7552. lajstromszámú szabadalom • Jelzőberendezés vasúti összeütközések meggátlására
— 2 — van (XI. ábra), míg annak másik sarka egy kontaktusgörgővel vagy tetszőleges más kontaktusközeggel áll kapcsolatban, (mely előnyösen hengeres és oly széles, hogy a mozdonynak oldalmozgásai hátrányos hatást nem gyakorolhatnak), mely kontaktusközeg a mozdony állványzatától el van szigetelve és az elszigetelt A B vezetéken fut. Mivel ezen vezeték el van szigetelve, az áramkör természetesen meg van szakítva és a csengőmű, daczára annak, hogy motora hajtatik, nem működhetik. Ha azonban a vágánynak valamely pontján ezen A B vezeték a sínekkel vagy a talajjal vezetőösszeköttetésbe jut, úgy ez által az áramkör záratik és a csengőmű működésbe jő, föltéve, hogy a mozdony mozgásban van. Ha már most egy második mozdony az előbbitől bizonyos távolságban ugyanazon vágányon van, úgy, mivel ezen második lokomotív is az elsőhöz hasonló berendezéssel bír, a maga kontaktusgörgője, villamdelejes csengőműje és állványzata által az elszigetelt A B vezeték és a sínek vagy talaj között összeköttetést létesít, mi által az áramkör záratik és mindkét mozdonynak csengőműje működésnek indul; ezen csengőművek működése mindaddig eltart, míg mindkét mozdony vagy azok egyike mozgásban van. Mivel azonban megengedhető, hogy két vonat ugyanazon a vágányon legyen, ha csak kölcsönös távolságuk elég nagy. úgy az imént említett föltételek mellett a jelzőberendezés számos esetben működnék szükségtelenül. Ezt úgy kerüljük el, hogy az A B elszigetelt vezetéket több meghatározott hosszúságú részre osztjuk, úgy hogy a jelzőberendezés csak akkor érvényesülhet. ha két vonat az A B vezetőnek ugyanazon részletével van összekötve. Az A B vezetőnek ezen földarabolását a II. ábra tünteti föl. Ezen berendezésnél megeshetnék, hogy két mozdony az A B vezetéknek két különálló részén egymás felé futna és a D osztáshelyen találkoznék. Mivel ez esetben a két mozdonynak kontaktusgörgői a vezetéknek ugyanazon részleté- j vei egyáltalán nem vagy csak igen rövid ' időtartamra jutna érintkezésbe, szükségképen ! a csengőművek egyáltalán nem vagy csak oly rövid időié jutnának működésbe, hogy az összeütközés ekkor már nem volna megakadályozható. Ezen hátránynak elejét veendő az A B vezeték mellett és ahhoz párhuzamosan a második, hasonló elrendezésű A1 H1 vezetéket (III. ábra) erősítjük meg, melynek megszakított vagyis osztáspontjai az első vezeték részleteinek közepére esnek. Világos, hogy az utóbb említett elrendezés mellett két mozdony soha sem juthat egymáshoz közelebb, mint a mennyi az A B vagy A1 B1 vezeték egy-egy részlete felének felel meg, a nélkül, hogy a kontaktusgörgőik az egyik vagy másik vezeték azonos részletével érintkezésbe ne jutnának és így csengőmüveik működésbe jutnának. A gyakorlati foganatosításnál az A B vezetéket a vágány egyik oldalán, az A1 B1 vezetéket annak másik oldalán erősítjük meg (IV. ábra), mivel a vezetéknek a síneken belül való elrendezése bizonyos hátrányokkal jár, úgy hogy minden mozdonyon két kontaktusgörgőt kell elrendeznünk, melyek egymással össze vannak kötve és a mozdony állványzatától el vannak szigetelve. A vágány elágazásánál az V. ábrában föltüntetett elrendezést foganatosítjuk, melynél az egyik vezetéknek A1 B1 osztáspontja az elágazás pontjával összeesik, a másik A B vezeték két vezetékre bomlik, melyek közül az egyik (mint elszigetelt kábel) a föld szintje alatt a vágányt keresztezi. A mint az V. ábrából első pillantásra látható, ezen berendezés mellett soha sem lehet két vonat egyidejűleg M és jV-nél. M és O-nál vagy N és O-nál, a nélkül, hogy ez által csengőműveik működésbe ne hozatnának. Bizonyos pontokon, mint például pályaudvarokon belül lehetségessé kell tennünk, hogy egyes vonatok az egyik vágányon álljanak, míg más vonatok a szomszédos vágányokon futnak. Ezen esetben a vágányállító emeltyűn egy ezen emeltyű által működtetett C kommutátort rendezünk el, mely a nyitva maradt vágány A B vezetékének részleteit összeköti és a másik vágányhoz
