Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1977 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
1. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 82. ÉVF. 1977. ÉV 3 56. Újítás alapján készült termék felhasználása esetén köteles-e a felhasználó újítói díjat fizetni? Az újítások egy része olyan, hogy hasznosítása következtében új termék kerül kereskedelmi forgalomba. Ilyen esetekben az újító díját a termék előállítási és eladási ára közötti különbözet, tehát a nyereség meghatározott százalékában állapítják meg. Ha az újítóval úgy köti meg a hasznosító vállalat a szerződést, hogy meghatározott idő (egy év, két év) alatt előállított és forgalomba hozott terméken keletkezett nyereség alapján fizeti a díjat, az újítónak is érdeke, hogy a díjazási időszak alatt az újítása alapján gyártott termékből minél nagyobb mennyiséget állítsanak elő. Ennek azonban előfeltétele, hogy a terméket minél nagyobb mennyiségben igényeljék és vásárolják a fogyasztók. Amikor az újító javasolja például valamelyik vállalatnak, hogy az újítása alapján gyártott terméket vásárolja meg és rendeltetésszerűen használja; a saját érdekében cselekszik. Ha nő az újítása alapján gyártott termék kereskedelmi forgalma, növekszik az őt megillető újítási díj összege is. Az újítómozgalom gyakorlatában azonban előfordultak olyan esetek is, amikor az új termék újítója újítási javaslatot nyújtott be vállalatokhoz, amelyekben javasolta, hogy az újítása alapján előállított terméket vásárolják meg, mert annak rendeltetésszerű felhasználása számukra előnyös. De előfordultak olyan esetek is, amikor a kereskedelemben kapható terméket megvásároló vállalatnál jelentkezett a termék újítója, s a felhasználásért újítási díjat követelt Új termék esetén, annak hasznossága, az eladási árban kell, hogy tükröződjék. A vevő . minden kötelességét teljesíti, amikor kifizeti a termék ellenértékét. Mivel az előbb említett esetek sok vitára, félreértésre, perekre vezettek, mondja ki a jelenleg hatályos 38/1974 (X. 30) M.T. számú újítási rendelet 6. §-ának (3) bekezdése, hogy újítás alapján készült termék felhasználása esetén az újítót a felhasználóval szemben újítási díj nem illeti meg azon a címen, hogy a termék előállítása újítás alapján történt. Előfordul azonban olyan eset is, amikor a termék újítója, vagy más személy javaslatot nyújt be, olyan eljárás alkalmazására, amelynek következtében az újítás alapján előállított terméket új, eddig nem ismert feladatok megoldására is fel lehet használni. Nézzünk meg erre egy példát. Egy újítási javaslat olyan megoldást — konstrukciót és eljárást — tartalmaz, amellyel el lehet távolítani valamely mezőgazdaságban termelt takarmánynövény magját körülvevő hálós és rostos külső burkot. Az eljáráshoz szükséges berendezéshez vásárolnak az újító által javasolt olyan, a kereskedelemben kapható gumilemezeket, amelyeknek bordázata meghatározott kiképzésű. Ez a megoldás újításként ismerendő el önmagában is, annak ellenére, hogy az említett gumilemezeket újítás alapján gyártják, történetesen üzemi padlók céljaira. Ez esetben teljesen közömbös, hogy az újítás szerzője azonos a gumitermék újítójával, mert önálló újításnak minősül. Ez az a ritka eset, amikor az újítót a termék előállítása és felhasználása során keletkező haszonból külön, külön újítási díj illeti meg. Ezt támasztja alá az előbb említett jogszabály második mondata, amikor úgy rendelkezik, hogy az ilyen termék felhasználásáért, mivel annak felhasználása önmagában is újításnak minősül, az újítót újítási díj illeti meg. 57. Milyen jellegű megoldások minősülnek műszaki jellegűnek a kereskedelemben? Sokan úgy vélekednek, hogy a kereskedelemben dolgozóknak nincs lehetőségük arra, hogy műszaki jellegű újítási javaslatokat dolgozzanak ki. Hogy ez mennyire nem így van, azt — a teljesség igénye nélkül — az alábbiak is bizonyítják. így a kereskedelemben műszaki jellegűnek kell minősíteni a javasolt megoldásokat, ha azok: — boltok, raktárak, vendéglátóhelyek fűtésének, világításának, szellőztetésének, a kereskedelemben használt gépeknek, technikai berendezéseknek megváltoztatását, egyszerűsítését eredményezik, — a kereskedelmi vállalat által forgalomba hozott áruk, termékek előállításának műszaki, technikai jellegű változtatását eredményezik az alapanyag, vagy műszaki megoldás tekintetében, — a raktározás technikai eszközeinek megváltoztatására, újszerű raktározási eljárások alkalmazására (a tároló eszközök, a tárolás technikája, a kézi munkának géppel történő felváltására) vagy a meglévő gépek és eszközök átalakítására vonatkoznak, — olyan új árucikkek (ételféleségek, cukrászati termékek) forgalomba hozatalát célozzák, amelyek az eddig belföldön előállított, azonos rendeltetésű termékektől szerkezetben, konstrukcióban, anyagban lényegesen eltérnek. 58. Van-e olyan eset, amikor a munkaköri kötelesség körébe nem tartozó megoldásnál is vizsgálni kell, hogy az jelentős alkotó teljesítmény-e vagy sem? Minden újítási javaslat elbírálása során — újításként való elismerése egyik alapfeltételeként - vizsgálni kell, hogy a javaslat tárgyát képező megoldás nem tartozik-e előterjesztőjének munkaköri kötelességei közé. A jogszabály (38/1974 IX 30) M.T. sz. rendelet 2. §-a (1) bekezdésének c) pontja, valamint a kialakult gyakorlat szerint a dolgozo munkaköri kötelessége általában arra a tevékenységi körre terjed ki, amelynek ellátásával meg van bízva. Ez kitűnik a munkaszerződésekből, a vállalat szervezeti és működési szabályzatából. Mint ismeretes, a munkaköri kötelesség körében kidolgozott megoldás is újításként ismerendő el, ha az jelentős alkotó teljesítménynek minősül. Az egyszemélyi elbírálóknak ezért a munkaköri kötelesség körében kidolgozott és újítási javaslatként előterjesztett megoldás esetében, mindig vizsgálniuk kell azt, hogy az jelentős alkotó teljesítménynek minősül-e vagy sem.
