Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1980 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
840 SZABADALMI KÖZLÖNY 85. ÉVF. 1980. ÉV 11. szám A Szellemi Tulajdon Világszervezetének közleménye A MIKROORGANIZMUSOK SZABADALMI ELJÁRÁS CÉLJÁRA TÖR TENŐ LETETBEHEL YEZESENEK a nemzetközi elismeréséről szőlő BUDAPESTI SZERZŐDÉSSEL kapcsola tban Nagy-Britannia kormánya 1980. szeptember 29-én letétbe helyezte a mikroorganizmusok szabadalmi eljárás céljára történő letétbehelyezésének nemzetközi elismeréséről szóló Budapesti Szerződés megerősítő okiratát. Az említett Szerződés Nagy-Britannia vonatkozásában a megerősítési okirat letétbehelyezése után három hónappal, azaz 1980. december 29-én lép hatályba. Megjegyzés: 1980. augusztus 19-én a Szerződése következő államok tekintetében lépett hatályba: Bulgária, Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Magyarország. A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG IPARJOGVÉDELMI GYAKORLATA A találmányi díj összege — Díjalap és díjkulcs (I) 1. A találmányi díj kiszámításának az alapja lehet az önköltség és a selejt csökkentéséből származó hasznos eredmény. A díjkulcs megállapítását befolyásolja, hogy a megoldás kidolgozása milyen elméleti előkészítő tevékenységet, elemző munkát igényelt, a vállalat milyen segítséget nyújtott. Díjkulcs-csökkentő a gyártás viszonylag nagyobb terjedelme. Az alperes a felperesek által kidolgozott szolgálati találmány felhasználásával gyárt elektroncsöveket. A szabadalom alkalmazása folytán csökkent a felhasznált alkatrészek önköltsége, egyszerűbbé vált a szerelési munka, ami munkabér megtakarítást eredményezett. Csökkent a selejt, javult a minőség. A munkabércsökkenés folytán csökkent a közterhek és járulékok összege. A gyártás részben az alperes budapesti, részben kaposvári gyárában történik. A találmányi díj összegének a megállapításánál a Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 21 128/1976/6. számú ítéletében a következőket vette alapul: Az első fokú bíróság a díjazás alapjául szolgáló gyártott mennyiséget a rendelkezésre álló két, egymással ellentétes kimutatás átlagolásával állapította meg. Ilyen átlagolásra nincs lehetőség. A gyártott mennyiség könyvelésileg kimutatható, ezért nem képezheti becslés tárgyát. Igaz, hogy az alperes elektroncsőgyára két ellentétes adatot közölt. Nyüvánvaló, hogy a későbbi - az alperesre hátrányosabb - közlés tartalmazza a pontos adatot, ennek a valóságát az alperes sem tudta megcáfolni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság ezt tekintette irányadónak. A díjazás kérdésében a felek nem tudtak megállapodni. Ezért a 45/ 1969/XII.29./Korm. számú rendelet (R) 3. §-ának a (4) bekezdése szerint - a 2. § (1) bekezdés a) pontjára is figyelemmel - a találmányi díjat a találmány tárgyának az alperes gazdasági tevékenysége körében való hasznosításából származó vállalati hasznos eredmény arányában kell megállapítani. Nem volt vitás, hogy hasznos eredmény következett be abból, hogy a találmány alapján gyártott csövekhez szükséges alkatrészek önköltsége kisebb lett, mint a korábban gyártott hasonló típusok alkatrészeinek az önköltsége. Vitás volt a felek között az ezzel kapcsolatos önköltségcsökkenés mennyisége és számításának a módja.
