Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 2003. január-március (108. évfolyam, 1-3. szám)
2003-02-01 / 2. szám
110 2003/2 - SZKV elején készített magyar tervezetek főleg az osztrák és a német törvénykönyv megoldásait vették figyelembe, az 1928-as Mtj.-nek a svájci ZGB is szolgáltatott mintákat. Ezeknek a nagy klasszikus törvénykönyveknek a tanulságait tehát már a hatályos Ptk. is hasznosítani tudta. Az újabb nemzeti kódexek közül minden bizonnyal a holland törvénykönyv tekinthető a legmodernebbnek. Ez a törvénykönyv több szempontból (így mindenekelőtt a szabályozandó életviszonyok köre és a törvénykönyv szerkezete szempontjából) mintául is szolgálhat a magyar reform számára, de a kodifikáció egészét illetően szabályozási modellként nem jöhet figyelembe. A nemzeti kódexeken kívül a Ptk. reformja merít a nemzetközi jogalkotás eredményeiből is. Ezek közül mindenekelőtt a Bécsi Vételi Egyezmény kínál követhető példákat; rajta kívül a szerződési jogi fejezetek számos helyen támaszkodhatnak az UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts ( 1994), továbbá a The Principles of European Contract Law (I—II: 1999, III: 2002) elveire. Ez utóbbi modell-törvénytervezetek világszerte nagy szakmai elismerést vívtak ki, és széles körben hatnak a jogalkotásra és a joggyakorlatra. A Koncepció figyelembe veszi, hogy polgári jogunk reformját több területen közvetlenül befolyásolja az Európai Unió jogalkotása. Az Európai Megállapodásból fakadó jogharmonizációs kötelezettségünk már ma is széles körben támaszt ilyen követelményeket. Európai uniós tagságunk után a brüsszeli jogalkotás még közvetlenebbül fogja érinteni törvényhozásunkat. Mindezekre tekintettel a Koncepció - például a fogyasztóvédelmi magánjog körében - szervesen kívánja beépíteni az Európai Közösség irányelveit. A Koncepció az új Polgári Törvénykönyv megalkotásához a lehető legszélesebb körben integrálni kívánja a külön törvényekbe foglalt magánjogi szabályokat és a Ptk. négy évtizedes bírói gyakorlatának kodifikációra érett eredményeit. Az új Kódex megalkotásánál ennek megfelelően a polgári jog egész élő anyagát figyelembe kell venni, s a lehetőségekhez képest a Törvénykönyvbe kell beépíteni. //. Az új Polgári Törvénykönyv társadalmi modellje: a szociális piacgazdaság társadalomképe A Magyarországon 1990 óta követett társadalompolitikai célkitűzések és az azok megvalósítására elfogadott alkotmányos garanciák a mai fejlett Európában, mindenekelőtt az Európai Unióban tömörült államokban elfogadotttársadalomképet, vagyis a szociális piacgazdaság társadalmi modelljét tekintik mintának. Ezt a célkitűzést kell szolgálnia a megalkotandó Polgári Törvénykönyvnek is. A Koncepció ezért abból indul ki, hogy az új Polgári Törvénykönyvben egy szociális elemekkel átszőtt, alkotmányosan védett piacgazdaság magánjogi feltételeit kell megteremteni. A megalkotandó Kódexben elsősorban a vagyoni forgalom viszonyainak jogi kereteit kell lefektetni; közelebbről: azon vagyoni viszonyokét, amelyekben a jogalanyok az egyenjogúság és mellérendeltség rendszerében állnak szemben egymással. Az új Kódexnek emellett jogi védelmet kell nyújtania a személyeknek is, mindenekelőtt az emberi személyiségnek, a családon belüli személyi viszonyoknak, továbbá a szervezeti jogalanyok személyiségi jogainak. A piacgazdaság társadalmi modellje a magánjogi szabályozásban mindenekelőtt a magántulajdon teljes körű elismerését és védelmét jelenti. Ennek az elvnek át kell hatnia az új Kódex részletszabályait (például a tulajdonszerzés normáit) is. Mindez természetesen nem zárja ki, hogy szociális kötöttségek a magántulajdont is terhelhetik. Az elmúlt évtizedben Magyarország - az Alkotmányban lefektetett elveknek megfelelően - a magántulajdon és a szabad vállalkozás talajára épülő piacgazdaság társadalmi rendjét vezette be. Ebből egyenesen következik a tulajdonosok magánautonómiájának messzemenő elismerése a magánjogi viszonyokban. A magánautonómia egyik legfontosabb következménye a szerződési szabadság elve. A magánjognak ezt a pillérét csak ott és annyiban indokolt korlátozni, ahol és amennyiben ez a szociális igazságosság követelménye érdekében elengedhetetlenül szükséges, a piaci verseny szabadságának feltételei között pedig még lehetséges. A magánautonómia határainak kijelöléséhez elsősorban a forgalmi erkölcs, azaz