Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1984. július-december (89. évfolyam, 7-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
1058 SZABADALMI KÖZLÖNY 89.ÉVF. 1984. ÉV 7. szám díjak fizetésére vonatkozó felhívást ad ki, a 69.1 szabály (a) pont (ii) alpontja eleve a II. szakaszba való belépés időpontját 2 hónappal meghaladó határidőt ír elő a nemzetközi elő vizsgálati jelentés összeállítására. A 30 hónapra való meghosszabbítás mindezek számításba vételével biztosíthatja, hogy a nemzetközi elővizsgálati jelentés gyakorlatilag minden esetben a nemzeti fázisba való belépését megelőzően a bejelentő rendelkezésére álljon. A nemzeti fázis megkezdésében a jelenlegihez képest bekövetkező 5 hónapos eltolódás csak látszólag jelent késedelmet. A kiválasztott hivatal előtti eljárásban ugyanis párhuzamosság kerülhető el. és időmegtakarítás érhető el annak következtében, hogy a nemzetközi elóvizsgálati jelentés gyakorlatilag magával a nemzetközi bejelentéssel együtt (egyidejűleg) érkezik meg a kiválasztott hivatalokhoz, ily módon rövidebbé válik a nemzeti eljárás. A határidő meghosszabbítása a szabadalom-engedélyezés gyorsulásán kívül azzal a további előnnyel jár, hogy a 66.4 szabály (b) pontja és a 69.1 szabály (a) pontja egyidejű módosítása révén abban az esetben is lehetőséget biztosít a nemzetközi elővizsgálati jelentésnek a nemzeti szakaszba való belépés határidejét megelőzően való elkészítésére, amikor a bejelentő érvei előterjesztésére további alkalmakat igényel a nemzetközi elővizsgálati szervtől, és ennek folytán a jelentés összeállítására hosszabb idő kell, hogy rendelkezésre álljon. *k ★ 'к Az ismertetett előzményekkel összhangban a módosítások többsége azokra a szabályokra vonatkozik, amelyeknek a nemzetközi szervek (átvevő hivatal, Nemzetközi Iroda, nemzetközi kutatási és nemzetközi elővizsgálati szervek), illetőleg a nemzeti (megjelölt és kiválasztott) hivatalok által való nem egyöntetű alkalmazása a bejelentő számára jogbizonytalanságot eredményezhetett. Ez a helyzet annak következtében alakulhatott ki, hogy egyes a bejelentő számára kötelezettségeket magukban foglaló szabályok jelenleg többféleképpen értelmezhetők, és egyegy szabály következetes alkalmazását megakadályozhatja a nemzeti eljárásban már hagyományossá vált nemzeti gyakorlat. Tekintettel arra, hogy a nemzetközi szervek - a Nemzetközi Iroda kivételével - egyben nemzeti hivatalok is, vagy ilyenek keretében működnek, a bejelentő számára jogosan aggodalomra adhat okot egyrészt az a körülmény, hogy az egyes hivatalok álláspontja ugyanazon cselekmény vonatkozásában eltérhet egymástól, az azonos jogszabályi háttér (Szerződés, Végrehajtási Szabályzat, Ügyintézési Utasítások) ellenére, másrészt a szabatos értelmezés hiánya indokolatlan többlet-követelményekhez vezethet. Ezek a jelenségek éppen a Szerződés egyik legfőbb előnye, az eljárás egyöntetűsége érvényesülését teszik vitathatóvá, és a PCT szerinti út vonzerejének csökkenéséhez vezetnek. Különösen időszerűnek és indokoltnak tekinthető ezért a 49.1 szabály módosítása, amelynek a megjelölt hivatalok eljárására vonatkozó (a) pontja előírja, hogy a 22. cikk szerinti, a nemzeti fázisba - a nemzetközi kutatást követően - való belépésre vonatkozó követelmények közül a fordítás nyelvét és a nemzeti díjat illetően a hivatalok értesítést küldjenek a Nemzetközi Irodának, a PCT Közlönyében (PCT Gazette) való haladéktalan megjelentetés végett. Erre az értesítésre azért van szükség, mivel maga a Szerződés nem kötelezi a megjelölt hivatalokat fordítás benyújtásának előírására, illetőleg nemzeti díj szedésére, az ilyen vonatkozású követelmények tehát a Szerződésből ületőleg a Végrehajtási Szabályzatból nem ismerhetők meg. E szabály új (а-bis) pontja