Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1980 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
11. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 85. ÉVF. 1980. ÉV 841 Az alperes elektroncsőgyára által rendelkezésre bocsátott adatokból és a szakértői véleményekből megállapítható, hogy az alkatrészekkel kapcsolatos szűkített önköltség csökkenés, illetve önköltségnövekedés különbözete 9,29 fillér darabonként, ami az alperesnél vállalati haszonként jelentkezett. A felperesek vitatták, hogy az alperes olcsóbb anyagból is el tudná készíteni a szükséges alkatrészt. Helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy a technológia megválasztása a vállalat feladata. A vállalati hasznos eredmény megállapításánál csak a tényeket lehet figyelembe venni. Feltételezés alapján nem lehet dönteni. A szabadalom alkalmazásával összefüggő tényleges vállalati haszon kiszámításánál nem lehet azt vizsgálni, hogyan alakulna az önköltség, ha a vállalat más anyagot alkalmazna, mint amit ténylegesen alkalmaz. A szabadalom szerinti csövek gyártása folytán kevesebb szerelési munkára volt szükség. A megtakarítás darabonként 2,72 fillér. A munkabért 39%-os közteher és járulék terheli, ami 1,09 fillérnek felel meg. így a szerelési munka csökkenése következtében elért vállalati megtakarítás darabonként 3,81 fillér. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a közteher és a járulékok arányos részét nem lehet vállalati haszonként figyelembe venni. Ezek a járulékok a munkabért terhelik, a munkabérhez kapcsolódnak. Ezért munkabérként kell értékelni és elszámolni. Mindkét fél vitatta a selejtcsökkenésből eredő vállalati haszon számítását és a számítás eredményét. A rendelkezésre álló adatok szerint a budapesti gyárnál a szabadalom által érintett gyártmányokká kapcsolatos selejt 1,16%-kal csökkent, ebből a selejtcsökkenésből 0,88%-ot lehet kapcsolatba hozni a szabadalom szerinti gyártássá. Tekintettel arra, hogy ugyanebben az időben egyéb intézkedések is voltak, amelyek a selejtet csökkentették, indokolt volt ennek a mértékének csökkentése további 0,33%-ká. így a szabadáom folytán bekövetkezett selejtcsökkenés 0,58%. Ez az arány az egész gyártás szűkített önköltségének a figyelembe vételével darabonként 0,47 fillér megtakarítást eredményezett. A kaposvári gyámá a táámány megváósításakor indult a gyártás. így nem volt összehasonlítási áap arra, hogy mi a kimutatható tényleges selejtcsökkenés. Tény az is, hogy a korábbi budapesti adatokhoz képest Kaposvárott selejtnövekedés volt. A nagyobb selejtet az újonnan indult gyártás, betanulás kezdeti nehézségei okozták. Ezt a tényt nem lehet a szabadáom terhére róni. Ezért indokolt volt a Budapesten mért selejtcsökkenést a teljes mennyiségnél figyelembe venni. Alaptáanul hivatkoztak a felperesek arra, hogy további - pénzben ki nem mutatható — hasznos eredmény is megállapítható. A felperesek szerint az áperes a táámány alkalmazása nélkül elvesztette volna versenyképességét a piacon, aminek deviza vonatkozása is van. A felperesek ezt az állításukat nem tudták igazolni. Maguk adták elő, hogy eladási gondok nincsenek, az export évről évre nő. Adatok vannak arra a perben, hogy az áperes külföldön még a minőséghibás, leértékelt csöveket is értékesíteni tudta. Az eltelt rövid idő nem volt alkámas annak a kimutatására, hogy a táálmány bevezetése milyen hatássá volt a piac alakulására. Eszmei haszonként hivatkoztak a felperesek arra is, hogy a táálmány alkámazása munkádő és selejtesük - kenéssel járt, automatizáást tett lehetővé. A szerelési idő csökkenéséből és a selejt csökkenéséből eredő hasznot a bíróság elszámolta, az automatizáásnak számos egyéb feltétele is van, és az ebből eredő hasznos ered-A felperesek átal gyártmányfejlesztési feladatkörükben az eddig ismert és ákámazott módszerek felhasznáásává kidolgozott új típusú eljárásra az áperes szabadámat nyert. A szolgálati táámány gyorsfagyasztott levesek, mártások, főzelékek előállítására vonatkozik. A talámányt az alperes eszközeivel és költségére alakították ki. Az áperes a tartósítás területén már hosszabb idő óta alkalmaz - za az ún. gyorsfagyasztást. A felperesek áltá kidolgozott új megoldás lényege, hogy egységesen tartalmazza a vizen kívül, az étel készítéséhez szükséges összes anyagot. Külön készítik el a növényi összetevőt és külön a rántás pótlására szolgáló ún. ételalapot, és ezeket a szokásos módon gyorsfagyasztják. Az ételáap készítésénél a lisztet zsiradékban 130-160 C°-on pirítják és a biológiá károsomény a munkádő és a munkabér csökkenésében mutatkozik. Pénzben ki nem fejezhető haszonként kérték a felperesek figyelembe venni, hogy a szabadáom az áperes részére licencia vásálást tett feleslegessé. Nincs adat a perben, hogy az alperes ilyen vásárlást tervezett volna. Egyébként a felperesnek két lehetősége volt a fejlesztéshez. Vagy külföldi szabadalom hasznosításának a jogát, külföldi gyártási jogot szerez meg, vagy saját maga fejleszt a saját alkalmazottaival és eszközeivel. Az alperes az utóbbit választotta. Viselte az ezzel kapcsolatos fejlesztési költségeket, megfizeti a bíróság átal megállapított feltááói díjat. Kétszeres teherviselést jelentene, ha emellett még a meg nem történt licencia vásárlás költségét is meg kellene fizetnie. Vitás volt a perben a díjkulcs alkámazásának a kérdése is. A megoldás színvonáa átlagon felüli, de kidolgozása nem igényelt jelentősebb elméleti előkészítő tevékenységet, különösebb tudományos, elemző munkát. A vállalat jelentős segítséget nyújtott, mintacsövek álltak a feltalálók rendelkezésére. Díjcsökkentő tényező az állandó gyártás, és a gyártásnak viszonylag nagy terjedelme (közel hárommillió cső készült egy év alatt). Mindezekre tekintettel a megállapítható díjkulcs 8%. dás elkerülése végett 60 C°-ra lehűtve adják hozzá a fűszereket, ízesítő és avasodásgátló anyagokat. Az új eljárás váasztékbővítést eredményezett. Az így készült termékek gyártása az állami árkiegészítés figyelembev vételével az alperesnek a leveseknél nyereséges, a főzelékeknél viszont veszteséges volt. A találmányi díj iránti perben a Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20 222/ 1977/6. számú ítéletében a következőket állapította meg: A szolgálati találmányért járó díjazásról szóló 45/1969/XII.29./ Korm. számú rendelet (R) 3. §-ának (4) bekezdése értelmében szerződés hiányában a feltalálót megillető díjat az értékesítésből származó hasznos eredmény arányában kell megállapítani. Indokolatlanul kérte ezért a felperes a díj alapjaként az árbevétel figyelem-2. A találmányi díj alapjaként lehet értékelni a találmány alkalmazása folytán elért választékbővítést. Az árbevétel és az önköltség általában nem alkalmas a díjalap meghatározására, mert nem fejezi ki a találmány alkalmazásából eredő hasznot. A díjazásnál figyelembe kell venni a találmány alkalmazásával kapcsolatos veszteséget is. Az állami árkiegészítést a nyereségszámításnál árbevételként kell elszámolni.
