7552. lajstromszámú szabadalom • Jelzőberendezés vasúti összeütközések meggátlására

- 3 -tartozó A B vezeték részleteit elszigetelten tartja, úgy hogy (IV. ábra) egy vonat állhat O-nál, míg egy másik /lAtől AT

felé vagy iV-től M felé futhat. Hogy egy vonatnak egy kocsival vagy egy a pályán maradt kocsicsoporttal való összeütközését megakadályozzuk, a kocsik mindegyikét egy fémből készült kontaktussal látjuk el, mely ha a kocsi áll. az elszigetelt vezetékhez simul és ez által ezen vezetéket a kocsi állványzatával, a sínekkel és a talajjal vezetőösszeköttetésbe hozza. Ha már most a mozdony a vezetéknek ugyanazon részletére jut, melyen a kocsi áll. úgy az áramkör záratván, a csengőmű megindul és a mozdonyvezetőt az akadályra figyelmeztetik. Ha a kocsik mozgásban vannak. a fémkontaktusok az A B és A1

B1 vezetékek fölé vannak emelve. A pályával egy szintben lévő kocsiútkeresztezéseknél a vezetékek egy föld alatt fektetett, elszigetelt kábelrésszel vannak összekapcsolva és a kocsiút mindkét oldalán a vezetékek egy-egy ferdén lefelé irányuló átmeneti résszel láttatnak el, hogy a kontaktusgörgőknek ezen vezetékre való fölfutását megkönnyítsük (VII. ábra). A vezetékeket a pálya mindkét oldalán szorítóközegek segélyével fatömbökön erősítjük meg (VIII. és IX. ábra), melyek oldalfelületükön az elszigetelést tökélesbítő kivájt vagy kifűrészelt S horonnyal vannak ellátva. Az R fatömbnek fölső részére van erősítve a T szorítószerkezet, mely a két t t1

pofából áll; ezen pofák egyike helytállóan van megerősítve, míg a másik mozgatható és a két pofa egy vagy két U csavarszöggel szoríttatok egymáshoz, mely utóbbiak a vezetéknek betevésekor vagy kivételekor meglazíthatok. A pofák fölső végükön a vezetékeket befogadó hézagolásokkal vannak ellátva, de a vezeték a pofák fölső végén túl azokból kinyúl, úgy hogy a kontaktusgörgők vele állandóan érintkezésben maradnak. Hogy a pályamunkálatokat és a vezetéknek kivételét megkönnyítsük, valamint a már fönt említett okoknál fogva is ezen vezetéket meghatározott hosszúságú darabokra osztjuk, e darabok mindegyikének végei a hozzájuk hegesztett, kovácsolt vagy öntött F vastömbökkel vannak ellátva (IX. ábra), mely utóbbiakat a T-alakú V bádogrészhez csavaroljuk. mely azután egy faczölöpre erősíttetik, A mint a IX. ábrából kitűnik, az l' U csavarok meglazítása által a vezetéknek részei könnyűséggel leszerelhetők. A mint már említettük, minden mozdonyon két kontaktusgörgőt kell elrendeznünk, minden vezeték számára egyet egyet. Az elrendezés módját a X. és XI. ábrák tüntetik föl. SzAHADATiMl IGÉNYEK. 1. Önműködő jelzőberendezés vasúti vonatok összeütközésének meggátolására, jellemezve egy kettős, a vágány mentén, azon belül vagy annak két oldalán fektetett A B elszigetelt vezeték által, mely arra szolgál, hogy ugyanazon vágányon lévő mozdonyok villamdelejes csengőműveit az azokon elrendezett kontaktusközegek közvetítésével egymással összeköttetésbe hozza. 2. Az 1. alatt jellemzett jelzőberendezésnél kettős, meghatározott hosszúságú részletekből álló A B. Ax

B1

elszigetelt vezetéknek elrendezése, a mikor is az egyik A B vezeték részletei a másik A1

Bl

vezeték részleteihez képest el vannak tolva (III. és IV. ábrák). 3. Az 1. alatt jellemzett jelzőberendezésnél 0 kommutátoroknak a vágány elágazásain, keresztezésein és kitérőin való elrendezése, mely kommutátorok a váltóállító emeltyű, excenter vagy egyéb közeg által hozatnak működésbe és arra szolgálnak, hogy a fővágánynak egyik vezetékét az ágvágány vezetékével öszszekössék, vagy ezen összeköttetést megszakítsák (VI. ábra). 4. Az 1. alatt jellemzett jelzőberendezésnél a vezetéket összekötő, elszigetelt és a föld szintje alatt fektetett kábeleknél ugyanazon szintmagasságban lévő út keresztezéseknek való elrendezése (VII ábra). 5. Az 1. alatt jellemzett jelzőberendezésnél az alkalmazott vezetékeknek elrende-