7426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sósav előállítására chlórcalciumlúgokból
— 2 a kautsukcső épen olyan hosszú, mint a milyen j magas a kád. Mindegyik kád fenekén v kúp- ; szelep van, mely egy rúd segítségével, a szükséghez képest, kihúzható vagy ülőhelyéhez szorítható. A kádak belül m jellel vannak ellátva, mely jelig mindegyik műveletnél chlorcalciumlúggal megtöltetnek. Ezen jel a fakadnak körülbelül 2 /8 magasságában van alkalmazva; a harmadik harmad a hozzáadandó rézvitriololdat számára való. Ezen négy kisebb kád előtt van elhelyezve az előbb említett vízáthatatlan S2 gödör, melyelőny ösen olyan nagy, mint a párologtató edény. A nagy fakád mellett, melyben a chlorcalciumlúgok vaniu.k, áll az épen olyan nagy, ugyanolyan berendezésű Hl kád (2-ik ábra fölülnézet), mely rézvitriololdat fölvételére szolgál. Ezen kád el van látva az osztályzattal ellátott W vízmutató üveggel, melyen a lefolyt rézvitriol mennyisége mindig leolvasható; a csapok ellenkező oldalon vannak elhelyezve, mint a chlorcalciumlúgtartályoknál és megfelelően hajlított csövek segítségével a. rézvitriollúg a négy kisebb kád mindegyikébe bele folyasztható. Az St gödörben, mely a négy kisebb kád előtt van elhelyezve, /> J szivattyú nyúlik bele, mely a gödörben levő rézch lórid oldatot a IP tartályba fölszivattyúzza, mely az A kicsapó torony fölött van elrendezve. Ezen A kicsapó toronynak egyenszögű keresztmetszete van és faállványon megerősített ólomlemezekből van összeállítva. Ezen kicsapó torony belsejében több sor b bádogtető van (3. ábra perspektivikusan), melyeknek alsó b1 széle fogalakúan ki van vágva, hogy a fölülről lefolyó rézchloridoldatot lehetőleg elossza. Ezen ólomtetők úgy vannak összeállítva, hogy a fölső sor 2—2 teteje közé az alsó sor egy teteje jusson. A torony alján van az M buvólyuk. melyet vasból készült, ólommal bevont födél zár el és egy nagy átmérőjű H csap; az első a torony tökéletes kitisztítására, a második a képződött sósav levezetésére szolgál, mely tetemes mennyiségű rézkéneget visz magával. A tornyon van az X elosztó, mely a B2 tartályból lefolyó rézchloridoldatot a torony egész keresztmetszetén egyenletesen elosztja. Alúl a toronyban van még azonkívül R cső, mely a gazometerből ágazik el és a kicsapáshoz szükséges kénhydrogént a toronyba vezeti. Ezen R cső a toronyközepéig ér és itt le van hajlítva, úgy hogy a kénhydrogén az alúl összegyűlt folyadékon át buborékokban száll föl, miáltal ezen csőnek kivált rézkéneg által való eldugulása ki van zárva, A nyert rézkéneget c lerakóhelyre (4-ik ábra) kihordjuk, mely a következő berendezéssel bír. Áll egy megfelelő nagyságú szabad térből. mely czementezve. vagy valamely más ismert módon vízáthatatlanná vau téve. Ezen lerakóhelyet hosszában és szélességében bizonyos számú keskeny és alacsony </ fal szeli át. Ezekre hordja a munkás talyigákon a rézkéneget, a lerakóhely megfelelő szakaszában kiüríti és azután a rézkéneget a föliileten egyenletesen (körülbelül 5 cm. magas rétegben) elosztja. Ezen szakaszokban, nagyságuk szerint. 3—4 munkanapon nyert rézkéneg helyezhető el. A lerakóhelyet czélszerűen a legegyszerűbb szerkezetű faépítménnyel födjük be, hogy eső és hó a rézkéneget meg ne nedvesíthesse. A réz kiválasztására szükséges kénhydrogén a következőképen készül: a mésznek a lúgokból rézvitriollal való kicsapásánál a négy kisebb «,—kádban kénsavas mész keletkezik, melyet leülepítünk és hidegvízzel kimosván, v szelepen, mely ezen kádak mindegyikének a fenekén van elhelyezve. T tölcséren át az alátolt kocsikba leeresztjük. Ezután megszárítjuk, egyenérték szerint kiszámított mennyiségű porított szénnel keverjük és kemenczében, mely hasonló berendezésű, mint az angol szódakemencze. izzítjuk, miáltal mészkéneget kapunk. Ez utóbbit Chance-Klaus eljárása szerint kénhydrogénre dolgozzuk föl, melyet gazometerben fogunk föl. A szükséges rézvitriololdatot, melynek nagyon concentráltnak kell lennie, egy nagyobb fakádban készítjük és szivattyúval vezetjük a chlorcaicium-tartály mellett levő rézvitriol-tartályba.
