Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1977 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
2 SZABADALMI KÖZLÖNY 82. ÉVF. 1977. ÉV 1. szám — a lajstromozás meghirdetésének másolata vagy fotókópiája a megelőző vizsgálat iránti kérelemre adott válaszban feltüntetett védjegyre, védjegyenként vagy oldalanként 1 A Nemzetközi Iroda jogosult továbbá saját hatáskörében megállapított díjat szedni sürgős esetekben illetve egyéb, itt fel nem sorolt szolgáltatásokkal kapcsolatban. E felemelt díjak azokra a nemzetközi védjegyekre vonatkoznak, amelyek lajstromozási időpontja - illetve megújításoknál az oltalmi idő lejártának időpontja - 1977. április 1., vagy az ezt követő időpont. A második 10 éves oltalmi időszakra a felemelt díjat akkor kell fizetni, ha a tényleges befizetés a hatálybalépés — 1977. április 1. — után történik. ÚJÍTÓM0ZGAL0M Gyakorlati kérdések az újítási jog területéről* 54. Újítás külföldre történő átadása esetén mely szervet terheli az újítás díjazása? Ismeretes a 38/1974 (X. 30.) M.T. számú rendelet 9. §-a (4) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint az újítás szerzőjét az újítás átadása alapján is díjazás illeti meg. Az újító díjazása - a jogszabály szerint - térítés ellenében történő átadás esetén, az átadó vállalatot, (ezt a kötelezettséget az átvevő vállalat átvállalhatja) ingyenes átadás esetén az átvevő vállalatot terheli. Számosán vetették fel a kérdést; hogyan kell ezt a jogszabályi rendelkezést értelmezni azokban az esetekben, amikor az átvevő vállalat külföldi. A jogszabály helyes értelmezése szerint egyszerű az eset, ha az újítás átadása külföldi vállalat részére, térítés ellenében történik. Ez esetben az újító díjazása az átadó vállalatot terheli. Az újítót megillető díj alapja, mint vállalati hasznos eredmény, a térítés összege. Nem ilyen egyszerű az eset, ha az újítás átadása külföldi vállalat részére, ingyenesen, térítés nélkül történik. Vajon ez esetben is érvényes az a jogszabályi rendelkezés, mely szerint ingyenes átadás esetén az újító díjazása az átvevő vállalatot terheli? Helyezkedhetik-e az átadó vállalat arra az álláspontra, hogy mivel az újítást pl. mongol vállalatnak adta át térítés nélkül, az újító díjazása az átvevő vállalatot terheli? Határozottan le kell rögzíteni, hogy az újításokról szóló minisztertanácsi rendeletben meghatározott jogok és kötelességek csak magyar állampolgárokat, a Magyar Népköztársaság területén működési engedéllyel rendel* A lep 1976. február 27-i számában megkezdett sorozat folytatása kező állami vállalatokat, szövetkezeteket illetnek meg, csak rájuk kötelezőek. Mivel adott esetben az átvevő külföldi vállalatot díjazási kötelezettség nem terheli, és a rendelet 9. §-a (1) bekezdésének első mondata szerint ,,az újítás szerzőjét az újítás átadása alapján is díjazás illeti meg..." — az újító díjazása az átadó vállalatot terheli. Kimondható tehát, hogy, ha az újítást külföldi vállalatnak adják át, az újító díjazása — az átadás akár térítés ellenében, akár ingyenesen történt — az átadó vállalatot terheli. 55. Fel lehet-e számítani az újítási díjat a termék árában ? Annak ellenére, hogy e kérdésben irányadó szabályozást az Országos Anyag- és Árhivatal 110/1968 (ÁT. 47) ÁH. számú közleménye tartalmazott, a kialakult gyakorlat, az újítási díjaknak a termék árában való felszámítása tekintetében, nem volt egységes. Éppen az egységes eljárás érdekében, 1976. november 12-én az Országos Anyag- és Árhivatal új közleményben (106/1976 (ÁT. 44) Á.H. szám) szabályozta ezt a kérdést E szerint, ha az újítási díjat a 38/1974. (X. 30.) M.T. számú rendelet 15. §-a szerint a bérköltség terhére számolják el, akkor az újítási díj a bérköltséggel együtt az árvetésben, illetőleg az árvetési költségkalkulációban figyelembe vehető. Hangsúlyozza a közlemény, hogy amennyiben az újítási díjat a részesedési alap terhére számolják el, akkor az újítási díj külön árképző tényezőként nem vehető figyelembe. Természetes, hogy a 110/1968. (ÁT. 47) számú közlemény 1976. november 12-ével hatályát vesztette.
