Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1985. július-december (90. évfolyam, 7-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

7. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 90. ÉVF. 1985. ÉV 671 — Nem nyújtották be a bejelentő jogi helyzetét igazoló okiratot, illetőleg azt nem hitelesítették; — A bejelentő neve és címe nem felel meg a jogi helyze­tet igazoló okiratban feltüntetett adatoknak (név-, címváltozás) (ebben az esetben be kell nyújtani az igazolást arról, hogy a változások törvényesek); — A származási országban történt bejelentés, illetve lajst­romozás másolatát nem hitelesítették (ha az az előírá­sok szerint szükséges); — Képviselőként olyan személyt jelöltek ki, akinek nincs törvényes joga a képviseletre a bejelentés benyúj­tásának országában, vagy hiányzik a szükséges megbí­zás, vagy külföldi bejelentő esetében nem jelöltek ki ügyvivőt (a külföldi bejelentő közvetlenül maga nyújt­ja be a bejelentést); — A nemzeti bejelentésben, melynek alapján az úniós elsőbbséget igénylik, más elsőbbséget jelöltek meg, mint amelyet a bejelentő igényel; — Nem rótták le az előírt illetéket; — Hiányzik a bejelentő, vagy a meghatalmazott aláírása. Ha a bejelentő a megadott határidőn belül nem pótol­ja az alaki hiányosságokat, nem kérelmezi a megállapí­tott határidő meghosszabbítását, a védjegybejelentést el kell utasítani. III. Érdemi vizsgálat A védjegybejelentés érdemi vizsgálatának rendje, melyet a nemzeti jogszabályok szerint a hivatalok végeznek, az egyes országokban sok eltérést mutat. Az érdemi vizs­gálat során megállapítják, hogy a védjegyek megfelelnek - e a törvény követelményeinek. E vizsgálat az országok­ban különbözőképpen folyik és az alábbi fajtákra oszt­ható fel: a) a vizsgálatot a hivatal a megkülönböztető képesség te­kintetében végzi (a szó- és ábrás elemek megfelelnek-e a követelményeknek, azaz képesek-e arra. hogy meg­különböztessék egy bizonyos ipari, kereskedelmi vagy szolgáltató vállalat áruit), továbbá, hogy nem tartal­maz-e megtévesztésre alkalmas elemeket; b) Miután a hivatal elvégzi az a) pont alatti vizsgálatot, lehetőséget ad az érdekelteknek arra, hogy megismer­kedhessenek a védjegyekkel és észrevételt tehessenek, ha a vonatkozó védjegy lajstromozása harmadik sze­mélyek korábbi jogainak megsértését eredményezheti; c) a hivatal a vizsgálatot elvégzi az a) pontban foglalt ok­ból, valamint a védjegyeknek az azonos, vagy hasonló, korábban lajstromozott vagy lajstromozásra bejelen­tett megjelölésekhez viszonyított újdonsága szemszö­géből; d) a hivatal elvégzi a védjegy c) pontba foglaltak szerinti vizsgálatát, majd közzéteszi abból a célból, hogy lehe­tőséget biztosítson az érdekelt személyeknek, hogy a bejelentéssel kapcsolatos kifogásaikat megadott határ­időn belül benyújtsák; ez a vizsgálat kiküszöböli azt a kockázatot, hogy vitás kérdések keletkezzenek a védjegyjogosultak között, (1. pl. az RSZK törvényét). A bejelentett megjelölés oltalomképességének megha­tározása során a vizsgálat feladata annak kiderítése,hogy az nem tartalmaz-e olyan utalásokat, amelyek a törvény előírásai szerint nem lajstromozhatók védjegyként, vagy védjegyelemként Nem lajstromozhatók azok a megjelölések, amelyek: — Nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel, mégpedig: a közhasználatba átment, mindennapos, megszokott szó- és ábrás elemek; az egyszerű mértani alakok, számok, betűk; — a megfelelő áruk, vagy szolgáltatások fajtájára vonat­kozó fajtamegjelölések, többek között az Egészség­­ügyi Világszervezet (WHO) által jóváhagyott nemzet­közi gyógy szemevek; az azokra az árukra, vagy szol­gáltatásokra vonatkozó leíró megjelölések, amelyekre nézve a védjegyet bejelentették; — az áru fajtáját, előállítási idejét és helyét, vagy szárma­zását, rendeltetését, értékét, minőségét, mennyiségét és súlyát feltüntető megjelölések. A védjegyek nem tartalmazhatnak hamis, vagy megté­vesztésre alkalmas adatokat az előállítást, illetve az ámt illetően. Az önálló vagy hivatalos jelzések, pecsétek, vagy a szerződések, megállapodások vagy szokások alapján ki vannak zárva a védjegyként való használatból (az álla­mok, államfők, közigazgatási szervek, városok, nemzet­közi és kormányközi szervezetek, stb. zászlói, címerei, jelvényei, és egyéb jelképei), nem lajstromozhatók. Ha­sonló elbírálás alá esnek a hivatalos ellenőrzési, szava­tossági, hitelesítő jegyek, bélyegek, stb. is. Mint elemek azonban, mindezek az illetékes szervek hozzájárulásával felhasználhatók. Az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény értelmében engedélyt kell kérni az illetékes szervektől a más államokat, vagy kormányközi jellegű nemzetközi szervezeteket megillető ilyen elemek felhasz­nálása esetén. Az olyan utalásokat tartalmazó megjelölések, ame­lyekhez harmadik személynek fűződnek jogai — állami, vagy pártvezetők, a munka hőseinek nevei, vagy arcképei stb. — (pl. az RSZK jogszabályai szerint), az illetékes szervek hozzájárulásával használhatók fel védjegy elem­ként. A törvényekkel, nemzetközi megállapodásokkal,a tár­sadalmi renddel, a szocialista erkölccsel ellentétes utalá­sokat tartalmazó megjelölések sem oltalmazhatok. A védjegyek azonosságával és hasonlóságával kapcsolatos vizsgálat Újnak minősül a védjegy, ha az azonossággal és hason­lósággal kapcsolatos vizsgálat eredményeként a hivatal nem talált a dokumentációban az azonos árukra vonat­kozó azonos vagy hasonló, lajstromozott, más bejelen­tőket megillető védjegyet, vagy azonos árukra vonatko­zóan lajstromozásra korábban bejelentett védjegyet. Azo­nosnak a megegyező megjelölések minősülnek. Hasonló­nak az olyan megjelölés tekinthető, amely a különböző alkotóelemek ellenére azonos vizuális benyomást kelt, vagy fonetikailag közel álló, és lajstromozás esetén a fo­gyasztóban kételyeket ébreszthet az áru előállítóját ille­tően. A védjegyek hasonlóságának legáltalánosabb krité­riuma az, hogy a használó összetévesztheti-e azokat. Ha­sonlónak tekinthetők azok a védjegyek is, amelyek ele­meik különbözősége ellenére az általános hasonlóság ér­zetét keltik. A védjegyhasonlóság tényének és mértékének megálla­pítását a következő tényezők befolyásolják: a fogyasztók köre, az áruk értékesítésének formája, az áruk fajtája és jellege, a védjegyhasználat mértéke, a felcserélési veszély értékelésének pillanata. Az azonossággal és a hasonlósággal kapcsolatos kuta­tás alapjául szolgáló dokumentáció a következőkből áll: — az elbíráló hivatal által lajstromozott védjegyek (ér­vényben lévő védiegyek); — az elbíráló hivatalban érvényben lévő, - a Madridi Meg­

Next

/
Oldalképek
Tartalom