7243. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus kerékabroncs

— 2 — látott, emelkedett résszel bír. mivel itt csak csekély ruganyosság szükséges, ezen alapo­zás anyagául elégségesnek mutatkozott, ha ] a 6 részt parafából és a 7 részt celluloid­ból készítjük, melyek egyesítve és kaucsuk oldattal vagy hasonló kötőanyaggal víz­állókká vannak téve. Az abroncstömlő a vastag, kaucsukból készült 9 tömlőből áll. mely kívül a vala­mely ruganyos kötő rendesen kaucsukol­datanyagból álló 10 réteggel van borítva és a hajlékony, de ki nem táguló anyagból pl. selyem-, pamut- vagy egyéb megfelelő szövetből készült 11 tömlővel van behúzva. Ezen két tömlő alkalmas nyomás alatt egy­mással állandóan egyesítve van azáltal, hogy a belső tömlő expansiv kiterjedésénél fogva külső 10 burkolatának egy részét be­lészorítja a külső 11 tömlőnek anyagába, miáltal az utóbbinak likacsai tömíttetnek. Az említett burkolatnak fönmaradó része a két tömlőnek tökéletes egyesítését ered­ményezi. A külső tömlő kívül valamely hajlékony födőanyaggal van a levegő át­hatolása ellenében biztosítva. Igen alkalmas­nak mutatkozott forró oldat alakjában egy­magában alkalmazott gelatine-réteg, vagy alul egy gelatine-. fölül pedig egy gutta­percha-réteg. mely utóbbit is forró oldat alakjában visszük föl. Ezáltal a többszörö­sen összetett 9 12 tömlőt nyerjük, mely légáthatlan. hajlékony és melynél a tömlő­nek kaucsukból való része elég vastag arra, hogy a tömlő azonnal fölvegye eredeti nor­mális alakját, ha ez a kerék futása közben azt bármily oknál fogva elveszíti. Gyakorlatilag az összetett 9 -12 tömlőt egy-eg}' abroncskerület hosszúságnyira szab­juk meg és miután egyik végét csavarszo­rítóval vagy más alkalmas módon ideigle­nesen bezártuk, másik végét egy lég- vagy gázszivattyúhoz kötjük, mellyel a nagy nyomás eléréséhez elegendő levegőt vagy gázt beszorítjuk mely nyomás rendesen va­lamivel (de lehet sokkal is) nagyobb a kö­zönséges pneumatikus abroncsokban ural­kodó legnagyobb nyomásnál. A tömlő hosz­szának két végét azután körré egyesítjük, a mely egyesítés az ezen czélra használt­ismeretes eljárások bármelyikével végez­hető. A tömlőt az említett nagy nyomás eléré­sére nem kell okvetlenül ínég annak vég­nélkülivé vagy körré alakítása előtt tül­fújni. hanem lehet ezen alakítást előbb fo­ganatosítani és a fölfújatást egy utólago­san elzárandó kis nyíláson át eszközölni. A fölfújtatott, összetett, hajlékony 9—12 tömlőt, mely most már kört képez, fölhúz­zuk a fönt leírt 6 7 alapozásra, melyet ez kissé összeszorít és a melynek 8 homorú hézagolásába azt tartós módon beragaszt­juk. Ha a tömlőt egyszer ily módon helyére illesztettük, az a maga alapozása fölött tö­kéletes állandósággal megmarad, daczára annak, hogy az érintkezési ív aránylag csekély és hogy az körülbelül 45° (vagy ennél is kisebb) középponti szögnek felel meg (1. ábra). A 9 12 tömlőnek külső ka­rimája köré homorú-domború pajzsot fekte­tünk, mely arra rá van ragasztva, és mely kissé ruganyos anyagból, a 15 parafaréteg­ből és a 13 celluloidrétegből áll (I. és 3. ábra), mely előbbieket kaucsukoldattal víz­állóvá tesszük. Ezen pajzs a 14 homorú és a 16 domború föl ülettel bír, melyek telje­sen központosak. A homorú föliilet ívhossza a később leírandó okoknál fogva csak egy 40 45° (vagy kevesebb) nagyságú közép­ponti szögnek felel meg. A 13—15 paizs­nak vastagsága változó és mindig függ a használandó keréknek és útjának minősé­gétől. A hajlékony, kaucsukból vagy ez utóbbinak és vitorlavászonnak vagy hason­lónak kombinácziójából .-illó 17 külső burok közel azon széleihez, melyekkel az az ala­pozáshoz van erősítve, a két 18 nyúlvány­nyal bír. míg alul a 15 pajzsnak két széle felé a 19 nyúlványok szögelnek ki. Úgy az alapozásban, mint ezen pajzsban az imént említett nyúlványok befogadására külön hé­zagolások vannak elrendezve, a mint ez az 1. és 3. ábrákból kitűnik. A 17 burok ezen toldatok segélyével van az alapozáshoz és a 13—15 pajzshoz ragasztva és csak akkor távolítandó el. ha tönkre ment. A burok az összetett tömlőt körülfogja ugyan, de azzal semmiképen sincsen össze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom