Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1991. október-december (96. évfolyam, 10-12. szám)

1991-10-01 / 10. szám

1991/10 - SzKV 1793 A minta fogalmának ugyanis lényegadó ismérve a kész termék alapján való utánozhatóság: a mintát különösen azért kell jogi védelemben részesíteni, mert — a termelési eljárásokkal ellentétben — a minta szerinti termék forgalombahozatala után lényegében nem tartható titokban. A forgalomba hozott termék a kialakítás, a szerkezet, a részek elrendezése alapján ismerhető meg és utánozható. A jogi oltalomnak tehát e tekintetben kell az elsajátítással szemben érvényesülnie. Mindezek alapján a tárgy kialakítására, szerkeze­tére, részeinek elrendezésére vonatkozónak minősül minden olyan megoldás, amelynek megismerése le­hetővé teszi a minta szerinti termék reprodukálását. Ilyen megoldásnak kell tekinteni ezért nem csupán a hagyományos értelemben vett konstrukciós, hanem pl. az elektromos kapcsolások elrendezésére vonat­kozó megoldásokat is. A Javaslatnak az az előírása, hogy használati min­taoltalomban csak megoldás részesülhet, azt a köve­telményt fejezi ki, hogy csupán ötletszintü felvetés, cél-, illetve feladatkitűzés vagy elméleti megállapítás önmagában használati mintaoltalomban nem része­síthető. Összhangban a külföldi jogokban követett mód­szerrel a Javaslat értelmező jelleggel és példálózóan felsorol néhány olyan műszaki-szellemi eredményt, amelyek az oltalmi feltételek meghatározásából adó­dóan nem lehetnek használati mintaoltalom tárgyai. Noha az állat- és növényfajták, valamint a termékek esztétikai vonásainak oltalmazása már önmagában a Javaslat 1. §-ának (1) bekezdésében meghatározott oltalmi tárgyra, illetve oltalmi feltételekre tekintettel sem lenne lehetséges, a Javaslat a joggyakorlat biz­tonságának megteremtése érdekében törvényi szintű értelmezéssel segíti a használati mintaoltalom lehet­séges tárgyai körének megvonását. Az állat- és növényfajták mint élőlények tárgyak­nak nem tekinthetők, s ezért nem részesülhetnek használati mintaoltalomban. Hasonlóképpen nem te­kinthetők tárgyaknak pl. — határozott alak hiányá­ban — a porok és a folyadékok. Az ipari terméknek a kelendőség fokozására ki­alakított esztétikai formáját külön oltalmi forma, az ipari mintaoltalom védi. A kétféle mintaoltalom funkcionális alapon való elhatárolását szolgálja an­nak külön, törvényi szintű értelmezésben való kie­melése, hogy a használati mintaoltalom tárgya esz­tétikai jellemző nem lehet. Ez összhangban van az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvénye­rejű rendelettel, amely szerint az ipari mintaoltalom tárgya formai kialakítás, s amelynek értelmében ipari mintaoltalomban nem részesülhet olyan minta, amely kizárólag a termék műszaki megoldásának vagy ren­deltetésének a következménye. A 2. §-hoz A Javaslat a hatályos szabadalmi jogtól — több kérdésben is — eltérően határozza meg az újdonság követelményét. A Javaslat szerint a minta akkor új, ha nem tar­tozik a technika állásához. A technika állásának a fejlett piacgazdaságú államok szabadalmi jogában, valamint a nemzetközi egyezményekben elismert és alkalmazott fogalma a megoldás újdonságának megí­télését kizárólag objektív — formállogikai értelemben mennyiségi — ismérvektől teszi függővé. A technika állása mint jogi terminus technicus teszi lehetővé az alkotói színvonal követelményének önálló oltalmaz­­hatósági feltételként való meghatározását. A Javaslat az oltalmazható használati mintával szemben az újdonság kérdésében enyhébb követel­ményt támaszt, mint a szabadalmi törvény: igazodva a legtöbb állam használati mintaoltalmi jogszabá­lyában alkalmazott és döntően a belső ipar érdekeit szolgáló megoldáshoz, az ún. relatív világviszonylat­ban vett újdonságot követeli meg az oltalmazható­­sághoz. Míg a szabadalmi jogban az újdonságrontás formája közömbös, s bármely technikailag lehetséges formában bekövetkezhet, továbbá bármely újdonság­­rontási, nyilvánosságra jutási forma esetén abszolút értelemben vett világviszonylatban keli az újdonsá­got felfogni, addig a Javaslat szerint csupán az tarto­zik a technika állásához, ami írásbeli közlés vagy bel­földi gyakorlatbavétel révén vált bárki számára hoz­záférhetővé. Az előzőekből következik, hogy a bárhol történt szóbeli közlés és a külföldi nyilvános gyakor­latbavétel nem rontja a minta újdonságát. írásosnak tekintendő a mintát olyan adathordozón — bármilyen műszaki vagy vegyi úton — rögzítő közlés (pl. a mintáról készült rajz vagy fénykép), amelynek közvetlen megtekintése alapján a minta megvalósítható. Gyakorlatbavétel különösen a megvalósított minta használata, forgalombahozatala, bemutatása, kiállí­tása. A technika állásának meghatározásakor az is­mertté válás lehetőségének és nem magának a tény­leges ismertté válásnak van jelentősége: közöm­bös az, hogy az újdonságrontó anyagot ténylegesen megtekintették-e, vagyis nem játszik szerepet az a tény, hogy a mintát valójában nem ismerték meg, ha bárki megismerhette. Arra az esetre, ha a korábbi elsőbbségű szaba­dalmi vagy mintaoltalmi bejelentést a hatósági eljá­rásban a vizsgált mintaoltalmi bejelentés elsőbbségi időpontja után publikálják, a Javaslat a hatályos sza­badalmi jog igényrontási koncepciójától különböző, fikcióval élő megoldást ad azzal, hogy a technika ál­lásához tartozónak minősíti az ilyen bejelentést. Ez a megoldás az igény rontástól nemcsak a törvény szer­kezetén belüli elhelyezésben tér el, hanem lényeges tartalmi kérdésekben is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom