Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1972 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
12 SZABADALMI KÖZLÖNY 77. ÊVF. 1972. ÉV 1. szám hangzik. (E részről mondottuk, hogy annak a szabadalmi igénypontokkal összhangban állónak kell lennie.) „A találmány korai, augusztus második felében érő, kettős hasznosítású étkezési és borszőlő-fajta, melynek jellemzője, hogy tőkéje fagyálló, erős növekedésű. Vesszői merev növekedésnek, az egymást követő ívközök tengelye váltakozó irányú, igen nagy, széles alapú, kúpszerü rügyei vannak. Fakadó hajtása barnáspirosas- zöld, kifejlett hajtása világoszöld alapon halványan barna csíkozásu, a vitorla csupasz, világoszöld. Lomblevele középnagy, színén fényes, sötétzöld, arányosan ötkaréjos, az oldalkaréjok egymást fedik. Vállöble nyílt lantalaku. A levélszél fürészes-csipkés. Erezete világoszöld. A levélfonák csupasz. Virágai himnősek. Fürtje középnagy, vállas, közepesen tömött. Bogyója középnagy, gömbölyű vagy megnyúlt gömbölyű, kemény, ropogós húsú, mely a kocsányról könnyen leválik. A növény a gombabetegségeknek, téli fagyoknak ellenálló." A továbbiakban - a már elmondottakból következően - a fajtaleírásra kerül sor, melyhez a fajta cgyedcinck sajátosságait tartalmazó szemléltetés, azaz fényképmellékletek is tartoznak. Példánkat folytatva a leírórész így hangzik: „A fényképek a találmány szerinti szőlőt ismertetik, ahol ez 1. fénykép az érett szőlővesszőt, a 2. fénykép a levél színoldalát, a 3. fénykép a L vél fonákoldalát, végül a 4. fénykép az érett szőlőfürtöt szemlélteti A fajta származása: [(Csabagyöngye x Vit is Amurensis) x Csabagyöngye ] Az új fajta tőkéje erős növekedésű, még a gyengébb talajokon is jól díszük. Magasművelésre, lugasművelésre kiválóan alkalmas, a tőke viszonylag rövid idő alatt kialakítható rajta. Vesszője erős, éretten sötétbarna színű. ízközei közepes hosszúak, vagy közepesnél rövidebbek és az egymást Követő ízközök tengelye váltakozó irányú. A bütykök (nodus) pirosasbarna színitek, többnyire süni pontozottságuak. Á fal-bél aránya igen jónak mondható, mert az 1,5 : 1 és 3 : 1 értékének megfelelőek. Vesszői rendszeresen jól beérnek, szívósak, rugalmasak, nem törékenyek. Rügyei igen nagyok, szélesafppuak, kupszerüek, hegyesek, zártak, csupaszok és 45-55 szögben ülnek. Az alapi rügyek és a sárszemek is eléggé termékenyek. A rügyek fagyállóak, az enyhébb teleket talajközeiben is takarás nélkül jól bírják. A fakadó hajtás barnáspirosas-zöld, a bütykök halványak, a hajtáscsúcs fényes, csupasz. A kifejlett hajtások világoszöld alapszínen halvány barnás csikozásuak, a színeződés inkább a fényhatásnak kitett oldalon található. Igen hajlamos a hónaljhajtás képzésére, illetve a hónaljtermés képzésére. A vitorlalevelek teljesen csupaszok, fénylő világoszöldek. A kifejlett lomblevelek középnagyok, általában 150 mm szélesek és 145 mm hosszúak, a levél hosszúsága kisebb, mint a szélessége. A levelek 5 karéjosak. Csúcskaréia arányos, a felső alsó karéj közötti eltérés nem nagy. Az oldalöblök viszonylag nem mélyek, az oldalkaréjok egymást fedik. A levél vállöble a levél természetes állása mellett nyílt, lant-alakú, síkban kiterítve széles U-alakot vesz fel. A levél széle fürészes-csipkés. A levéllemez bőrszerü, színoldala fényes, jellemzően sötétzöld, világossárga határozott erezettséggel. A levél fonákoldala sima, csupasz, sörteszőröktől mentes, az erek erősen kiemelkednek a levél síkjából, világos sárgászöld színezettel. A főerek mellett még a mellékerek is szemmel láthatóan és tapinthatóan kiugrónak. A főerek a levélnyél közelében fokozottan sárgás árnyalatuak. A levélnyél