elzárjuk, melybe A5 kibocsátócsövet dugunk, hogy C cső formálása alatt keletkezett gázok a forgóhengerből eltávozhassanak. A 6. ábrában föltüntetett készülék hasonló a föntebb leírt készülékhez, annyi különbséggel, hogy a forgóhenger a vízszintes iránytól kissé elhajlik, úgy hogy a henger beömlő nyílásánál lejebb áll, mint a kibocsátó nyílásnál. Ennek következtében a formáló B réteg a forgatás alatt a beömlő nyíláshoz közel vastag lesz, míg a henger külső végénél egészen elvékonyodik. Azáltal, hogy a forgótengelyt ferdén helyezzük el, a nélkül, hogy a henger végén az 1. ábrába rajzolt a8 karimát alkalmazunk, a formáló réteg nem mehet ki a hengerből. A forgóhenger ferdesége a beömlő nyílásnál lévő a karima, a henger forgási sebessége egymáshoz viszonyítva bizonyos arányban állanak, úgy, hogy a karimába öntött csőanyag forgás alatt a formáló rétegen, a kibocsátó nyílás felé halad, mely mozgásában a frissen beöntött csőanyag segíti. A csőanyag a henger kibocstó nyílását kívánt vastagságban, mint kész cső hagyja el. G csővéget a 6. ábrában látható y1 permetelő fejjel látjuk el, mely a G esőbe bocsátott gőzt és olajat sugarak alakjában szórja szét a formálás alatt levő cső belső fölületére. Az E gázégők helyett (milyeneket az előbbi szerkezetnél alkalmaztunk) a forgóhengert K kemenczén vezetjük át. A D1 olvasztókemencze helyett, mely a !> olvasztó tégelyt melegítette, itt L villamosan hevített olvasztó tégelyt használunk, mely 11 l2 elektródákkal bír. 12 elektróda egyúttal szelep gyanánt is szolgál, mely az ömlesztett fém bebocsátását a forgóhengerbe szabályozza. Az L olvasztótégely d csatornáját l égővel melegítjük, hogy a kifolyó csőanyag ömlesztett állapotban jusson a forgóhengerbe. Egyéb tekintetekben a 6. ábrabeli készülék szerkezete és működése hasonló az 1. ábrában föltüntetett készülék szerkezetéhez és működéséhez. Ha a csőkészítést bármelyik fönt leírt készüléknél meg akarjuk szüntetni, akkor 12 szelepet elzárjuk, A hengert és HL görgőket addig forgatjuk, míg minden benne levő csőanyag kész csővé nem formálódott. A csőkészítós kezdetén a formálóréteghez szükséges ólmot, ömlesztett állapotban a1 nyíláson A hengerbe bocsátjuk, vagy a szilárd ólmot berakjuk a hengerbe és E égő (1. ábra) vagy (6. ábra) K kemencze által megömlesztjük. A cső formálása alatt az ólomréteget a beömlő izzó csőanyag folyton ömlesztett állapotban tartja, még akkor is, midőn a csőanyag már megszilárdult és csővé formálódott. A 7. ábrában föltüntetett módosított szer-