Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 2003. január-március (108. évfolyam, 1-3. szám)
2003-02-01 / 2. szám
2003/2 - SZKV november 4-én kelt Egyezményt és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvet. Ennek az Egyezménynek néhány rendelkezése érinti az új Polgári Törvénykönyvet is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az Egyezményből fakadó emberi jogok és alapvető szabadságok jelentős számban nem minősülnek polgári jogi jogviszonyból eredő jogoknak. Gondoskodni kell viszont az Egyezményből fakadó emberi jognak, illetve alapvető szabadságnak minősülő polgári alanyi jogok teljes körű bírósági jogvédelméről. Ennek megfelelően a bírói út igénybevételének meghatározásánál az új Kódexben erre az összefüggésre is figyelemmel kell lenni. IV Az új Polgári Törvénykönyv kódex-jellege Noha az Európai Unió jogegységesítési törekvései az elmúlt két évtizedben a magánjog területét is elérték, és a nemzeti jogalkotásokat ma már számottevően befolyásolják, a magánjog egészét ma még csak nemzeti szinten lehet kodifikálni. Ezt a törekvést példázza - a holland polgári törvénykönyv - mellett a volt szocialista országokban az elmúlt évtizedben végbement törvényhozás. A kodifikációt támogató érvek közül egy döntő szempont mindenképpen túlélte a törvénykönyv-alkotás 19. századi hőskorát: a jogalkotás rendszer iránti igénye. A kellően absztrahált, rendszerbe foglalt, azaz kodifikált normák alkalmasabbak az életviszonyok gyors változásainak követésére, mint az egymást sebesen kergető és a részletekbe vesző egyedi és eseti jogszabályok áttekinthetetlen tömege. A külföldi példák is azt mutatják, hogy megmaradt a homogén vagy hasonlójogi módszert alkalmazó normákat koherens rendszerbe foglaló, egységes terminológiára épülő, a jogi normákat racionálisan rendező, a jogalkotó számára ésszerű rövidítéseket lehetővé tevő, a jogkeresők és a jogalkalmazók számára egyaránt könnyebb áttekintést és eligazodást biztosító és - mindezek érdekében - tudományosan előkészített törvénykönyvek iránti igény. Az új Polgári Törvénykönyvnek ilyen kódex-jellegű törvényműnek kell lennie. Ennek érdekében a Polgári Törvénykönyvben szabályozandó életviszonyokat lehetőség szerint magában a Kódexben kell rendezni. Ez a követelmény ma számos területen (így például a családjogi életviszonyok jogi rendezése körében) indokolatlanul csorbát szenved. A Koncepció ugyanakkor számol azzal, hogy a legsikerültebb kodifikáció mellett is maradnak magánjogi szabályok az új Polgári Törvénykönyvön kívül. Ezeknek a normáknak a Kódex szubszidiárius jellegű háttér-joganyagát fogja képezni. A külön magánjogi törvények tartalmi összhangját és terminológiai egységét az új Polgári Törvénykönyvvel természetesen a legnagyobb mértékben biztosítani kell majd. Ezért a leendő Kódex definícióinak a külön törvényekben is azonos tartalommal kell érvényesülniük. Különösen fontos alkotmányos követelmény, hogy az új Polgári Törvénykönyvhöz csak egészen kivételes esetben (pl. a szomszédjogi szabályok helyi megalkotásánál) kapcsolódhatnak közigazgatási végrehajtási normák. V. Az új Polgári Törvénykönyv szabályozási határai és belsőfelépítése 1. A kódex-jellegű jogalkotás előnyeinek érvényre juttatása A kódex-jellegű jogalkotás előnyeit minél szélesebb körben érvényesüléshez kell juttatni: a döntően magánjogi normákkal rendezett életviszonyokat a törvénykönyvben kell elhelyezni. Természetesen ez a módszer sem lehet öncélú. Ezért az új Polgári Törvénykönyv tartalmi határait elvben addig helyes tágítani, amíg a kodifikáció pozitív hatásai: az egységbe foglalt normák módszerbeli homogenitása, a terminológiai egység, a tömörítés és rövidítés lehetősége stb. megkönnyítik a jogalkalmazást. A szabályok egyazon törvénykönyvbe foglalása addig kívánatos és célszerű tehát, amíg az összefoglalandó normák módszerbeli egysége fennáll, és amíg a rendszerbe illesztés a kodifikáció előnyeit: a rendszertani racionalitást, az ökonomikus és ellentmondásmentes törvényszerkesztést, a terminológia biztonságát, a világos és áttekinthető megoldásokat hozza magával. Ennek megfelelően a Törvénykönyv szabályozási kereteinek határt szab az érintett normák módszerbeli eltérése, s ezért eljárási vagy igazgatási szabályoknak a Kódexbe történő