Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
4 SZABADALMI KÖZLÖNY 79. ÉVF. 1974. ÉV 1. szám jogi jellegű legyen-e? El kellene fogadni a szerzői jognak azokat a vonásait, amelyek alkalmasak a software oltalmára és meg kell változtatni azokat, amelyek erre nem alkalmasak. Úgy vélekedett, hogy a program konkrét megjelenése helyett az oltalmat az algoritmikai elvekre kell kiterjeszteni, ha azok valóban újak és az oltalmat csak a program letétele után kell megadni. Emellett 5-10 évi oltalom is elegendőnek látszik a szerzői jogi oltalom hosszú időtartamával szemben. Egyetlen nemzetközi lajstrom létesítését javasolja a letét teljesítésére vonatkozóan, melynek során csak az alaki előírások teljesítésének vizsgálatát tartja szükségesnek. A software oltalmának angol felfogásáról H.G. l.ynfteld (Nagy-Britannia) számolt be korreferátumában. Angliában számítógép programra nem lehet szabadalmat kapni, azonban olyan új eljárások szabadalmaztathatok, amelyek számítógépek programozására alkalmasak. Szerinte célszerű lenne, ha Anglia követné az Egyesült Államok példáját és bizonyos megkötésekkel engedélyezné a programok oltalmát a szabadalmi endszeren belül ahelyett, hogy teljesen új rendszer kialakítását kísérelné meg. Síkos Róbert korreferátumában a software jogi oltalmának társadalmi- filozófiai hátterével foglalkozott. Vizsgálta azt a kérdést, vajon a műszaki jellegű alkotás fogalma alkalmazható-e a software tárgyú szabadalmi bejelentések esetén. Gert Kolle (NS7K) a számítógép programok szabadalmazhatóságát vizsgálta nemzetközi és nemzeti szempontból. Nézete szerint az oltalomnak a számítógép programokra kellene szorítkoznia az oltalom tárgyának világos és egyértelmű meghatározásával. A software jelenlegi és jövőbeni oltalmával foglalkozó korreferátum (J.F. Boissel) ismertette a francia szabadalmi törvénynek azt a rendelkezését, amely eleve kizárja az oltalomból a software fiatal fejlődő iparágát. E rendelkezéssel ellentétben azonban az alapjaiban új, eredeti programok oltalmát szükségesnek tartja. J.I. Plotnyikov (Szovjetuniói: ..Az algoritmusok és elektronikus számítógépi programok jogi oltalmának formái a KGST államokban" című korreferátumában elemezte a KGST államok felfogását a számítógépi programok oltalmát illetően. A Szovjetunió polgári jogának alapelvei szerint például: az algoritmusokat és számítógépi programokat mint tudományos müveket, a szerzői jog oltalmazza. E jogi oltalom nem korlátozódik a géporientált algoritmusokra és számítógépi programokra, hanem kiterjed minden software-ra. A központi állami lajstromozás segítségével biztosítható a programok megfelelő kiválasztása, nemkülönben a szerzők anyagi és erkölcsi ösztönzése, a közzététel, valamint a gyakorlati bevezetés útján. A nemzetközi hasznosítás érdekében a KGST keretei között megfelelő államközi egyezmény létrehozását javasolta. A Szovjetunióban a software-rel kapcsolatban a találmányi jog alkalmazásával szemben felhozható jelentős ellenérvként említette meg, hogy az algoritmusok és a programok nem anyagi objektumok, így azokat oltalmazni sem lehet. Ilyen precedens alkalmat adna arra, hogy más nem anyagi objektumokra, tudományos elvekre, képletekre is igényelnék a szabadalmi oltalom kiterjesztését. musok felhasználásán alapuló eljárások szabadalmaztathatok. A második kérdés, szükséges-e az új mikroorganizmust letétbe helyezni olyan szabadalmi bejelentéssel kapcsolatban, amelyben annak alkalmazását leírták. A letétbe helyezés problémája azon a felismerésen alapult, hogy valamely mikroorganizmust pusztán rendszertani leírással nem lehet egyértelműen meghatározni. Adott jogvita során pl. el kell dönteni, hogy a vita tárgyát képező törzs azonos-e a szabadalmi bejelentésben megadott törzzsel. A letétbe helyezésre vonatkozó közelebbi rendelkezések majdnem minden szabadalmi törvényből hiányoznak. Ma már számos országban, így az NSZK-ban, Svájcban hoztak olyan bírói döntéseket, amelyek szükségesnek tartják az új törzsek letétbe helyezését. — A harmadik kérdés: mikor és hol kell az új törzset letétbe helyezni. Azokban az államokban, ahol a bejelentési elv érvényesül, a letétbe helyezést a szabadalmi bejelentés benyújtásakor, vagy az előtt kell teljesítem. Az USA-ban, Franciaországban és Hollandiában vannak már a szabadalmi hivatal által hivatalosan elismert deponálási intézmények, más országokban egyetemi intézményeket ismernek el jogos letéteményesként. Javasolta, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény országai hozzanak olyan jogszabályokat, amelyek egymással összhangban levő szabályozást tartalmaznak az említett kérdések tekintetében. A mikrobiológiai találmányok szabadalmaztatásának problémáit a magyar hivatali vizsgáló szemszögéből tárgyalta Parragh Gáborné korreferátuma. Rámutatott arra, hogy a magyar szabadalmi törvény és a végrehajtására kiadott szabályozás szerint a szabadalmi bejelentésnek már tartalmaznia kell a mikroorganizmus törzs letétbehelyezéséről szóló elismervényt, a letétbehelyezésnek pedig a szabadalmi bejelentést meg kell előznie. A letétbehelyezést belföldön az Országos Közegészségügyi Intézetnél, külföldön valamely nemzetközileg elismert szervnél kell végrehajtani. A bejelentőnek olyan nyilatkozata, mely szerint, a törzset ő tartja fenn, nem fogadható el a letétbehelyezés bizonyítékaként. Uj anyagok előállítására irányuló mikrobiológiai eljárások keretében a szabadalmi oltalom tárgya az anyag előállítására, ill. átalakítására vezető mikrobiológiai eljárás. Az eljárásra engedélyezett szabadalmi oltalom közvetve kiterjed az előállított termékre is. Felvetette a kérdés, mennyiben alkalmazhatók a szabadalmi törvény növény- és állatfajtákra vonatkozó külön szabályai a mikroorganizmusokra? A mikroorganizmus tudományos szempontból aszexuálisan szaporodó növénynek tekintendő és növényfajtaként az egyéb feltételek fennállása mellett csak akkor szabadalmaztatható, ha a törzs új. A bejelentő szempontjából az elérhető jog terjedelmét illetően az új törzs növényfajtaként való szabadalmaztatását tartja a legelőnyösebbnek. További fejlődésre ő is nemzetközi egyezmények útján lát lehetőséget. Martin Marcus (Kanadai ismertette a mikrobiológiai találmányok szabadalmaztatásának lehetőségét Kanadában és rámutatott, hogy csak az eljárás oltalmazása jöhet szóba, mert élő anyag szabadalom tárgyát nem képezheti. Maurice de Brabanter (Belgium) a BENELUX államokról adott tájékoztatást, amelyből kitűnt, hogy mikrobiológiai tárgyú találmányokkal kapcsolatban az egyes államok törvényei külön speciális rendelkezést nem tartalmaznak, űr. Albrecht Ниш a svájci bírói gyakorlatról adott tájékoztatást, mely szerint megkívánják a szabadalmi bejelentésben a mikrobiológiai anyagnak letétbe helyezését azzal a kikötéssel, hogy az anyagot a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé kell tenni. George S.A. Szabó (Nagy-Britannia) szinte az egész problémakört átfogó korreferátumában a mikrobiológiai találmányok szabadalmi oltalmi körét és értékét vizsgálta, különösen az angliai gyakorlat ismertetésével. A brit szabadalmi gyakorlatban már felismerték, hogy mikroorganizmusok esetében szükség van a paraméterek mellett funkcionális jellemzőkre is. A törzsek alternatív variánsait ugyanis rendkívül egyszerűen ki lehet dolgozni és a teljesítményt meg lehet kerülni, ha az igénypontban a mikroorganizmusokat funkcionálisan nem határozzák meg. Véleménye szerint a szabadalom oltalmi körét a lényegtelen adatokban különböző variánsokra is ki kell terjeszteni és szükségesnek tartja ennek jogszabályi rögzítését.
