7403. lajstromszámú szabadalom • Újítások szitáló, rostáló vagy osztályozógépeken

- 3 -Ez utóbbi berendezés czélszerűbbnek bizonyult. A g válaszfalak sugárirányban befelé nyúlnak és a c csőalakú szekrénnyel azonos központtal bíró j központi csőnél végződnek. Ezen g válaszfalak a c csőszekrénybe hatolva lefelé nyúlnak s a közbevetett részekkel a függélyes álló i csővezetéket képezik, a melyen át az anyag a szitákhoz vagy rostákhoz leszállítható és azokról vagy azok bármely részéről ismét lejebb vezethető, a mint az a 4. ábrán szemlélhetővé van téve. Ezen berendezés kellő szilárdságának szoros összetartásának biztosítása czéljából k kiköltőrészek vannak alkalmazva, a melyek az osztályfalakat és a j csövet merevítik, a mely részek j fémcső körül facsövet vagy köpenyt képeznek. A kieresztő b szekrény a fölöntő a szekrényhez hasonló beosztással bír, az a fölöntőszekrény, b kieresztőszekrény és az ezeket összekötő c csőszekrény g válaszfalaik és belső szerkezetük által a szita vagy sziták és a gyűjtőlapok tartására igen erős állványt képeznek. A c hengerszekrény sugárirányú nyúlványai t. i. a w karok a hengerszekrény tengelye körül egyenlő szögtávolságban s fokozatosan emelkedő helyzetben követik egymást, úgy hogy az ezeknek végeit összekötő vonal a henger körül csavarvonalat képez. Ezen w karok oldalrészei az m szitakeretek és az n továbbító- és gyűjtőlemezek I peremeinek vagy szegélyeinek fölvétele czéljából ki vannak hornyolva, ennélfogva az ily két kar közötti térbe a körczikkely alakú rostakeretek könnyen betolhatok. S minthogy a karok egymáshoz képest fokozatosan emelkedő magasságban vannak elhelyezve, a közéjük illesztendő szita- vagy rosta- és gyűjtőlapok síkjai a vízszintes síktól elhajolnak miáltal ezen keretek és lapoknak folytatólagos sorozata a c henger körül mélyen hornyolt csavarmenet gyűrüzetén egy kigyódzó síkot vagyis egy csavarfölületet képez. A szita- vagy rostakeretek és gyűjtőlapok körczikkelyes alakjuknál fogva pontosan beillenek a két-két kar közötti térbe, úgy hogy semmiféle hasadék, — melybe az anyag beleszorulhatna — létre nem jön. Hogy a gépben kezelt anyag a röperő behatása alatt a rosta körszélei felé ne verődjék össze, — a mi hiba volna — a w karokat kiilső végeiknél kissé emeltebb helyzetben kell hozni, miáltal a rosták, a c henger felé eső lejtős állást nyernek. Ezen lejtési szög a gép méretéhez, továbbá a hajtóforgattyú sebességéhez és a forgattyú sugarának nagyságához képest nagyobbítható. A d ládatok megakadályozza ugyan a kezelt anyag játékát a rostaszélein, de azt eredményezné, hogy az anyag a ládatok falainál halmozódnék föl, s azért ennek' a meggátlásáról is gondoskodva van. Akár van a rostának befelé való esése akár nincs, a kezelt anyag fölkavarolása, valamint egyenletes szétterelése czéljából megfelelő berendezés szükséges, akár csak a rostaföliilete egészen sima volna. Ezen berendezést az o szárnyak képezik, a melyek a tc karokból függélyes síkok gyanánt emelkednek ki, a mely síkok a karok hosszirányával derékszögtől kissé eltérő szöget képeznek, mint azt a 3. ábra mutatja. Legczélszerűbb ezen o szárnyakat fémből készíteni és úgy berendezni, hogy szöghajlásukat a «• karokhoz változtathassuk, ha ez azonban nem szükségeltetnék, akkor a szárnyakat a karokhoz állandóan is rögzíthetjük. A szárnyak állítható megerősítésére az 5. ábra szerint egy o lap képezi a szárnyat, mely egy P korongra van helyezve s ahoz erősítve. Az utóbbinak q nyele alsó részén csavarmenetekkel van ellátva, a melyek egy összekötő csavar fölvételére szolgálnak. A I' korong fölvételére egy körmélyedés van a w karon, a melybe a korong beleillik, s ezáltal fölső fölülete ezen kar föliiletével egy síkba esik; a karon levő másik furat a q nyél befogadására szolgál; ezen részek az összetételben az 5. ábrán föltüntetett helyzetet foglalják el. melyeket az r csavar tart össze, bármely megfelelő más kivitel megengedhető. A gyakorlatban előnyösnek bizonyult o szárnyakat egymástól oly távolságban el-