Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1972 (77. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

1. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 77. ÉVI-. 1972. ÉV 5 A vita befejezése után a W1PO vezérigaz­gatója nyomatékosan felhívta a figyelmet a központi megtámadással kapcsolatos eljá­rás nehézségeire. A védjegy-hasonlóság megítélése kérdésében súlyos elvi és gya­korlati problémák adódnának, amelyek úgyszólván áthidalhatatlanok. A hasonló­ság megállapítását igen nagy mértékben be­folyásolják ugyanis a nyelvi sajátosságok, továbbá cgy-egy ország gazdasági és keres­kedelmi helyzete. A Madridi Megállapodás rendszerében biztosított, egyetlen eljárással elérhető — és tegyük hozzá, jogosan vitatott értékű - megtámadási lehetőség a TRT keretében természetesen már nem áll rendelkezésre, hiszen itt nem előfeltétel a nemzetközi be­jelentés alapjául szolgáló, a származási or­szágban lajstromozott védjegyjog. A terve­zetben foglalt megoldást a tanácskozás nem tartotta megfelelőnek. (Mint említet­tük a central attack lehetősége kizárólag korábbi joggal való ütközés eseteire vonat­koznék, az egyéb oltalomra alkalmatlan­­sági ok tekintetében a más országra kiterje­dő hatályú törlés lehetősége gyakorlatilag már fel sem vetődik a problémák fokozott összetettsége miatt.) Kétségtelen, hogy a központi megtáma­dásnak számos eljárásjogi nehézsége is van, amelyre a W1PO vezérigazgatója is utalt. Igaz ugyan, hogy adott esetben a védjegy­­bejelentő számára előnyös, ha a jogait sér­tő nemzetközi bejelentés tárgyát egyetlen eljárással megtámadhatja, hiszen az számá­ra jelentős eljárási- és költségmegtakarítást jelenthet. A TRT céljától és alapvető jellemvonásaitól azonban már meglehető­sen távol áll az erre vonatkozó lehetőség biztosítása. Az egyes országok joggyakorla­tának szuverén és gyakran eltérő jellegét nehéz összeegyeztetni egy olyan széles NEMZETKÖZI HÍREK A KGST tagországok találmányi hivatal­­vezetői értekezlete keretében jelenleg mű­ködő III. Titkársá0 3. munkacsoportja (Szabadalmi Tárak szakértői) az Országos Találmányi Hivatal rendezésében Budapes­ten 1971. október 25. és 30. között tartot­ta 2. ülését. Az értekezleten a bolgár, cseh­szlovák, lengyel, magyar, NDK és a szovjet körű egyezménynél, amelynek tagállamai úgyszólván minden — védjegyjogi és gazda­sági - aspektusból sokrétűek, sok tekintet­ben eltérőek. A központi „bíráskodás” olyan nehézségekbe ütköznék, amely sok­szor megfosztaná a lehetőséget gyakorlati értékétől, előnyeitől, és számtalan ez idő szerint megnyugtatóan meg nem oldható problémát okozna a Nemzetközi Irodának es az érdekelteknek. Ezt a nehézséget nem sikerült kiküszöbölni a tanácskozáson el­hangzott javaslatokkal sem, hiszen azok biztosítékképpen az érintett nemzeti ható­ságok részéről való közvetlen döntés lehe­tőségét szükségesnek találják. Természete­sen valószínű, hogy a későbbiekben, külö­nösen az automatizált kutatások terén elért eredmények segítségével a nehézségek csökkenésének, a nemzeti és nemzetközi védjegyek megfelelő feldolgozási és értéke­lési lehetősége közelebb visz az ilyen jel­legű feladatok megoldásához. Úgy tűnik azonban, hogy jelenleg a kérdés megfelelő­en nem oldható meg, s az egyezmény ilyen rendelkezése csökkentené hatékonyságát. A nemzetközi védj egy eljárások díjrend­szere tekintetében sem alakult ki egyönte­tű álláspont. A TRT végrehajtási szabály­zat tervezete két fő variációt tartalmaz. Az egyik változat lényege, hogy a nemzetközi eljárásban egységes díjakat alkalmazzanak, tehát bármely tagállamot érintő eljárás azonos összegű fizetési kötelezettséggel jár. A második változat az egyes tagálla­mok hatáskörébe utalja az országokat érin­tő díjak megállapítását, amely azonban nem lehetne magasabb, mint az adott or­szág nemzeti illetékének 75%;a. A kormá­nyok szakértői inkább az első, a nem kor­mányközi szervezetek küldöttei a második változatot találták megfelelőnek. A tanács­kozás résztvevői abban állapodtak meg, hogy egyelőre fenntartják mindkét válto­Értekezletek hivatalok szakértői vettek részt. - A III. Titkárság 1. munkacsoportja 9. ülését Ber­linben, 1971. november 14. cs 20. között tartották, a II. Titkárság szakértői értekez­letére 1971. november 20. és 28. között került sor. Mindkét értekezleten az OTH is képviseltette magát. zatot, a Titkárság pedig behatóan tanulmá­­'nyozza és értékeli a megoldások anyagi konzekvenciáit, mind a nemzeti hatósá­gok, mind a bejelentők szempontjából. A szakértőbizottság egyéb, kisebb je­lentőségű problémákat is megvitatott, to­vábbá a tervezet szövegét pontosította. A W1PO Titkársága az ülés eredményei alap­ján szükségesnek Ítélt kérdésekben további vizsgálódást folytat, illetve a tanácskozá­son elfogadott módosítások alapján átdol­gozza az egyezmény-, illetve végrehajtási szabályzat tervezetét, az 1972. májusára tervezett újabb szakértői ülésre. A Trademark Registration Treaty egé­szét értékelve megállapíthatjuk, hogy je­lentős mértékben eltér azoktól a hagyomá­nyoktól, amelyek a Madridi Megállapodás jellemzői. Az a cél hatja át, hogy a tagálla­mok jogosultjai egyszerűbb eljárással sze­rezhessenek és tarthassanak fenn védjegy­oltalmat külföldön, akár egy-cgy ország­ban, akár, ha ez az igény - es ez nem ritka a nemzetközi árucsereforgalom hatalmas kiterjedtsége következtében - úgyszólván az egész világon. A tervezet elsősorban az eljárás egyszerűségére törekszik. Kiküszö­böli a Madridi Megállapodás bizonyos vo­natkozásban bürokratikusabb rendszerét. Ugyanakkor tágabb teret enged a tagálla­mok védjegyjoga érvényesülésének a saját területükön (pl. visszautasítási jogalap, használati kényszer, díjrendszer), csak a legfontosabb alapelvck tekintetében tartal­maz rendelkezéseket. Az egyezményhez való csatlakozásunk kérdését a hatályba lé­pést követően a gyakorlati tapasztalatok alapján kell vizsgálnunk és érdekeinknek megfelelően kell a szükséges döntést meg­hozni. Bognár Istvánné dr. ír * * A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) rendezésében a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) ideigle­nes bizottságainak értekezletein az OTH képviselői 1971. december 6. és 10. között vettek részt Genfben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom