Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1991. október-december (96. évfolyam, 10-12. szám)
1991-10-01 / 10. szám
1794 1991/10 - SzKV Igényrontás esetén ugyanis a megoldások egyezőségét az igénypontok alapján kell megállapítani, a Javaslat fikciója szerint pedig a bejelentések egész tartalma a technika állásához tartozik, s így újdonságrontó. Az igényrontás — mint az oltalmazhatóságot kizáró ok — rendeltetése a kettős szabadalmaztatás megakadályozása, s ezért csak a megadott oltalom lehet igény rontó hatású. A Javaslat szerinti fikció — miközben a kettős oltalmazást is kizárja — az újdonság megítélésében érvényesül: ezért az újdonságrontó hatást nem az oltalom megadásához, hanem a bejelentés hatósági publikálásához köti. Az olyan bejelentők érdekében, akik az elsőbbség időpontja előtt hozzák nyilvánosságra a mintát, vagy akiknek a mintája jogsértés következtében jut nyilvánosságra, a Javaslat bevezeti az ún. türelmi idő kedvezményét, biztosítva azt, hogy az említett módon való nyilvánosságra jutás ne akadályozza újdonságrontó körülményként a bejelentő oltalomszerzését. A jogbiztonság követelményére tekintettel csak meghatározott időre — hat hónapra — visszamenőleg engedhető meg ez a kedvezmény. A 3. §-hoz Míg a találmány szabadalmazhatóságához az egyes nemzeti szabadalmi jogok általában feltalálói tevékenységet kívánnak meg, addig az oltalmazható használati minta fontos, minőségi ismérve a kevésbé magas szinten megkövetelt alkotói teljesítmény. A Javaslat a joggyakorlat biztonsága érdekében nem a technika állásához viszonyított nyilvánvalóságon belül kíván fokozatokat felállítani, hanem a jog által „elképzelt” személy mércéjét határozza meg a szabadalmi jogban alkalmazottól eltérően: a szabadalmi jog „szakembere” helyett a „mesterségben járatos személy” szempontjából kell megítélni a minta nyilvánvalóságát. E jogszabályi zsinórmérték pontos meghúzása a joggyakorlat feladata lesz, annak figyelembevételével, hogy a mesterségben járatos személy tudása nemcsak színvonalában, hanem minőségében is különbözik a szakemberétől: a gyakorlati felkészültségnek nagyobb szerep jut benne az elméletinél. Tekintettel arra, hogy a 2. § (3) bekezdésének fikciója valójában hozzá nem férhető ismereteket minősít bárki számára hozzáférhetőnek, e fikció a feltalálói lépés szempontjából nem alkalmazható: a feltalálói lépés megítélésekor a technika állását ennyivel szükebben kell figyelembe venni. A 2. § (3) bekezdésének tehát pusztán csak az újdonság elbírálásakor van jelentősége. A 4. §-hoz Az ipari alkalmazhatóság a szabadalmazható találmány fogalmának is nemzetközileg széles körben elismert eleme. Utal egyrészt arra, hogy a megoldásnak — a találmánynak, illetve a mintának — azonos eredménnyel ismételten megvalósíthatónak, a reprodukálásra, az ipari felhasználásra alkalmasnak kell lennie. Ezen az alapon nem részesülhetnek oltalomban — egyebek mellett — a természeti törvényekkel ellentétben álló megoldások (mint pl. az örökmozgók). Az ipari alkalmazhatóság követelménye másrészt kifejezi azt, hogy a szóban forgó megoldásnak a termelés — az ipar és a mezőgazdaság — területére kell esnie. Összhangban a nemzetközi gyakorlattal — pl. a Párizsi Uniós Egyezmény 1. cikkének (2) bekezdésével és az egyes nemzeti jogokban elterjedt meghatározással — az ipari alkalmazhatóság szempontjából az ipari jelleget a lehető legtágabban kell érteni. A Javaslat szerint az ipari alkalmazhatóság a minta ismérve, a megoldott feladatnak azonban nem kell feltétlenül az ipar területére esnie. így oltalomban részesülhetnek pl. orvcei műszerek, sporteszközök vagy játékok is. Az 5. §-hoz A Javaslat összefoglalja azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén a bejelentő mintájára oltalmat kap. A Javaslat azt az elvet követi, hogy a közrend sérelmének határáig minden oltalmazható, ami megfelel az 1-4. §-okban meghatározott oltalmi feltételeknek. Ezért az oltalomból csak azokat a mintákat zárja ki, amelyek hasznosítása jogszabályba vagy a közerkölcsbe ütköznék. A 6-9. §-okhoz A Javaslat — a legfontosabb garanciális szabályok kiemelése mellett — a minta feltalálójának személyhez fűződő jogaira, a mintaoltalmi igényre, a szolgálati mintára és feltalálójának díjazására a szabadalmi jog rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását rendeli el. Ezáltal a felsorolt területeken a szabadalmi jogban kialakulttal azonos jogi helyzetet teremt a használati minták esetében is, s nemcsak a kétféle oltalom szabályozásának összhangját teremti meg, hanem a szabadalmi jogban kikristályosodott gyakorlatot is alkalmazhatóvá teszi a használati mintákat illetően. A 10—11. §-okhoz Mivel az oltalom gyors megszerezhetősége céljából a Javaslat nem intézményesíti a közzétételt a bejelentési eljárásban, ezért — ellentétben a szabadalmi joggal — az oltalom ideiglenes formáját sem ismeri. A használati mintaoltalmat — többek közt — a rövidebb oltalmi idő különbözteti meg a szabadalomtól: az oltalom alatt álló minták — a szabadalom húsz éves tartalmával szemben — csak tíz évig vonhatók ki a kizárólagos hasznosítási jog révén a közkincs köréből. Tíz évnél korábban szűnik meg az oltalom a 21. § értelmében lemondás, megsemmisi-
