7377. lajstromszámú szabadalom • Újítások elektromótorokon és transzformátorokon

— 2 — merőleges, a teret bizonyos számú függőleges vonal által jelképeztetjük. Eme vonalak hossza, mely a középsőtől a középponton átmenőtől minden irányban csökken, körülbelől a mágneses ellenállás nagyságát jelzi. Ha ugyanez a mágneses erő hat az egész mezőben, pl. annak következtében, hogy az egész mezőt egyetlen csévével fogjuk körül, ama pontokon, melyeken a mágneses ellenállás kisebb, a föntebb jelzett mágnesek által létesített mező a szélek felé erősebb fog lenni, mint a középen. Az 1. ábra egy vashenger homloknézete, ilyen hengert lehet a dinámógépeknél használni, hogy a mágneses térben az erővonalak a függőleges átmérővel párhuzamosak legyenek. A drótokat a henger falában levő lyukakon húzzuk át, pl. a tengellyel párhuzamos A lyukon, azután félkörbe a B lyukig vezetjük és ezen ismét a tengellyel párhuzamos irányban huzzuk át. Ha a drótokat igy föltekercseljük, úgy keletkezik ugyan egy északi és egy déli sark, de ez a mező a már jelzett okoknál fogva, korántsem egyenletes, hanem A és B-nél jóval erősebb, mint a középen, mint az a rajzból is világosan kitűnik. Föltehető, hogy tökéletesen egyenletes mező keletkezik, ha két különböző mezőt helyezünk egymás fölé. mint az a 2. ábrán is látható. A 3. ábra ezt a tekercselést mutatja melynek segélyével a mező minden egyes komponensében közel egyenlő intenzitást létesítünk. A találmány szerint a tekercselést oly módon osztjuk el. hogy a mező különböző pontjaiban föllépő különböző mágneses ellenállást egyenlővé tegyük. A 3. ábra a tekercselést mutatja melynek segélyével az egyes komponensekben a mágneses intenzitás állandóvá tehető. Ugyanis a tekercselésnek csak egy részét vezetjük az AB lyukakon át. a többi részét ellenben a CD és szükség esetén még az EF, illetve a GH lyukakon vezetjük át. A CB EF GH tekercselések emez elrendezésnél a mágneses mező ama részének intenzitását növelik, melynél az a nagy mágneses ellenállás következtében szükséges. A pontozott vonalak azt az irányt jelzik, melyben a vezetéket az egyik lyukból a másikba vezetjük. Ama részek száma a melyekre a tekercselést fölbontjuk, változik. három rész a legkisebb kétsarkú gépeknél már elégséges, nagyobb kétsarkú gépnél négy vagy öt tekercselést kell alkalmazni. A hengert vékony vasbádog korongokból állítjuk össze. Eme korongok mindegyikén 16 lyuk van vágva, és két hasonló, négy egymás fölött fekvő részből álló, egymással diametrálisan szemben elhelyezett csévét fogadhat be. eme részek egyike a vízszintes hengerátmérő fölött, a másik az alatt van. mint a hogy a rajzból világosan kitűnik. A fölül és alul fekvő csévék egyetlen csöve különböző részei gyanánt tekinthetők. Nem szükséges a csévéket okvetlenül ilyen módon elhelyezni. A henger alsó részében tekercselést alkalmazni nem kell, vagy pedig a henger alsó részét más fázisú áramot szolgáltató tekercselés elhelyezésére lehet használni, mely áram az elsővel forgó mezőt létesít, vagy pedig a tekercselést részben a henger fölső, részben annak alsó részében lehet alkalmazni. A szabály, mely szerint a tekerületeket a géj) csévéjének különböző részén elosztjuk, a következő: A 3a

ábrán látható idomot rajzoljuk meg. melynél az A B C I) E F G H pontok egy kör kerületén vannak alkalmazva és a furatoknak felelnek meg. A jelzett pontok között levő távolságot felezzük. Legyenek a felezési pontok 1 2 3 4 5. Ekkor meghúzzuk az 1—0 és az 5—0 súgarat. Ezek derékszög alatt metszik egymást. Ezután a 2—6 vonalat húzzuk meg. Eme vonal merőleges o -1 re és megrajzoljuk a 6 2—7 2—7 3 7—3 8 3—8—4 és 8—4—9 derékszögeket, A 2—6 3 7 4- 8 éti ő - 9 vonalak az AB illetve Cl) EF és GH furatokban alkalmazandó területek számával arányos. így pl. kitűnik, hogy ha AB-n 19 teke-