Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
1. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 79. ÉVF. 1974. ÉV 9 azzal érvelnek, hogy náluk nem a szabályzat jó elkészítése a fontos, hanem a gyakorlatban végzett munka színvonala. Lehet jó szabályzatot készíteni úgy, hogy azt követően rossz a végrehajtás és lehet gyenge szabályzat birtokában is jó munkát végezni. Ha ez így van, akkor most hadd toldjam meg ezt az okfejtést egy továbbival. Hiába nagyon jó egy rendelet, vagy miniszteri utasítás, ha a gyakorlati alkalmazására nem sok gondot fordítanak és fordítva: egy kevésbé jól sikerült rendeletet is lehet jól hasznosítani a munka során. Egy biztos, akár így, akár úgy van a dolog, mindenképpen a hozzáállás, a szemlélet milyensége az alapvető a tenniakarás kialakításában. Az újítási rendeletre vonatkoztatva is áll ez a megfogalmazás. A rendelet alapján megfelelő tartalommal elkészített újítási szabályzat tükörképe a tenniakarásnak és biztosítéka a dolgozók tömeges bekapcsolódásának. A szabályzatoknak kell tartalmazni ugyanis mindazokat a tennivalókat (pl. erkölcsi és anyagi megbecsülés formáit és mértékét, az újítók jogvédelmének biztosítását, a különböző segítségadás formáit, stb.), amelyekből a dolgozók egyértelműen láthatják, hogy a vállalati vezetés számít a közreműködésükre, ösztönzővé teszik számukra az aktív újítói tevékenységet. Sajnos, nem mondható el minden szabályzatra, hogy ezeknek a követelményeknek teljes egészében megfelelnek. Általában a dolgozók bekapcsolódását elősegítő belső szabályozások a leghiányosabbak, pl: jogbiztonság megteremtése, vitás ügyek intézése, anyagi elismerés mértékének megállapítása. Döntően ezekre az okokra vezethető vissza pl: a műszaki beosztású dolgozók passzivitása, bár elsősorban tőlük várná el mindenki a jelentős gazdasági eredményt hozó új megoldások kidolgozását. A jelenlegi helyzetkép azt mutatja, hogy sok kihasználatlan lehetőség van és ennek hasznosítása érdekében sok a tennivaló. Az eddigiekből megállapítható, hogy bármely oldalról is kíséreljük meg a helyzet javítását, az újítómozgalom továbbfejlesztését, mindenképpen egy út vezet a megoldáshoz; a dolgozó tömegek, fizikaiak, műszakiak, nők és férfiak fokozottabb bevonása, érdekeltebbé tétele a műszaki haladásban. Rendelkezésre állnak mindazok az eszközök és módszerek, amelyek az újítómozgalom politikai jelentőségének megfelelően segíteni tudják az eredményes megvalósítást. Néhány jelentősebb e^ak közül a következő. Az üzemi demokráciát kell első helyen megemlíteni, melynek gyakorlása lehetővé teszi a vállalat gondjainak, problémáinak megismerését, mozgósítja a dolgozókat azok megoldására, többek között újítások kidolgozására. A dolgozók az újítómozgalom keretében szólhatnak bele konkrétan a fejlesztési, szervezési munkába, javaslatok kidolgozásával, amelyeket intézményesített rendszerben bírálnak el és hasznosítanak. Sokat beszélünk az üzemi demokrácia érvényesüléséről és fejlődéséről, miközben gyakran kell szóvá tenni a formális vonásokat is. Az újítómozgalomba való bekapcsolódás, az alkotni vágyás éppen az a területe az üzemi demokráciának, ahol a konkrétság jellemző minden kidolgozott javaslat formájában. A vállalati eredmények növelése mellett egy-egy újítás hasznosítása sikerélményt jelent alkotója számára. Az ilyen siker új aktivitásra, gondolkodásra és alkotásra serkent, melyet mind a gazdasági vezetésnek, mind pedig a szakszervezeti szerveknek elő kell segíteni, a feltételeket meg kell hozzá teremteni. Az újítás egyben elmélyíti a dolgozók felelősségérzetét is munkaterületük iránt. Az újat alkotók őrködnek újításaik felett. magukénak érzik azt, és harcolnak az alkalmazásáért. Mindez hozzájárul a szocialista tulajdonosi szemlélet, a közösségi tulajdonért érzett felelősség elmélyüléséhez is. Az újítómozgalom eme jellemzőjének felismerése és erősítése alapvetően politikai feladat mindenki számára. A lehetőségek másik nagy területe a szocialista munkaverseny, melynek szerves része és legkonkrétabb formája az újítómozgalom. A munkaversenyben való részvétel — a határozatok szerint — a munkaköri kötelességen túl, valamilyen többletteljesítményt igényel, amely a termelés területén jelentkezik. Termelékenyebb, minőségileg jobb és gazdaságosabb munkát csakis jobb munkaszervezéssel/ a technológiák módosításával, javításával stb. lehet elérni. Az ilyen tevékenység a dolgcyók körében — akiknek az nem munkaköri kötelessége — újításniak minősül, ha egyébként a feltételeknek megfelel a javaslata. Az újítómozgalomban való részvétel, az újítói tevékenység tartalmasabbá, színesebbé teszi a munkaverseny-mozgalmat. A szocialista brigádok konkrét újítási vállalásaikkal közvetlenül részt tudnak venni a műszaki fejlesztés elősegítésében, az újítások kidolgozáséban és bevezetésében. Ennek megvan a maga politikai súlya, mozgalmi jelentősége is. A gondolkodó, az újító egyén és szocialista brigádtag tevékenységével politikai hitvallást is tesz üzeme, vállalata mellett és közvetve társadalmi rendünk, a haladás mellett is. Az újítót nem egyszerűen csak az alkotni vágyás, hanem a szocialista társadalom építésében tudatosan alkotó részvételre való törekvés is jellemzi. Amikor mi szocialista típusú emberről, szocialista módon végzett munkáról beszélünk, elsősorban azokra az újat, hatékonyabbat kereső emberekre gondolunk, akik azt nem csupán saját érdekükben, hanem a közösségért is teszik. Ennek az embertípusnak a legeredményesebb formálót a szocialista brigádok tagjai. Ezért szükséges a munkaverseny-mozgalmat és annak keretében a szocialista brigádok tevékenységét magasabb színvonalra emelni, ehhez a szükséges feltételeket megteremteni, hogy ezáltal megtudjuk gyorsítani a szocialista emberré válás folyamatát, melyhez az aktív újítói tevékenység is feltétlenül hozzá tud segíteni. Szólni kell még a napjainkban kiteljesedő üzem- és munkaszervezésről, mely szinte beláthatatlan lehetőséget Jdnál az alkotni vágyóknak, újítóknak és feltalálóknak. Véleményem szerint a szervezettség színvonalának emelésébe való bekapcsolódás újítások útján valósággal forradalmasítani tudja az egész újítómozgalmat. A megoldásra váró javaslatok széles skálája tálcán van kínálva mindenki számára. Egyrészt sokak előtt ismertek az akadályozó tényezők, másrészt pedig a hivatásos szervezők kötik csokorba és igénylik azok megszűntetéséhez a segítséget. Annál is könnyebb a bekapcsplódás, mivel a feladatok többségének megoldásához nincs szükség magasabb szintű képzettségre, csupán éles szemre, egy kis gondolkodásra és nem utolsó sorban segítőkész tenniakarásra. Nem szorul külön bizonyításra, hogy újítógárdánk, szocialista brigádjaink rendelkeznek ezekkel az adottságokkal, csak igényelni kell azok hasznosítását. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a többi dolgozók is képesek hasonló tevékenységre, melyet nem szabad nélkülözni egyetlen területen sem. E tekintetben mindenekelőtt politikai felelősséggel tartoznak az illetékes vezetők, mert a sokoldalú és átfogó jellegű szervezés eredményes végrehajtása, a dolgozók bevonása, segítségnyújtása, egyszóval a feladat társadalmasítása nélkül nem képzelhető el. Szocialista tulajdonviszonyok között nem engedhető meg a tömegek sorsát, élet- és munkakörülményeit oly módon alakítani, hogy abból a legilletékesebbeket, a dolgozókat, mint tulajdonostársakat, bárhol is kizárják a végrehajtásból.
