5914. lajstromszámú szabadalom • Zár, födött vasúti kocsikhoz
— 3 — vagy egyéb jelét ismernie kell, továbbá a d kilincs ama helyzetét is, melyben a zár nyitható. Ezért a hasíték n kiszélesedését az m hasítéknak pontosan azon helyén kell alkalmazni, mely a kulcs i1 skáláján (10., 17., 18. ábra) jelezve van, úgy, hogy a zárt kinyitni akaró, ha a zár jellemző adatait ismeri, a zárt azonnal fölnyithatja. Az i1 skála a lemezzel kapcsolt k1 íven vau alkalmazva és az n1 kiszélesedés különböző magasságát megfelelő számok (l(i. ábra) jelzik. A kulcs fogantyúja eme jl lemezen forgathatóan van megerősítve és l1 mutatóval ellátva, mely a k1 mellső fölülete előtt mozog. A kulcsnak a kulcslyukba való bedugásánál a j1 lemez kétoldalt levő m1 bordával a B ellenőrző lap tartót körülfogja és így magát az elfordulás ellen biztosítja, ellenben a kulcs maga az n1 fogantyújával tetszés szerint beállítható. Az eddigiekben leírt zárt csak teljes kocsirakományoknál használjuk, gyűjtő kocsiknál az alsó, kisebb zárt alkalmazzuk, míg a d kilincset a maga k csapjával egyszerűen az a szögletsín, illetve a c hüvely megfelelő o1 kimetszéseibe hagyjuk esni. Az alsó zár a fölsővel lényegében teljesen megegyezik, a különbség csak az, hogy itt a d2 zárókilincs és a d kilincs forgássíkjára merőleges síkban forog, tehát a c2 és a c hüvelyre merőlegesen b sínszárban van alkalmazva A d2 kilincs nem a köralakú hasítékba fogódzik, hanem a lapos l záróházba (1., 3., 12., 13., 14. ábra), mely az ajtófélfára szerelt p1 szögletvasra van erősítve. A d2 kilincs végén horizontális kiálló q1 csapja van, melynek segélyével a záró hüvelyben levő, a d kilincs forgástengelyével konczentrikus w2 körborda mögé fogódzik és így fogva tartatik (12. ábra). Magától érthető, hogy a C hüvely belső falán levő m2 bordának n2 kivágása van, mely a q1 csap bevezetésére szolgál és a fölső zár m hasítéka n kiöblösödésének felel meg. A d2 kilincs rögzítése és eleresztése éppen oly módon történik, mint a föntebb jelzett zárnál; nevezetesen a g2 rúgó hatása alatt álló h2 kilincs segélyével (4. ábra), mely egyrészt a c2 hüvely, illetve a b szár is hasitékából kiálló »'2 szög (6., 7. ábra) segélyével kapcsolható ki a kilincs fogaiból. Ha a d2 kilincset nem akarjuk használni, úgy azt egészen a r,2 hüvelyébe fektetjük, miközben q1 vége a b szár megfelelő z1 kimetszéseibe fekszik. Eme zár kulcsa a föntebbiekével egészen megegyezik, csak a kulcs d1 rúdja rövidebb, mint előbb, minthogy itt az ellenőrző kártyákat tartalmazó Bx hüvely közvetetlenül a kilincs tengelye végét körülfogó q2 hüvely előtt van, mely hüvely a b szárra igen természetesen merőleges. A záró hüvely mellső falának r1 megnyújtása meggátolja, hogy a d2 kilincset valami úton-módon a záróhézagon át kinyissák. Hasonló módon van a fölső d kilincs is biztosítva. Ennél ugyanis az in körívhasíték alatt egy horizontális s1 nyelv van alkalmazva, mely szorosan az l ajtófélfára fekve elől egész az A ajtóig ér, hátul pedig a I) rácsos ajtóra van erősítve. Ez utóbbi (2. és 3. ábra) czélja annak meggátlása, hogy a rakodmáuy egyes darabjai a d kilincsre essenek és így a zár kinyitását lehetetlenné tegyék. A D rácsajtó az ajtónyílás belső fölülete mentén fut és több horizontális, a zár magasságában rácsszerűen alkalmazott t1 rúdból vagy csőből áll, melyek baloldalt a fölül és alul it1 csigák segélyével vezetett vertikális v1 sínen vannak megerősítve, jobboldalt pedig a kocsi belsejében megerősített w1 hüvelyekbe fogódzanak. úgy, hogy a D ajtó jobbfelé való eltolása által nyitható, a mennyiben a t1 rudak a w1 hüvelyekben eltolódnak. Igen természetes, hogy a rácsajtó a waggonajtóval mereven is kapcsolható, úgy, hogy evvel egyidejűleg nyílik vagy záródik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Biztonsági zár vasúti teherkocsik tolóajtajaihoz, melynél az A ajtón a megfelelő burkolatban az ajtó mozgásirányára merőleges síkban forgatható d kilincs az ajtót elzárva tartja, oly módon, hogy forgattyúszerű csapja végén levő megvastagodása az ajtófélfában levő, a d kilincs forgástengelyével konczentrikus in hasíték n kiöblösödésén a hasíték