a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének támasztása szolgálhat eszközül. Az etikai befolyástól vezetett (pl. a fogyasztó vagy az ún. gyengébb fél védelme érdekében alkalmazandó) szociális célzatú magánjogi korlátoknak is a lehető legnagyobb mértékben összhangban kell tehát lenniük a piacgazdaság követelményeivel, és nem szabad veszélyeztetniük a piaci versenyegyenlőség feltételeit. Az új Polgári Törvénykönyvnek - diszpozitív szabályaival is - érdekkiegyenlítő szerepet kell betöltenie. A jogalanyok magánjogi cselekvési autonómiájának kivételes korlátozásánál a lehető legszűkebb körre szorítva kell meghatározni az állami beavatkozás eseteit, ideértve a bírói beavatkozást is. Ez utóbbi jogi eszközök körét magának a Kódexnek kell meghatároznia. Nem folytatható tehát az a gyakorlat, hogy alacsonyabb szintű jogforrások korlátozzák a szerződő felek autonómiáját. III. Az Alkotmány rendelkezéseinek, az emberi jogoknak és az alapvető szabadságoknak érvényre juttatása az új Polgári Törvénykönyvben 1. Az Alkotmány tételeinek érvényesülése a magánjogi jogviszonyok szabályozásában Az Alkotmány 2. § ( 1 ) bekezdése a Magyar Köztársaságot demokratikus jogállamként határozza meg. A jogállamiság követelményének érvényesüléséhez az Alkotmánybíróság 11/1992. (III. 5.) AB határozatában a következőket szögezi le: „A jogállam azáltal valósul meg, hogy az Alkotmány valóban és feltétlenül hatályosul. ... Nemcsak a jogszabályoknak és az állami szervek működésének kell szigorúan összhangban lenniük az Alkotmánnyal, hanem az Alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrendjének át kell hatnia az egész társadalmat. Ez a jog uralma, ezzel lesz az Alkotmány valóságossá.” Mindezekből következik, hogy az Alkotmány elveinek és értéktartalmának maradéktalanul érvényesülnie kell a magánjog világában is. A magánjogi jogalanyok azonban közvetlenül nem címzettjei az alkotmányos tételeknek; az Alkotmány normái az állam szerveit, mindenekelőtt a jogalkotó szerveket kötelezik közvetlenül. Ez pedig azt jelenti, hogy az Alkotmány elvei és tételes normái nem közvetlenül, hanem csak a polgári jogi normák közvetítésével fejtik ki hatásukat a magánjogi jogviszonyokra és azok alanyaira. Ebből a helyzetből fakad a törvényhozó azon alkotmányos kötelessége, hogy a magánjogi jogviszonyokat szabályozó normákat - így mindenekelőtt a Polgári Törvénykönyv normáit - is az Alkotmány követelményeinek maradéktalan betartásával alkossa meg. A Koncepció ugyanakkor a magánjogi szabályozás sajátosságait kívánja kifejezésre juttatni. A magánszemélyek hátrányos megkülönböztetésének tilalma például összhangban kell, hogy álljon a magánjogi szerződések világában uralkodó magánautonómia követelményeivel. 2. Az Alkotmány tételeinek érvényesülése a polgári ítélkezési gyakorlatban Az alkotmányos követelményeknek - természetszerűleg - a polgári ítélkezési gyakorlatban is érvényesülniük kell. A polgári jogalkalmazás alkotmányosságát a bíróságoknak az alkotmányos magánjogi normák alkalmazása által és útján kell megvalósítaniuk. Az esetek döntő többségében a polgári jogi normák alkotmányosak, s ezért az alkotmányosság követelményének a bíróságok a polgári jogi normák alkalmazásával eleget tudnak tenni. Ha viszont a bíró az alkalmazandó magánjogi norma alkotmányellenességét észleli, az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett kezdeményeznie kell az Alkotmánybíróság eljárását. Ezt írja elő az Alkotmánybíróságról szóló törvény 38. § (1) bekezdése. Hasonlóképpen kell megítélni azt a helyzetet is, amikor a magánjogi jogviszony alkotmányos elbírálásához szükséges (az alkotmányos követelményeket közvetitő) polgári jogi norma hiányzik. Tekintve, hogy a törvény a bíróságok számára jelenleg csak a konkrét alkotmányos normakontroll-eljárás megindítására ad jogi lehetőséget, ezt de lege ferenda ki kell egészíteni a mulasztásos alkotmányellenesség megállapításának bírói kezdeményezési jogával. S tekintettel arra, hogy a rendes bíróságok eljárásának szabályairól van szó, az említett eljárások jogi lehetőségét a Polgári Perrendtartásban (és nem az Alkotmánybíróságról szóló törvényben) kell majd biztosítani. 3. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok érvényesülése Magyarország az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdette az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950.