középhosszú, hengeres, sima, halványzöld alapo t csíkozottsággal. Virágjai: nagy magházuak, himnősek. Nyitva virágzó, jól termékenyül. A kacsok: hosszúak, hasonlítanak a Gloria Hungáriáé kacsaihoz. Az éretlen fürt kocsányzatának színe: vöröseszöld, alakja vállas. A bogyó színe: sötétzöld, alakja gömbölyű, pontozott. A bogyó színe: sötétzöld, alakja gömbölyű, pontozott. Az érett fürt alakja vállas, közepesen tömött. Termésfürtje 18-25 cm hosszú, 11-25 cm széles. A fürtök átlagos súlya: 15-22 dkg. Az érett bogyó középnagy, gömbölyű, vagy megnyúlt gömbölyű, borostyánsárgába menő színű, erősen hamvas, gyéren barna pontozottságu. Héja vékony, könnyen szakítható. Húsa kemény, ropogós és túlérett állapotban is megtartja ropogósságát. Leve színtelen, ize enyhén muskotályos, sav- és cukor aránya harmonikusan kiegyensúlyozott. A bogyókocsány zömök, vastag, rövid ecsetkéjü, a bogyótól könnyen elválasztható. 2-4 magja van, mely rövid, szív alakú közepes vagy annál kisebb nagyságú, színe vörösesbarna” A leírás további részében a találmányhoz fűződő előnyös hatásokat kell megjelölni. Példánkban ez célszerűen a szabadalmaztatni kívánt növényfajta termesztési értékeire vagy egyéb előnyeire terjedhet ki célszerűen. „A találmány szerinti szőlőfajta kettős hasznosítású, miután étkezési szőlőként augusztus közepétől fogyasztható, érésben megelőzi a Szőlőskertek Királynőjét. Fogyasztásakor a héj nem válik el a husállománytól, a közepesnél nagyobb bogyók, az enyhén kellemes muskotályos jelleg fokozza értékét. Szeptember elején szüretelve zamatanyagban gazdag, finom asztali, egyes évjáratokban pecsenyebort ad. A fajta korán fakadó, korán virágzó és korai érésű. Hajtásai középerősek, felfelé törők. Levélzete dús, asszimiláló felülete gazdag. Termékeny fajta. A gombabetegségeknek igen jól ellenáll még erős peronoszpóra fertőzés idején is. Ez igen lényeges, mert a borba zavaró permetezőanyagok nem kerülhetnek, ugyanakkor a védekezés egyszerű volta gazdasági előnyt jelent éppen a munkacsúcs időben. Hajlamos a termő hónaljhajtás képzésre. Másodtermése általában a késői fajták szüretéig beérik. Vesszői még korai ősz esetén is kellően megfásodnak, megérnek, ezért jól telel, hajtása, rügyei a fagynak ellenállnak. Magasmüvelésre alkalmas. Talaj iránt nem igényes, még gyengébb talajokon vagy homokon is intenzív növekedést mutat." Mint láttuk, a leírás igen részletes fajtaismertetés, az összes lényeges fajtajegyek felsorolásával. Hasonlításként a fajtanév megadásával hivatkoztunk a köztermesztésből ismert fajiakra. A leírás befejező részét képezi a szabadalmi igénypont. A szabadalmi igénypont vagy igénypontok az iparjogvédelmi gyakorlatban rendkívüli nagy jelentőségűek, mert az igényelt oltalom terjedelmét a szabadalmi igénypont, vagy igénypontok határozzák meg. Ez másként azt jelenti, hogy csak az áll oltalom alatt, amit az igénypontok tartalmaznak, es az igénypontok hiányait a leírás egyéb részei nem pótolhatják. Az iparjogvédelmi gyakorlatban az újdonságvizsgálat tartalmi kereteit, a felszólalás révén való eredményes beavatkozás lehetőségét, a szabadalombitorlás tényének megállapíthatóságát, egyáltalán az oltalom határait kizárólag a szabadalmi igénypontok szabják meg. A növényi szabadalmi bejelentéseknél is - hasonlóan az egyéb ipari találmányokhoz - a szabadalmi igénypont lényegében nem más, mint a találmány leírására épített, azzal összhangban levő szabatos definíció. Az igénypont definíció jellegéből következik, hogy az akkor van helyesen megszerkesztve, ha a meghatározni kívánt új fogalmat úgy helyezi cl az ismert, általánosabb, közvetlen gyűjtőfogalom alá, hogy az megkülönböztet-
