Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1984. július-december (89. évfolyam, 7-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
7. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 89.ÉVF. 1984. ÉV 1057 A Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) mélyreható módosítása mint a PCT rendszere továbbfejlesztésének feltétele és biztosítéka Első ízben a PCT Unió Közgyűlése 7. ülésén, 1981. júniusában jelentek meg a napirenden olyan javaslatok, amelyek a Nemzetközi Irodának a PCT szerinti új vizsgálatával való megbízására irányultak a PCT céljai elérésének megkönnyítése, a PCT széleskörű alkalmazásának elősegítése érdekében. Általános egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy a vizsgálat célja nem a rendszer alapvető felülvizsgálata, miután a PCT már évek óta bizonyítja gyakorlati értékét, egyszerűsíti és gazdaságosabbá teszi a szabadalmi oltalom több országban való megszerzését. Egyes vélemények szerint azonban az eljárás túlságosan bonyolult, a többszörös biztosítás elérésére felesleges terhekkel jár, egyszerűsítésre szorul; ennek elősegítésére pontosan körül kell határolni a gyakorlati problémákat és azok megoldására javaslatokat kell kidolgozni, a PCT szerinti út vonzerejének növelésére (különösen a fejlődő országok vonatkozásában). A Szerződés hatálybalépése óta eltelt idő rövidségére, valamint az általános elvek helyességére tekintettel a Közgyűlés azt az álláspontot foglalta el, hogy a vizsgálat - a használók, a nemzetközi szervek és a tagállamok tapasztalatai alapján - a Végrehajtási Szabályzatra korlátozódjék, lehetőleg ne terjedjen kii a Szerződésnek diplomáciai értekezlet összehívásával járó felülvizsgálatára, amely a rendszer hitelét kérdőjelezheti meg a használók és a Szerződéshez csatlakozni szándékozó államok körében. A Nemzetközi Iroda az érdekelt köröket képviselő szervezetek segítségével kezdte meg munkáját, amelynek első fázisát az 1982. áprilisában tartott tanácskozás képezte; ezen a Nemzetközi Iroda felméréséből adódó első következtetéseket és a nemzeti hivataloktól, valamint az érdekelt szervezetektől kapott javaslatokat vitatták meg. A megbeszélés eredményei alapján a Nemzetközi Iroda felülvizsgálta a kiindulási javaslatokat, kiegészítette azokat és a PCT Igazgatási és Jogi Ügyek Bizottsága 1. ülése (1982. szeptembere) elé terjesztette a javasolt módosításokat. Miután a Bizottság ezen ülése a javaslatok továbbfejlesztésére vonatkozóan iránymutatással látta el a Nemzetközi Irodát, a 2. ülés — a módosítások ismételt megtárgyalása és a figyelem újabb szempontokra való felhívása alapján — befejezettnek nyílvánította a Bizottság tevékenységét azzal a meghatalmazással a Nemzetközi Iroda vonatkozásában, hogy a végleges formába öntött javaslatokat terjessze a PCT Unió Közgyűlése rendkívüli ülése elé. A Közgyűlés ugyanis a Szerződés 47. cikk (2) bekezdés (b) pontja alapján jogosult elfogadni a Szerződés egyes határidőkre vonatkozó cikkeinek, a Szerződés 58. cikk (2) bekezdés (a) pontja alapján pedig a Végrehajtási Szabályzatnak a módosításait. A Közgyűlés említett rendkívüli ülése elé terjesztett módosítást javaslatok a Szerződés két cikkét és a Végrehajtási Szabályzat összesen 91 szabályát, illetőleg szabályhelyét érintették. ★ ★ ★ A 22. cikk (2) bekezdése és a 39. cikk (1) bekezdése módosításának célja: a nemzeti fázisba való belépéshez a bejelentő rendelkezésére álló időtartam meghosszabbítása. A 22. cikk esetében ehhez egy további szempont járul: a nemzeti fázisba való belépés azonos időbeni feltételeinek megteremtése, függetlenül attól, hogy a nemzetközi kutatási szerv milyen álláspontot foglal el a nemzetközi bejelentéssel kapcsolatban, azaz készít-e kutatási jelentést, vagy negatív értelmű nyilatkozatot ad ki. A jelenlegi szabályozás szerint az előbbi esetben 20 hónapon belül, az utóbbiban a nyilatkozatról való értesítés keltétől számított 2 hónapon belül kell a bejelentőnek végrehajtania a 22. cikk (1) bekezdésében meghatározott teendőket (a nemzetközi bejelentés és fordítása megküldése, a nemzetközi díj megfizetése, stb.). A nemleges nyilatkozatok száma a tapasztalatok szerint alacsony ugyan, mégis az a körülmény, hogy a bejelentőnek az ilyen esetekben alkalmazandó határidőt külön kell számontartania, nehézséget okoz és tévedésekre vezethet. További hátrányt jelent az a körülmény, hogy nem érvényesülhet a PCT egyik alapvető előnye, nevezetesen az, hogy az elsőbbségi naptól számított 20 hónap áll a bejelentő rendelkezésére (szemben a Párizsi Egyezmény szerinti 12 hónappal) a nemzeti fázis megkezdéséhez. Ily módon bizonyos anyagi kötelezettségek (helyi képviselő megbízása, fordítás készíttetés, díjfizetés) 8 hónappal később válnak esedékessé, mint az uniós elsőbbség igénylésének más eseteiben. Mivel nincs egyértelműen meggyőző indok a 22. cikk (3) bekezdésében biztosított lehetőséggel és egységesen 20 hónapot, vagy ennél hosszabb időtartamot biztosított a nemzeti fázisba való belépéshez. A 22. cikk módosítása tehát, amelynek értelmében az elsőbbségi naptól számított 20 hónap letelte előtt kell belépni a nemzeti fázisba, függetlenül a nemzetközi kutatási jelentés sorsától, végeredményben egy, a Szerződés végrehajtása területén ténylegesen kialakult helyzet formális tudomásul vételeként fogható fel. Ugyancsak a nemzeti fázisba való belépés időtartamának meghosszabbítására (de a kiválasztott hivatalok előtti eljárás tekintetében) irányult a 39. cikk (1) bekezdése javasolt módosítása. A jelenlegi szabályozás az elsőbbségi naptól számított 25 hónapon belül teszi kötelezővé a nemzeti fázisba való belépés feltételeit képező cselekmények végrehajtását. A hosszabbítás szükségessége annak következtében vált nyilvánvalóvá, hogy a nemzetközi elővizsgálati jelentés legkorábban a 25. hónap folyamán készül el (feltételezve, hogy a nemzetközi elővizsgálati kérelmet az elsőbbségi naptól számított 19 hónap eltelte előtt benyújtották és figyelembe véve, hogy a 69.1 szabály (a) pont (i) alpontja a nemzetközi elővizsgálat megkezdésétől számítva 6 hónapot ír elő a nemzetközi elővizsgálati jelentés elkészítésére). Ily módon a bejelentő számára az esetek többségében igen rövid idő állhat rendelkezésre a nemzetközi elővizsgálat eredményeinek tanulmányozására a nemzeti fázisba való belépés előtt, holott a Szerződés II. Fejezetének rendeltetése éppen a bejelentő döntésének megalapozása, a nagy valószínűséggel később feleslegesnek bizonyuló költségektől (fordítás, nemzeti díj, képviselő megbízása, stb.) való mentesítése. Azokban az esetekben pedig, amelyekben a nemzetközi elővizsgálati szerv az igénypontok korlátozására vagy pót