felvételét kerülni kell. 2. Monista elven felépülő törvénykönyv A megalkotandó Polgári Törvénykönyv monista elven épül fel: átfogja az üzleti világ, a kereskedelem, vagyis a vagyoni forgalom professzionális szereplőinek és a magánszemélyeknek magánjogi viszonyait egyaránt. Ez a kiinduló felfogás mindenekelőtt a szerződési jog új szabályainak kidolgozásánál játszik fontos szerepet. A monista elv következményeként úgy kell megalkotni a szerződések általános szabályait, hogy azok valamennyi jogalany kapcsolatát rendezni legyenek képesek, és e körben ne legyen szükség speciális normákra. Ami pedig az egyes szerződéstípusok külön szabályait illeti, a következők szerint kell a monista elvnek érvényesülést biztosítani. Az üzleti világ szerződéstípusait (bizomány, fuvarozás, szállítmányozás, ügynöki megbízás stb.) eleve erre az igényszintre lehet modellezni. Az üzleti forgalomban és a magánszemélyek kapcsolataiban egyaránt fontos szerepet játszó szerződéstípusoknál is a professzionális üzleti élet követelményszintje lehet a mérvadó (adásvétel, lízing, vállalkozás stb.), s csak sajátos esetekben lehet szükség eltérő szabályokra a magánszemélyek kapcsolataiban (pl. egyes megbízási jogviszonyokban). S végül viszonylag kis számban fordulnak elő olyan szerződéstípusok (tartási szerződés, ajándékozás, haszonkölcsön stb.), amelyek szinte kizárólag csak magánszemélyek kapcsolataiban jutnak szerephez. Mind a szerződések általános szabályainál (pl. a tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatban, az általános szerződési feltételekre vonatkozó normák között, a kellékszavatosságnál, az elállási jognál stb.), mind bizonyos szerződéstípusok (pl. utazási szerződés, hitelszerződés stb.) jogi rendezésénél esetenként eltérő normákat kell ugyanakkor beiktatni a fogyasztói szerződésekre. A mértékadó külföldi példák azt igazolják, hogy a kereskedelmi ügyletek szerződési szabályainak - akárcsak részben - elkülönített kodifikálása már rég nem tekinthető korszerűnek. Néhány kelet-európai ország közelmúltbeli ellenkező példája nem tekinthető mérvadónak. Már a svájci Kötelmi jogi törvény (OR: 1881) megszüntette a kereskedelmi ügyletek különálló szabályozását, ugyanígy járt el a Codice civile ( 1 940-42) és néhány éve a holland Ptk. ( 1992) is. A 20. század jogfejlődése egyértelműen azt mutatja, hogy nincsenek az üzleti életben alkalmazott szerződéseknek olyan sajátosságaik, amelyek - egy modernizált, a professzionális vagyoni forgalom követelményeit kielégíteni képes általános szerződési jog mellett - külön jogi rendelkezéseket kívánnának meg. Az elmúlt száz évben ugyanis az általános magánjog szabályozási mércéje szigorodott, közeledett az üzleti forgalom követelményszintjéhez, vagyis az általános szerződési jog maga „kereskedelmi jogiasodott”. Ehhez a fejlődéshez a polgárok iskolázottsági szintjének emelkedése, a vagyoni forgalomban történő eligazodó képessége, üzleti ismereteinek gyarapodása stb. adta meg a kellő társadalmi alapot. A monista elvre épülő kodifikáció nagy előnye, hogy ily módon elkerülhetők a párhuzamos szabályozások (pl. eltérő rendelkezések a kereskedők és a magánszemélyek vételi ügyleteinél stb.), és egyben a dualista szabályozásnál szükségszerűen jelentkező elhatárolási problémák is. A fogyasztóvédelmi magánjog sajátos követelményeit dualista kiindulópont mellett is rendezni kell. Míg azonban a külön fogyasztóvédelmi szabályok monista kodifikáció esetén csak egyirányú kivételekkel terhelik a törvénykönyvet, dualista felfogás mellett kivételes normákat kellene felállítani mind a professzionális üzleti forgalom számára, mind a fogyasztói szerződésekre. 3. A Kódex tartalmi határai- A családjog anyaga beépül az új Polgári Törvénykönyvbe. Az integrálás során gondoskodni kell a családjogi viszonyok sajátosságainak megfelelő kifejezésre juttatásáról, szükség esetén sajátos, csak e viszonyokra vonatkozó alapelvek felállításáról.- Az egyedi munkaszerződés speciális normáihoz az új Polgári Törvénykönyv, azon belül is elsősorban a szerződések általános szabályai képezik a jogi hátteret. Kívánatos az volna, hogy az Mt. átfogó reformja (s ezen belül az európai közösségi jogi követelmények folyamatos teljesítése) és az új Ptk. előkészítése kölcsönösen összehangolt folyamat le
