Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1985. január-június (90. évfolyam, 1-6. szám)
1985-01-01 / 1. szám
1. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 90. ÉVF. 1985. ÉV 3 osztású skála alapján készítették. Nem parametrikus eljárás alkalmazása esetén javasolt a jellemző tulajdonságok különböző fokozatait képviselő példa fajták alapjánkialakított skála használata. Ugyanazon fajta így hozzávetőlegesen ugyanazt a kódszámot kapja, ami megkönnyíti az adatok értelmezését. 17. Mind a mennyiségi, mind a minőségi tulajdonságok kisebb-nagyobb mértékben ki lehetnek téve a környezet hatásának, amely módosíthatja a genetikailag meghatározott különbségek kifejezésre jutását. Azok a tulajdonságok az előnyösek, amelyekre a környezetnek a legkisebb befolyása van. Ha bizonyos esetekben egy tulajdonság kifejeződését a környezeti feltételek a szokásosnál erősebben befolyásolják, akkor az illető tulajdonság nem használható. II. A megkülönböztethetőség vizsgálata a) Általános rész 18. Az Egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének (a) pontja értelmében a fajtának világosan megkülönböztethetőnek kell lennie egy vagy több fontos tulajdonsága révén bármely más fajtától, amely ismert az oltalom kérése időpontjában. Azoknak a tulajdonságoknak, amelyek lehetővé teszik egy fajta meghatározását és megkülönböztetését, pontosan felismerhetőknek és leírhatóknak kell lenniük. 19. Az adott fajtát azokkal a fajtákkal kell összehasonlítani, amelyek létezése közismert. Elsősorban azokat a fajtákat kell bevonni az összehasonlításba, amelyeket a vizsgálandó fajtához hasonlónak vélünk és hozzáférhetők a vizsgáló államban, például a referencia fajta-gyűjteményben. b) A megkülönböztethetőség ismérvei 20. Két fajtát különbözőnek kell tekintenünk, ha a különbség- legalább egy vizsgálati helyen megállapításra került,- világos és- következetes. c) Minőségi tulajdonságok 21. Az igazi minőségi tulajdonságok esetében a különbség két fajta között világosnak tekintendő, ha az illető bélyegek kifejeződése két különböző felvételezési fokozatot (értéket) képvisel. Más minőségiként kezelt jellemzők esetében figyelembe kell venni a tulajdonság kifejeződésének lehetséges ingadozását a különbség megállapításakor. d) Mért mennyiségi tulajdonságok 22. Amikor a különbség mért tulajdonságokban jelentkezik, világosnak tekintendő, ha a hiba előfordulási valószinűsége 1%, pl. a legkisebb szignifikáns differencia számítás alapján. A különbségek következetesek, ha ugyanazon előjellel két egymást követő vagy háromból két évjáratban előfordulnak. ej Vizuálisan megfigyelt mennyiségi tulajdonságok 23. Ha vizuálisan megfigyelt bélyeg az egyetlen megkülönböztető tulajdonság egy másik fajtához viszonyítva, akkor kétséges esetben a tulajdonságot mérni szükséges, ha az ésszerű erőfeszítéssel lehetséges. 24. Bármely esetben a közvetlen összehasonlítás javasolt két hasonló fajta között, mivel a közvetlen páros összehasonlítások mutatják a legkisebb torzítást. Minden összehasonlításnál megállapítható a különbség két fajta között, ha a különbség szemmel látható és bár mérhető lenne, a mérés elvégzése célszerűtlenül nagy erőfeszítést igényelne. 25. A megkülönböztethetőség megállapításának legegyszerűbb módja a következetes különbségek (ugyanazon előjelű szignifikáns különbségek) kimutatása két fajta között, feltéve, hogy elvárható ezek jelentkezése a következő kísérletekben is. Az adatok számának elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy a mért tulajdonságok megbízhatóan összehasonlíthatók legyenek. f) Az adatok kombinációja 26. Előfordulnak esetek, amelyekben két fajta különbségeit számos külön-külön megfigyelt tulajdonságból lehet megállapítani, és ha ilyen adatok kombinációját használjuk a megkülönböztethetőség megállapítására, biztosítani kell, hogy a megbízhatóság foka hasonló legyen a 22—25. paragrafusokban leírtakkal. 111. Az egyneműség vizsgálata a) Általános rész 27. Az Egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének (c) pontja szerint, a fajtának kielégítő mértékben egyneműnek kell lennie, figyelembe véve az ivaros vagy ivartalan szaporítás sajátosságait. Az egyneműnek tekintett fajtáknál a mutációból vagy eseti keveredésből és más okokból előforduló eltérő típusoknak, valamint a termékenyülési viszonyoktól függő változatoknak olyan alacsony gyakoriságúnak kell lennie, amely lehetővé teszi a pontos leírást, a megkülönböztethetőség megállapítását és biztosítja az állandóságot. Ennek érdekében bizonyos tűrési határokat Alapítanak meg attól függően, hogy a fajta ivartalanul szaporítható, öntermékenyülő vagy idegentermékenyülő. A megjelenő eltérő típusok száma nem haladhatja meg a következőkben ismertetett tűrési határokat, kivéve, ha a fajra vonatkozó irányelvek másképp rendelkeznek. b) Vegetatív úton szaporított fajták és kizárólag önbeporzó fajták 28. A vegetatív úton szaporított és kizárólag önbeporzó fajtákra vonatkozóan az alábbi — valós tapasztalaton alapuló — táblázat adja meg azoknak az eltérő típusú egyedeknek a számát, amelyeket maxi-
