7519. lajstromszámú szabadalom • Új világítási és fűtési berendezés gáz és ásványolajok számára
bizonyos pontosan kiszámított légmennyiséget ragadtattunk tova, másrészt pedig arra, hogy a keverendő áramoknak nyomás alatt történő egyesülése által a tömegeknek tökéletes egymásbahatolását biztosítsuk. A légtód lilással dolgozó forrasztó esőnek végeredményét így elértük és az új berendezés azon óriási előnnyel bír, hogy nem igényel kettős csővezetéket és egyszersmind mindazon alkalmazásoknak is megfelel, melyekre a magas hőmérséklet fejlesztése szolgál. Ezen elveket egyaránt alkalmazhatjuk a közönséges világító gázzal, valamint az ásványolajakkal való világításnál és fűtésnél. A) A közönséges gázzal való világítás és fűtés. Ezen ezélra szolgáló berendezések három külön rendeltetéssel bíró készülékből állanak. Ezek: í. A hajtókészülék, melynek segélyével a gázzal azon eleven erőt közöljük, melyre annak a levegő tovaragadása és az égési anyagok egymásbahatolása czéljából szüksége van. 2. A keverő, mely a tulajdonképeni tovaragadást. egymásbahatolást és keverést eszközli. 3. A lángzó, vagyis az elégetést foganatosító készülék. 1. A hajtó készülék. Mivel a kérdéses munka teljesítéséhez szükséges eleven erő igen csekély, úgy nem szükséges bonyodalmas hajtókészülékekhez folyamodnunk, hanem elegendő ha ezen készülékek működtetésére valamely szokásos gyönge erőforrást alkalmazunk, a milyen pl. egy csőben tartalmazott folyósított szénsav, kiömlő víz vagy sűrített levegő eleven erejében, villamos elemekben, néhány méternyi magasságban elrendezett víztartályokban vagy magában az emberi karban rejlik. A kivánt eredményhez azáltal is juthatunk, hogy a közönséges nyomás alatt álló gázt gáznak vagy sűrített levegőnek áramlata által ragadtatjuk tova, mely áramlatot akár a berendezéstől független lángzó vagy az égési termékek melege segélyével előidézett hőemelkedés által állítjuk elő. Magától értetődik, hogy gőzgépet, gázmotort, elektromotort stb. is alkalmazhatnánk; ily mérvű erőforrásokra azonban, tekintve a végzendő munka csekély voltát, soha sem lesz szükségünk és azokhoz csak egészen specziális esetekben kell folyamodnunk. Háromféle hajtókészüléket különböztethetünk meg; ezek: a) alternatív mozgású. b) forgó mozgású és ' c) huzammal működő hajtókészülék. a) Váltakozó mozgású hajtókészülék. /. A szénsav vagy sűrített levegő erejének fölhasználásával működ") szerkezet. 1. Egyszerű hatású berendezés. (1. ábra.) Ezen berendezés két A szivattyúhengerből áll, melyekben az alulról fölfelé nyíló C szelepekkel ellátott B dugattyúk működnek. Ezen dugattyúk rűdjainak meghosszabbításain a H dugattyuk vannak elrendezve, melyek a fölül nyitott / hengerekben mozognak. Az / henger a K elosztó tolattyú és az M L nyílások közvetítésével fölváltva a hajtó gázzal és a légkörrel közlekedik. A tolattyú mozgását a G gyűrűs ütköző szabályozza, mely az 0 kétkarú emeltyűt lengő mozgásba hozza és ezáltal az F tolattyúrúdak közvetítésével váltakozva fol-és alámozgatja a tolattyúkat. A mozgás folytonosságának biztosítása czéljából a kétkarú emeltyű alatt a T cső van elrendezve, mely részben higannyal van megtöltve; ezen higany az emeltyűnek állásához képest a csőnek egyik végéből a másikba fut és a gőzgép lendítő kerekének hatásához hasonlóan meggátolja a készüléknek a holt pontokban való megállását. Az A hengerek maguk állandó összeköttetésben állnak a gázelosztóval. A gáz fölváltva ömlik ki majd az egyik, majd a másik hengerből, mégpedig az S szelepeken át. A hajtógáz (szénsav vagy sűrített levegő) folyósított szénsavat tartalmazó csőből vagy tartályból vétetik. Hogy ezen hajtógáz mindig majdnem állandó nyomás alatt álljon, annak beömlési pontján nyomáscsökkentőt rendezünk el. Ezen nyomáscsökkentő (II. ábra) az a
