Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesító, 1986. január-június (91. évfolyam, 1-6. szám)
1986-01-01 / 1. szám
1. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 91. ÉVF. 1986. ÉV 1 DR. R SKUBISZ Az új lengyel védjegytörvény Bevezető A Lengyel Országgyűlés 1985. január 31-én új törvényt szavazott meg a védjegyekről1, amely 1985. július 1-ével lépett hatályba és váltotta fel az 1963. március 28-i védjegytörvényt.2 Az új törvény megalkotását több körülmény tette időszerűvé. Előszöris szükségessé vált, hogy a külföldi jogfejlődés eredményeit figyelembe véve a védjegyoltalom egész rendszerét korszerűsítsék Lengyelországban. Ezenfelül szerepet játszott az a lengyel kísérlet is, hogy a gazdasági mechanizmust a termelés hatékonyabbá tétele térdekében, alapvetően módosítsák. E vonatkozásban pedig célszerűnek látszott, hogy a Lengyelországban gazdasági tevékenységet folytató személyek számára - függetlenül a tulajdonosi viszonyoktól - a védjegyet vonzóbbá tegyék. Végül szükségessé vált, hogy a belföldi jogszabályalkotást a Párizsi Uniós Egyezmény stockholmi szövegéhez3, valamint az azt kiegészítő különféle nemzetközi megállapodásokhoz jobban hozzáigazítsák. Ezt a törekvést az a gondolat vezette, hogy e megállapodásokhoz Lengyelország a közeljövőben csatlakod majd. A védjegyjog korszerűsítése érdekében végzett munka során felmerült annak szükségessége, hogy eldöntsék, vajon a tervezett módosítások egy merőben új törvény megalkotását teszik-e szükségessé, vagy pedig az 1963. évi védjegytörvény módosítása célszerűbb-e. Végül is a módosított rendelkezések mennyisége volt döntő, amikoris a második megoldást alkalmazták. A következőkben az új törvény legfontosabb módosításairól adunk áttekintést. A szolgáltatási védjegyek oltalma Az új törvény hatálybalépéséig a szolgáltatási védjegy az 1926. szeptember 2-i, a tisztességtelen versenyről szóló törvény4 alapján :eszesült védelemben, valamint a lenevel Ptk. 41' $ :i .«lapján. Az áruvédjeggyel ellentétben azonban ilymódon biztosított oltalom nem nyújtott abszolút szetkezetu vedelmet. Az uj törvény 1. cikkeben bevezeti a szolgáltatási védjegy oltalmát, ami a jogszabályalkotónak arra a meggyőződésére vezethető vissza, hogy egyrészt a szolgáltatások súlya a gazdasági életben növekszik, másrészt, hogy célszerű követni mind a szocialista, mind a tőkés külföldi jogban e vonatkozásban kimutatható tendenciát. A törvény 5. cikke egyenlőségjelet tesz a szolgáltatási védjegy és az áruvédjegy oltalma között. Mindenesetre ellentétben az árukkal, a szolgáltatások másként felfogható jogi természete.miatt elképzelhető, hogy a jövőben a szolgáltatási védjegyekkel kapcsolatosan a gyakorlatban esetleg más jogelvek kialakítása lesz szükséges. Ha pedig, ez a konkrét esetben lehetetlennek bizonyulna, akkor a törvény revíziójára lesz talán szükség. Úgy tűnik, hogy már a közeljövőben is olyan kérdések merülnek fel majd e vonatkozásban, amelyek a gyakorlattól döntést igényelnek. Ilyen például, hogy milyen mértékben zárja ki valamely áruvédjegy fennállása ugyanannak vagy az azzal összetéveszthető szolgáltatási védjegynek bejegyzését, vagy megfordítva? Továbbá: hogyan kell a szolgáltatási védjegy használatát értékelni és hogyan keü különbséget tenni „materiális” és „eszmei” szolgáltatások között? A törvény 5. cikkének rendelkezései, nevezetesen a szolgáltatási védjegy és az áruvédjegy közötti egyenlőségjel kitétele következtében, persze lehetséges az uniós elsőbbséget a szolgáltatási védjegyek vonatkozásában is igénybe venni. Ehelyütt azt is meg kell említeni, hogy az ismertetett rendelkezések ellenére a szolgáltatási védjegy5 megtartotta terminológiai különállását. E vonatkozásban nemcsak a külföldi megoldások voltak irányadóak, hanem az a nézet is, hogy az áruvédjegy a Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott bejelentéseket tekintve a jövőben is megtartja túlsúlyát. Használati kényszer A törvény egy másik fontos újítása a védjegyekre nézve bevezetett használati kényszer (28. cikk > Ezt az intézményt az alábbi okokból vezette be a jogszabályalkotó: a védjegyek használatának általában összhangban kell állnia a gazdálkodó szervek és a fogyasztók érdekeivel. A védjegyjogi oltalom meghatározott megjelölésnek gazdasági méretekben is számottevő tényleges használatát kívánja meg. Ezért a formális jogi oltalom nem szolgálhat okul arra, hogy más gazdálkodó szervek oltalomszerzését, ill védjegyének használatát megakadalvoz/a A korábbi törvény a védjegy oltalmának biztosítását és fenntartását egyetlen feltételhez kötötte: ahhoz, hogy a gazdálkodó szerv fennálljon és tevékenységét rendszeresen .folytassa. E rendelkezés abból a feltételezésből indult ki, hogy a védjegyjogosult a bejcgs zett megjelölést használja, vagy azt használni fogja. Ez a feltételezés azonban a mindennapi gyakorlatban nem minden esetben bizonyult helytállónak. Ezért az új törvény arra törekszik, hogy az.ismertetett intézmény segítségével és a bejegyzési feltételek fenntartásával kikényszerítse a bejegyzett védjegy használatát6. További szempont volt az új intézmény bevezetésekor, hogy a Lengyelországban működő gazdálkodó szervezetek száma az utóbbi időben megnőtt. A gazdasági versenyre való tekintettel, ezek komolyan érdekeltek mind a védjegy bejegyzése, mind azok használata vonatkozásában . A védjegyhasználati kényszer hiánya következtében, viszonylagos „zsúfoltság” következett be a védjegylajstromban és egyre nehezebbe vált az egyébkent megfelelően kialakított védjegyek oltalmazása. A használat hiánya miatt a védjegylajstromból eltávolított védjegyeket ugyanakkor más vállalatok igénybe vehetik. v4ül a használati kényszer bevezetése hosszabb távon a bejegyezési eljárás gyorsítását is eredményezheti.