most további engedményként lehetővé teszi, hogy a Szerződő Államok hivatalai lemondjanak a nemzetközi bejelentés másolatának bekéréséről, az ugyancsak új (a—tér) pont pedig módot ad a nemzetközi bejelentés jogi hatásának fenntartására abban az esetben is, ha a megjelölt hivatal megkívánja ugyan a másolat benyújtását, de azt a bejelentő csupán a 22. cikk szerinti határidő eltelte után küldi meg. Mindkét új pont értesítési kötelezettséget ró az érintett megjelölt hivatalokra (és közzétételi kötelezettséget a Nemzetközi Irodára). A bejelentő a szabálymódosítás következtében ebben az esetben azért jut előnyösebb helyzetbe, a jelenlegihez képest, mivel valószínűleg kevesebb hivatal fogja megkövetelni a másolat benyújtását (miután az a—bis pont felmenti őket a kötelezettségtől), illetőleg több hivatal fog eltekinteni a következményekről a másolat benyújtására előírt határidő túllépése esetén, az (a—ter) pontban foglalt felhatalmazás alapján. A megjelölt hivatalok eddig is megtehették, hogy a jelzett két esetben eltekintsenek a Szerződés szerinti jogkövetkezményektől (a nemzetközi bejelentés visszavontnak tekintésétől), de a bejelentő számára az ilyen liberális gyakorlat csak az adott ügyben, azaz az eljárás során vált ismeretessé. Ezzel szemben a jövőben a Gazette-ben közzétett értesítés kötelezi a megjelölt hivatalokat a nyilatkozataikban foglaltak minden ügyben való betartására, egyben a bejelentő számára megbízható tájékoztatással szolgál a nemzeti fázisba való biztonságos belépés feltételeiről. E feltételek kielégíthetőségének egyik feltétele a „fordítás” fogalmának szabatos meghatározása. A hatályos szabályozás ezzel kapcsolatban csupán azt rögzíti, hogy a nemzetközi bejelentés részének tekinthetők (következésképpen a fordítás során figyelembe veendők) a 19. cikk alapján tett nyilatkozatok, valamint a 13bis4 szabály alapján (a mikrobiológiai találmányokra vonatkozóan) közölt adatok (49.3 szabály), és hogy a megjelölt hivatal anemzetközi bejelentés fordításával szemben maximálisan ugyanolyan követelményeket támaszthat, mint amelyeket a Szerződés és a Végrehajtási Szabályzat magára a nemzetközi bejelentésre előír (11.15 szabály). A gyakorlatban azonban a 27. cikk kiterjesztő értelmezése alapján — amely a megjelölt hivatalok előtti eljárásban érvényesíthető nemzeti követelményeket határozza meg — egyes megjelölt hivatalok többlet-követelményeket támasztottak, amelyek kielégítése a bejelentő számára többlet-terhet jelentett. Az egyik ilyen indokolatlan igény a nemzeti fázisba való belépés alkalmával nemzeti formanyomtatványok használatának előírásában nyilvánult meg: ezt az új 49.4 szabály kifejezetten kizárja. Az új 49.5 szabály továbbá meghatározza, hogy a nemzeti szakaszra való belépés céljából a „nemzetközi bejelentés fordítása” kifejezése a leírásra, az igénypontokra, a rajz szöveges részére és a kivonatra vonatkozik. A megjelölt hivatal megkívánhatja további iratok fordításának benyújtását, de csupán meghatározott feltételek mellett. így például a bejelentési kérelem fordítása abban az esetben (és akkor is csak a bejelentő által való tetszés szerinti figyelembevétel lehetőségét fenntartva) írható elő, ha a megjelölt hivatal díjmentesen a bejelentő rendelkezésére bocsátja a fordítás nyelvén készült megfelelő formanyomtatványt, amely nem tartalmazhat többlet-információt az eredeti bejelentési kérelemhez képest. Ha a megjelölt hivatal rajz-többletpéldányok benyújtását igényli, erre - akár a belső jogszabályok megváltoztatása árán - ésszerű határidőt tartalmazó felhívást kell kibocsátania. A megjelölt hivataloknak követelményeikre és gyakorlatukra vonatkozóan tájékoztatniuk kell a Nemzetközi Irodát, amely a közlést a Gazette-ben nyilvánosságra hozza. (A bejelentő e köz
