Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesító, 1986. január-június (91. évfolyam, 1-6. szám)
1986-01-01 / 1. szám
2 SZABADALMI KÖZLÖNY 91. ÉVF. 1986. ÉV 1. szám A törvény 28. cikkének 1. bekezdése szerint a védjegyre való jog megszűnik, ha a jogosult a védjegyet három egymást követő éven át nem használta. E rendelkezéssel kapcsolatban azt kell aláhúzni, hogy a védjegyre való jog a Szabadalmi Hivatal határozata alapján keletkezik és ugyanezen az úton szűnik meg (25. cikk 2. bekezdése). A védjegy bejegyzése és megszüntetése tárgyában hozott határozat tehát konstitutív hatállyal keletkezteti és szünteti meg a védjegyre való jogot, a kérelem időpontjára visszaható (ex tunc) hatállyal. A megszüntető határozat kézbesítéséig a védjegyjogosultat kizárólagos jog illeti meg a védjegyre nézve. A védjegy használatának hiánya csupán előfeltétele annak, hogy a Szabadalmi Hivatal ilyen tárgyú határozatot hozzon. A használat hiánya önmagában nem eredményezi még a jog megszűnését. A törvény nem ad félreérthetetlen választ abban a tekintetben, hogy a hároméves türelmi időszakot müyen időponttól kezdődően kell számítani. Feltehető, hogy ha a bejegyzett védjegyet a lajstromozás időpontjában még nem használták, akkor a hároméves türelmi idő a védjegyre vonatkozó jog keletkezésével, azaz a Szabadalmi Hivatal védjegybejegyzési határozatának kézbesítésével veszi kezdetét Ha a védjegyet ebben az időpontban havnálják, akkor a türelmi időszak azzal a nappal kezdődik, amikul a vedjeg> használatát beszüntettek. Uly an védjegyek esetében, amelyeket az új törvény hatálybalépése előtt jegyeztek be, a hároméves türelmi időszak a nem használt védjegyek vonatkozásában a törvény hatálybalépésével veszi kezdetét (6. cikk 2. bekezdés 2. pont). A jogbiztonság követelményére tekintettel abból kell kiindulni, hogy a védjegyre való jogot nem lehet megszüntetni, ha a jogosult ugyan a hároméves türelmi időszak lejártát követően, de a megszüntetési kérelem benyújtása előtt kezdte meg a védjegy használatát (25. cikk. 3. bekezdése). A védjegy használata ilyen esetben visszamenőleges hatályú. A védjegy megszüntetésére irányuló kérelem előterjesztésére bárki jogosult, akinek a védjegyoltalom megszüntetéséhez érdeke fűződik (30. cikk). Ezt a kérelmet akkor is elő lehet terjeszteni, ha az ütköző (későbbi) védjegy bejegyzése iránti eljárás folyamatban van, vagy ha az ütköző védjegy ellen bitorlási eljárás indult. A törvény 28. cikke szerűit a védjegy használata a védjegyre való jog fenntartásának alapvető feltétele. E rendelkezés azonban sem a szükséges használat terjedelmét, sem a védjegyhasználat formáit nem határozza meg, e kérdésekre a joggyakorlatnak kell választ adnia. A védjegy használatának valósnak kell lennie, ezért a látszólagos használat, például 20 kg bonbonnak egy állami vállalat által történő egyszeri forgalombahozatala a törvény szerint nem tekintendő kellő használatnak. Bár a törvény nem mondja ki egyértelműen, hogy a nem kellő terjedelmű használat nem fogadható el, azonban egymagában az a tény, hogy a védjegyjogosultat használati kényszer terheli, indokolja azt a feltételezést, hogy ez olyan magatartás, amelynek nincs tényleges gazdasági jelentősége, nem elegendő a használati kényszer szabályából folyó kötelezettség teljesítéséhez. Ami a törvény 22. cikke szerinti használati formákat illeti, megjegyzendő, hogy a védjegyjogosult ajánlata a védjegy átruházására vagy a védjegy használatára vonatkozó licencia felkínálása, nem értékelhetők tényleges védjegyhasználati cselekményként. Minthogy a törvény 28. cikke a védjegyhasználatot csak általában tárgyalja, feltehető, hogy valamennyi, a törvény 13. cikkében példálódzóan említett olyan használati formát elismerik, amely a törvény 28. cikkében meghatározott követelménynek megfelel. Túl liberális felfogás volna azonban, ha a védjegy látszólagos használatát elismernék akkoris, ha e használatnak nem volna tényleges jelentősége. Fmian szükséges, hogy a 28. cikk szerinti használati kényszer megállapítása alkalmával a védjegy megfelelő használati formáit megállapítsák, nevezetesen, hogy a megkülönböztető funkciót, mint oltalmat keletkeztető okot figyelembe vegyék. Ez a funkció a védjegynek valamely termékre való bejegyzésével és utóbbinak a piacon való bevezetésével realizálódik. Ez a védjegy használatának eredeti formája. Egyéb használati formák, például a védjegynek üzleti nyomtatványokon való alkalmazása, vagy a védjegyes termék reklámozása csak kisegítő szerepet játszanak és a védjegy használatának eredeti formában való előkészítését szolgálják. Az utóbb említett védjegyhasználat alatt legalábbis a védjegy használatára való felkészülést, valamint az áru lengyelországi forgalmazását kell érteni. A törvény 28. cikkének követelményeit a jellegüket tekintve élt érő. szolgáltatási védjegyekkel kapcsolatosan kevésbé szigorúan kellene venni; de ezek esetében sem fogadható el a reklám és az üzleti levelezés önmagában, mint olyan cselekmény, amely a használati kényszer követelményeit kielégíti. Azt a problémát, hogy a különböző termékekre bejegyzett védjegyet csak egy vagy néhány termék vonatkozásábanJiasználják, s hogy ez a használat kielégíti-e a használati kényszer követelményét, a törvény úgy oldja meg, hogy a bejegyzett védjegyre való jog azon áruk vonatkozásában szűnik meg, amelyek tekintetében a védjegyet nem használják (28. cikk. 2. bekezdése). E rendelkezésből ezen.felül az a következtetés is levonható, hogy a bejegyzett védjegy használata csak akkor elégíti ki a törvény (28. cikk. 2. bekezdés) által felállított használati kényszer követelményét, ha a védjegyet a lajstromozott formában használják (úgy, ahogy azt bejegyezték). Fontos gyakorlati jelentősége van a védjegy használatának, ha azt harmadik személy gyakorolja a védjegyjogosult javára. A törvény 17. cikkének rendelkezéséből következik, hogy a licenciaadó és a licenciavevő üzleti vállalkozásai egymással olyan szoros kapcsolatban állnak, hogy a védjegynek a licenciavevő általi használata nem okoz zavart, összetévesztést. Erre való tekintettel tehát nincs akadálya annak, hogy a licenciavevő által történő védjegyhasználatot a licenciaadó javára betudják, figyelembe vegyék. A törvény 28. cikk 3. bekezdése szerint nem szűnik meg a védjegybejegyzés által biztosított jog, ha a jogosult igazolja, hogy elfogadható ok miatt nem tudta védjegyét használni. Az ilyen kimentési okok katalógusának összeállítása, az elkövetkező évek joggyakorlata alapján lesz majd lehetséges. Már ma is biztonsággal állítható azonban, ho^ minden olyan esemény, amely az erőhatalom jegyét viseli, indokolja a használat hiányának kimentését. Külföldi gazdasági vállalkozások vonatkozásában, amelyek Lengyelországban csak korlátozottan fejthetik ki tevékenységüket, a reklám és az üzleti levelezés önmagukban nem tekinthetők olyan cselekményeknek, amelyek kielégítenék a használati kényszer által támasztott követelményeket. Eh azonban az említett használati formákat komoly üzleti ajánlatok egészítik ki, amelyeknek árai reálisak, úgy abból lehet kiindulni, hogy az adott gazdasági szervezet maximális erőfeszítést tett a védjegy használata érdekében, amivel orvosolhatja a használat hiányát. E vonatkozásban azonban figyelmen kívül hagyják az adott vállalat gazdasági nehézségeit, mint amilyenek az alapanyaghiány, a hitelmegvonás, a gyártás során felmerülő problémák, stb., mivel ezek az adott gazdálkodási tevékenységgel kapcsolatos kockázat körébe tartoznak.
