Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
1. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 79. ÉVF. 1974. ÉV 3 Nemzetközi Iparjogvédelmi Konferencia Budapesten A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület és az AIPPI Magyar Csoportja 1973. szeptember 24-től 28-ig tartotta Budapesten konferenciáját "Az iparjogvédelem időszerű kérdései" cimmel. A nemzetközi találkozón több mint 500 szakember volt jelen, ebből kb. 300 volt külföldi. Dél-Amerikától Japánig 34 különböző országból érkeztek vendégek Budapestre. A konferencia három fő témájáról, a know-how oltalmáról,,, a számítógépek programjának jogi oltalmáról és a mikrobiológiai találmányok oltalmáról elhangzott főreferátumok nyitották meg a következő napokon párhuzamos szekciókban tartott előadásokat. A 38 előadás és korreferátum mellett igen nagy számú, előre be nem jelentett értékes előadás és rögtönzött hozzászólás gazdagította a programot. A feltűnő aktivitás és vitakészség is bizonyítja, hogy a konferencia tárgyául kiválasztott témák valóban érdekelték a szakma hazai és nemzetközi művelőit. Horváth Gyula, az AIPPI Magyar Csoportjának elnöke „Ipari tulajdon ma és holnap" című bevezető előadásában áttekintést adott a múltról és széles perspektívájú képet vázolt fel a jövőre nézve az iparjogvédelem kérdéseit illetően. Az ipari tulajdon oltalmát biztosító nemzetközi egyezmény (PUE) ebben az évben már 90 éves, és bár a klasszikus formák megtartották jelentőségüket, teljesen új fogalmak és ezekkel együtt, új problémák is születnek, amelyek gyors megoldásra várnak. Nézete szerint a következő 10—15 évben sor kerül a know-how közvetett oltalmának megoldására, a biológiai találmányok és a software közvetlen oltalmának biztosítására. Számítani lehet a termékszabadalmi oltalomnak a fejlett és közepesen fejlett országokban való általános elterjedésére. A közeljövő feladata lesz még az ipari tulajdon oltalmának a fejlődő országok igényeinek megfelelő, differenciált megoldása, valamint a jogegységesítés, az oltalom további integrációja internacionális egyezmények keretében. A konferencia első fő témaköre „a know-how fogalma és e szerződések műszaki, valamint jogi problémái" volt. A főreferátumot Prof. Jacques Azéma (Franciaország) tartotta „Know-how átadási szerződés a francia jogban" cimmel. A know-how szerződés elemeit boncolva, a témát a francia jog alapján vizsgálta. A kérdést végső fokon gazdasági jellegű problémának fogta fel. Foglalkozott az önálló know-how szerződéssel, melynek fő tárgya a know-how átadása, rámutatott arra, hogy a know-how igen gyakran a szabadalmi licencia szerződés járuléka, tartozéka. A titoktartást a know-how szerződés általános, de nem feltétlen jellemzőjének tartja, elismerve azt, hogy értéke nagy mértékben titkosságától függ. M.L. Gorodiski (Szovjetunió) főreferátumában hangsúlyozta, hogy a licencia kereskedelem a Szovjetunió külgazdasági politikájának egyik fő irányát képviseli. A szovjet gyakorlatban szabadalmi és szabadalom nélküli licencia formája alakult ki és a szabadalmi licencia tárgyának magát a találmányt tekintik. A know-how szerepét különösen fontosnak tartják szabadalom nélküli licencia szerződéseknél, ahol önálló szerződés tárgyát képezi és sokszor független kereskedelmi ügyletnek is tekintik. A KGST XXV. ülésén elfogadott komplex program arról tanúskodik, hogy a szabadalmazott találmányok licencia kereskedelmén kívül sokkal nagyobb mértékben kívánatos know-how cserék alkalmazása. A korreferátumok a know-how fontos részproblémáival foglalkoztak. Dr. Sebestyén Péter: A know-how szerződések jogi problémáinak néhány szempontja" című előadásában azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a szerződések, az adásvétel, a vállalkozási szerződés, vagy inkább a bérlet-haszonbérlet körébe esnek-e? A szabadalmaztatással járó számos nehézség, időbeni veszteség stb. egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalatok és a feltalálók átfogó műszaki ismereteiket — tekintet nélkül azok szabadalomképességére —, know-how szerződések útján törekednek értékesíteni, amint ezt dr.Christoph Kamm (Svájc) kifejtette. A know-how-nál a monopol helyzetet a titkosság alapozza meg ^Stefano Satidr'. (Olaszország) véleménye szerint, ezért a knowhow gazdasági értékének meghatározásához a titkosságot feltétlenül szükségesnek tartja. Stephen P. Ladas (USA) korreferátumában azzal foglalkozott, milyen viszony áll fenn a gazdasági verseny korlátozására vonatkozó jogszabályok és a know-how között. Kifejtette azt is, hogy az USA-ban elfogadott tény;-a know-how értékes üzleti vagyon, melynek megszerzéséért a vállalatok hajlandók ugyanolyan árat fizetni, mint egy találmányért. Prof. dr. Albert Verona (Jugoszlávia) az átadott know-how-ért való felelősség kérdésével foglalkozott, rámutatva arra, hogy a know-how az éles gazdasági versenyben gyakran , nagy előnyt jelent a piacon a versenytársakkal szemben. Az átadó felelős a legújabb és legkorszerűbb ismeretek szolgáltatásáért és ha eljárásról van szó, sokszor az előírt minimális teljesítményekért is. Jean Lecca (Franciaország) véleménye szerint a know-how tulajdonképpen egy adott technológia gyakorlásához szükséges ismeretekből áll. A jobb know-how birtokosai gazdasági előnnyel rendelkeznek másokhoz képest, ezt differenciális know-how-nak lehet nevezni. Felfogása szerint a know-how-val kapcsolatban elképzelhető olyan jogi oltalom is, amely hasonló a német típusú használati mintához. Dr. Vida Sándor a know-how különböző formáit ismertette a vállalatok közötti együttműködés megvalósítása során. Az együttműködés legintenzívebb formájának tartja közös vállalat alapítását, amelyben a know-how, mint bevitt szellemi érték a közös vállalat tulajdonát képezi. ♦ ♦♦♦ A konferencia második fő témája „az elektronikus számítógépi programok iparjogvédelmi oltalma, a software szabadalmazhatósága nemzetközi szempontból" volt. Peter Kirby (Kanada) föreferátumában megállapította, hogy a software jogi oltalma jelenleg egyáltalában nem nevezhető kielégítőnek. A jelenleg érvényben levő szerzői jogi rendezések szerint a software-re szerezhető oltalom csak a program konkrét megjelenési formájára szorítkozik, nem terjed ki azonban a tartalomra, pl. az algoritmusra. Nézete szerint a software érdekében új oltalmi rendszert kell kidolgozni, figyelembe véve annak kettős jellegét. A kérdés abban rejlik, hogy az új rendszer szabadalmi, vagy szerzői
