6920. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasúti kocsik kapcsolására
pofa. mint az 1. ábrán látható, zárva van. C a zár vagy a kilincs, tnely a pofákat a záró helyzetben tartja és melyet valamely ismert és alkalmas szerkezettel láthatunk el es ismert közegek segélyével működtethető. A rajzlapon vízszintes síkban lengő kilincs van ábrázolva, mely a kapcsolópofa karjának szabad végébe fogódzhat. A kilincs vagy kengyel tetszőleges alkalmas kéreggel húzható vissza, hogy a kapcsolópofát szabadon eressze, de legozélszerűbben C1 keresztrúd segélyével működtetjük, mely a belső végén van a kilincs külső végével kapcsolva és oldalt a vonófej szomszédos oldalfala egy c nyílásába ér. mint az a rajzlapon ábrázolva van. A működtető rúd külső végén egy e2 gyűrű van, melybe a szokásos mozgatóláncz fogódzik. eme láncz a rajzlapon ábrázolva nincs. D (1—6. ábra) az átváltó emelő, mely a vonófej alsó részén a kapcsolópofa mögött van elhelyezve és mely függélyes d csap körül forgatható. Az utóbbi az emelővel egy darabból készül. Eme csap a vonófej alsó részének egy furatában fekszik, ott dl szög stb. tartja fogva, az átváltó emelő hosszú mellső karja előre és a pofa elzárókarja alatt átnyúlik, ha a zárt helyzetben van mint azt az 1. ábrán föltűntettük, szabad végén fölfelé nyúló d2 toldata van. mely a pofák záródása pályájába esik és ennek hátsó föliiletére fekszik, ha a pofák zárvák. E egy rugalmas szög. mely a vonófej alsó fölületén keresztirányban van megerősítv e e fejével pedig egy f szögön fekszik, mely az átváltó emelő hátsó rövid karjáról nyúlik le. A szög fejének, mint azt bemutattuk, konkáv fészke van, melybe a szög belefekszik. Eme szög a vonófej fenekén levő /i kereszthasítékban nyúlik lefelé, az E szöget a G keresztburkolatban a vonófej alsó végén vezetjük. Az átváltó emelő legczélszerűbben a vonófej alsó részén levő i üregben fekszik, mint azt a 3. ábra mutatja. Ha a kapcsolást a zárt helyzetbe forgatjuk, a zárókar a mellső karon levő dl toldatba ütközik és ezt kifelé forgatja, mint az I az 1. ábrán látható. Ennek következtében | az emelő rövid g karja az E szögre nyomást j gyakorol, miközben az /' szög a csapszög rövid karját kifelé nyomja és a rúgót összeszorítja. A C kilincs a kapcsolópofát eme helyzetébe a rúgós szög hatása ellen lenyomja. A mint a kilincs működésnek indúl, hogy a kapcsolópofát kiváltsa, a rúgós szög előre megy és az átváltó emelő rövid karjára hat és ezt a 2. ábrán látható helyzetbe forgatja. minek következtében a kapcsolópofát az emelő hosszú mellső karja az emez ábrán látható nyitott helyzetbe viszi. Az átváltó emelő mellső karja a hátsónál hosszabb, úgy hogy a hátsó kar rövid mozgása a mellső kai- aránylag hosszú mozgását létesítse, minek következtében a rúgó túlságos megfeszűlését megakadályozzuk, a hosszú kar azonban még is elég nagy mérvű mozgást végez, hogy a kapcsolópofák teljesen kinyíljanak. Az automatikus pofanyitó másik kiviteli módozatánál (7., 8., 9. ábra) a D1 átváltó emelő a zárókar mögött van elhelyezve és a vízszintes d8 csapok körül forog, melyek a vonófej mellső falában vannak ágyalva. A rövid D2 mellső kar a kapcsolópofák záró rúdja mögött függőleges helyzetben van, ha a pofák a záró helyzetbe jutottak (9. ábra), míg rövid I)s karja az emelőcsap mögött vízszintes helyzetet foglal el. Ennél a kiviteli módozatnál a rúgós E1 szög függőleges és a vonófejben egy függőleges G1 vezetékben van az átváltó emelő mögött elhelyezve, a rúgós szög fölső vége az emelő villaalakú rövid végével egy E" fej közvetítésével van kapcsolva, mely az emelő két villaágán függ, mint az a 8. ábrán látható N a szög rúgója, mely a C1 vezeték fölső vége és a szög alsó végén levő kötés között van alkalmazva (9. ábra) Ebben az esetben, ha a pofa a nyitott helyzetben van. az átváltó emelő hosszú karja előre hajlik (8. ábra) és ha a kapcsolópofát a záró helyzetbe forgatjuk, a záró karja az átváltó emelő hosszabb karjába ütközik és a vonófej fala felé befelé forgatja. Ennek következtében a rövid hátsó kart fölfelé
