Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1972 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
X 1. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 77. ÊVF. 1972. ÉV 11 lett növényfajta szabatos leírását kell tartalmaznia, mely lehetővé teszi a megkülönböztető alaktani vagy élettani jellemzők felismerését.” Nyüvánvaló, a bejelentőnek elsődleges érdeke, hogy a fajta főbb meghatározóit, az elengedhetetlen fajtabélyegeket, sőt a fajta előállításának körülményeit is tüzetesen ismertesse, mert jogviták esetén kizárólag a szabadalmi leírást lehet figyelembe venni. Az említett szabályozás szerint a szabadalmi leírás fejléccel kezdődik, mely lényegében a találmánnyal kapcsolatos főbb kérdésekben nyújt adatokat, így tartalmaznia kell: a találmány szolgálati jellegére vonatkozó utalást; a találmány megnevezését (a találmány elmét, mely nem azonos a fajtanévvel!); a bejelentő nevét, foglalkozását, lakhelyét; a feltaláló nevét, foglalkozását, lakhelyét, amennyiben nem azonos a bejelentővel; a bejelentés napját, esetleg az elsőbbségre vonatkozó adatokat. Példánkban a fejléc az alábbiak szerint hangzik: „Szolgálati találmány. Korai érésű étkezési és borszőlő. Egyetértés Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet, Dunaföldvár. Feltalálók: Morvái Pál főkertész, 70%, Nagy János kertészmérnök, 30%, dunaföldvári lakosok. A bejelentés napja: 1971. augusztus 31.” A szabadalmi leírás a fajta nevének közlésével kezdődik. Az erre vonatkozó szabályozásokat már fentebb közöltük. A továbbiakban a leírásnak tartalmaznia kell a találmány tárgyának részletesebb meghatározását, körülírását, majd az adott szakmai terület részletes ismertetését (technikai szint feltárása), az ismert megoldások - Jelen esetben a találmány szerinti csoportba tartozó szőlőfajták -.hiányosságainak a találmány szerinti célkitűzés szempontjából való tárgyalását, a konkrét nemesitői feladat közelebbi körülírását, azaz mindazon hiányosságok feltüntetését, melyeknek javítását célozza a találmány. Így mintegy kitűzzük a technikai szintnek nevezett ismeretanyag határain belül azon feladatkört, melyeknek megoldását van hivatva a találmány szolgálni; ezzel mintegy a találmány létjogosultságának körülményeit adjuk meg. A találmány leírásának ezen részét a már megkezdett példán szemléltetjük. >H4 szőlőfajta neve: Bársonygyöngy. A nemesített szőlőfajta kettős hasznosítású, mert egyrészt étkezési szőlő, másrészt borszőlőnek is alkalmas. Korai érésű szőlőfajták széles skálában ismertek és többékevésbé elterjedtek. Ezen ismert fajták közül több fokozottan érzékeny a különféle gombabetegségek iránt, mások a viszonylag korai fakadás miatt a tavaszi fagyoktól gyakran károsodhatnak. Mivel viszonylag korán virágzanak, a terméskötődésük rossz, termésfürtjük hiányos, sok bennük a magvatlan (madárkás) bogyó; a bogyóhéjuk könnyen reped, a bogyók könnyen peregnek, rosszúl szállíthatók; a cukor - sav arány (glükoacidimetrikus mutató) nem megfelelő, stb. A nemesítői célkitűzés olyan fajta előállítása volt, mely korai fakadású, a téli fagyokkal szemben ellenálló, nagymértékben fagy tűrő, téli takarás nélkül magas műveléssel biztonságosan termeszthető, a gombabetegségekkel szemben relatív rezisztens, így a vegetációs idő alatt kevesebb ermetezést igényel, - önköltséget csökkenti - a borba evesebb nem kívánatos permetezőszer juthat, végül a rövid érési idő ellenére a bogyók cukor- és zamatanyaga, illata harmonikusan kifejlődik." Egy másik - kenderfajtára vonatkozó - példán szemléltetve az iparjogvédelmi szóhasználatban „a technikai helyzet feltárása és célkitűzés” az alábbi szerinti lehet: „Ismeretes, hogy a termesztésben elterjedt kenderfajták ’ betakarítása során a levágott növényt először a tarlón fektetve ki kell szárítani. A napfény és időjárási tényezők hatására a növény árnyékolatlan részei elveszítik klorofiltartalmukat, a kóró világossá válik. Ezután a következő műveletben az így renden megszárított kórót meg kell forgatni és a másik oldalán is hasonlóan kiszárítani, hogy a klorofiltartalmat csökkentsük. Ha a betakarítás idején nedves, esős időjárás uralkodik, a kóró fokozatosan megbámul, esetleg feketedni kezd és ez az elszíneződés a rostokat is károsan befolyásolja. Az ily módon elszineződött rostok ipari-kereskedelmi értéke jóval alacsonyabb, mint a fehér rostoké. A találmány célja olyan kenderfajta előállítása, amelynél a növény már fejlődésének utolsó szakaszában lábon állva fokozatosan elveszti klorofiltartalmát, így vágott állapotban a renden való szárítás elhagyható, a kóró azonnal kévékbe köthető, ezért még csapadékos időjárás esetén sem állhat elő a rostok elszíneződése." Végül egy további példán is bemutatva a leírás ezen részével szemben támasztott követelményeket, egy rózsafajtára vonatkozó „technikai helyzet feltárását” illetve a „feladatkitűzést” az alábbiak szerint fogalmazhatnók meg: „A jelenleg ismert és elterjedt, hajtatási célokra termesztett teahibrid rózsafajtáknak több hátrányos tulajdonsága van, melyek közül általában ismeretes, hogy ezen rózsafajták egy részénél a melegházi klíma megváltozására a vágott virágok kedvezőtlenül reagálnak, így pl. levágás után a külső sziromlevelek hamar elveszítik eredeti színüket, a növények nyáron szabadföldi termesztésben nem hoznak vágásra alkalmas virágot, ezért gazdaságosságuk nem kielégítő. A találmány feladata olyan hajtatási rózsafajta létrehozása, amelynél a felsorolt hibák nincsenek meg, a vágott virág a melegházból kihozva nem veszíti el eredeti színét, megfelelő állékony, a fogyasztói igényeket mindenben kielégíti. A növények a nyári időszakban melegházon kívüli termesztésben intenzív növekedésüek, így a virágképződés folyamatos lévén, a gazdaságosság fokozott." A továbbiakban a szabadalmi leírás a találmány rövid, általános meghatározását adja az igénypontokkal összhangban, majd részleteiben is ismerteti a konkrét találmányt - növényfajtát - megfelelő ábrázolás - fényképmelléklet - felhasználásával, a fajta származásának, létrehozásának megjelölésével. A leírórész ebben a vonatkozásban igen sokrétű, mert a fajta megfelelő - az azonosítást egyértelműen biztosító - ismertetése sokfeleképp történhet, mégis a szakember számára nem jelenthet viszonylag nehéz problémát, mert a növény részletes, pl. botanikai szempontból való bemutatása a cél. Alapelv, hogy a leírás ezen része a szakember számára íródott szakirodalom, mely a konkrét fajtával kapcsolatos ismereteket foglalja magában. A hangsúly elsősorban azon fajtajegyek leírására, részletes felsorolására kell hogy szorítkozzék, amelyek együttesen megkülönböztethetőek, a találmány szerinti új növényfajta egyedein jól felismerhetőek, amelyek jelenléte mindig kimutatható, nem zárva ki azt, hogy azokat a másodlagos jegyeket is megemlítsük, melyek csak meghatározott körülmények között jelentkeznek, de amelyek az azonosítást adott esetben elősegíthetik, megkönnyítik. Előfordúlhat, hogy az oltalmazni kívánt fajta egy jellemzője külön, önmagában, egy ismert másik fajtán is megtalálható. Pl. egy rózsafajtánál, melyet oltalmazni kívánunk, azt akarjuk kifejezni, hogy a tüskék ritkák, erőteljesek, kissé visszahajlóak, szóval egy ismert fajtáéra, a Peaceéra hasonlóak, akkor a részletes leírás helyett elegendő arra utalni, hogy a növény tüskéi, e fajtajegyei megegyeznek a Peace-fajta ezen jegyeivel. Tehát meghatározni egy ismert fajtára fajtanévvel való utalás segítségével is lehetséges. Folytatva a szőlőfajtára vonatkozó megkezdett szabadalmi leírás-példánkat, az általános meghatározás az alábbiak szerint : T
