Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1971 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
s SZABADALMI KÖZLÖNY 76. ÉVF. 1971. ÉV 1. szám II. A SZELLEMI TULAJDON VILÁGSZERVEZETÉNEK LÉTESÍTÉSÉRE ALÁÍRT EGYEZMÉNY 1. A Szevezet célja és feladata A Szellemi Tulajdon Világszervezetének ( a továbbiakban: SZTV) célját és feladatait az Egyezmény bevezetője, 2., 3., és 4. cikke tartalmazza. A SZTV célja, hogy az alkotó tevékenység támogatása céljából az egész világon elősegítse a szellemi tulajdon oltalmát. A szellemi tulajdont tágan kell értelmezni és az természetesen magában foglalja (2. cikk VIII.) a Párizsi Uniós Egyezmény, a mellékegyezmények és a Berni Uniós Egyezmény által átfogott területeket, de a szellemi tulajdon tárgyát képezi a tudományos felfedezés is. Ez utóbbit a szocialista államok javaslatára vették fel az Egyezmény szövegébe. Első pillanatban talán furcsának tűnik, hogy miképpen váltak pl. a védekezés a tisztességtelen versennyel szemben, a védjegy, a kereskedelmi név és megjelölések a szellemi tulajdon tárgyává. Mint ismeretes, a PUE pontos meghatározást ad, mi képezi az ipari tulajdon tárgyát, ezek között szerepelnek az említett jogintézmények is. A SZTV alapját a két nagy egyezmény, az ipari tulajdon oltalámára létesült PUE és az irodalmi és művészeti művek oltalmára létesült Berni Uniós Egyezmény képezi. Ilyen körülmények között senki nem is gondolt arra, hogy az ipari tulajdonnak azokat a „tárgyait”, amelyek nincsenek közvetlenül kapcsolatban a szellemi alkotással, kizárják a szellemi tulajdon meghatározásából. A szellemi tulajdon oltalmát nemcsak az érdekelt államok együttműködése révén, hanem nemzetközi szervezetek közreműködésével is elő kell segíteni (3. cikk I.), melynek biztosítása ugyancsak a SZTV célja és feladata. A cél elérése érdekében elő kell mozdítani a szellemi tulajdonnal Kapcsolatos nemzeti jogszabályok összhangbahozatalát (4. cikk II.) és a szellemi tulajdon oltalmának előmozdítását célzó nemzetközi megállapodások megkötését (4. cikk IV.). A jogi-műszaki segítség is az SZTV feladatát képezi a szellemi tulajdon területén. A „műszaki” kifejezés itt nem a szűk értelemben vett műszaki-technikai fogalmat takarja, hanem olyan jellegű tevékenységre vonatkozik, mint pl. mintatörvények elkészítése, szakemberek kiképzésének biztosítása stb. A szellemi tulajdon előmozdítására irányuló nagy, átfogó célkitűzés mellett az SZTV-nek közvetlen célja is van és ez az uniók igazgatásának korszerűsítése és hatékonyobbá tétele. Az SZTV-nek kell biztosítani, hogy az uniók között az igazgatási együttműködés létrejöjjön (3. cikk IL). E cél elérését az SZTV azáltal biztosítja, hogy ellátja a Párizsi Unió és a vele kapcsolatban létesült külön uniók, valamint a Berni Unió igazgatását. Ez annyit jelent, hogy az SZTV igazgatási csúcsszerv is lesz. Jelentőségénél fogva — különösen a kisebb uniók életére, — nagy befolyást gyakorolhat és ezért hangsúlyozza az Egyezmény bevezetése is, hogy a korszerűsítés keretében is biztosítani kell az uniók teljes függetlenségét. A már meglevő uniókon kívül az SZTV vállalhatja a szellemi tulajdon oltalmának elősegítését célzó bármely más nemzetközi megállapodás igazgatását vagy abban részt vállalhat. (így pl. a BIRPI elvállalta a nemesített növényfajták oltalmára létesült Párizsi Unió igazgatását. A BIRPI megszűnése esetén — ez bekövetkezik, amikor minden uniós állam csatlakozott a PUE és a Berni Uniós Egyezmény stockholmi szövegeihez — az SZTV Nemzetközi Irodája fogja átvenni a növényi unió igazgatását is). Magától értetődik, hogy az SZTV feladatát képezi a szellemi tulajdon területével kapcsolatos adatok gyűjtése és tanulmányok készítése. Az SZTV-nek gyakorlati feladatai közé fognak tartozni a BIRPI által végzett szolgáltatások, mint pl. a védjegyek nemzetközi lajstromzása, az ipari minták és az eredetmegjelölések nemzetközi lajstromzása, a későbbiek során pedig a növényi unió fajtamegjelöléssel kapcsolatos nyilvántartása stb. Az Egyezmény bevezetésének első mondata leszögezi, hogy a célok elérését és a feladatok teljesítését „a szuverinitás és egyenlőség tiszteletben tartása alapján” kell előmozdítani. Reméljük, hogy az NDK szuverinitásának el nem ismerése — mely a szerződő államok csak egy részének álláspontja, — átmeneti jellegű és hasonló diszkrimináció nem fog előfordulni a jövőben. 2. Tagság Nemcsak a diplomáciai konferencián, de az előkészítés során is, a tagság kérdésében folyt a leghevesebb vita és ez volt az egyetlen olyan probléma, amely a konferencia sikerét komolyan veszélyeztette. Elvi síkon arról volt szó, hogy sikerül-e biztosítani az egyetemlegesség elvének érvényesülését, vagy olyan rendelkezés kerül az egyezménybe, mely lehetővé teszi a diszkriminációt. Az elvi vita mögött a Német Demokratikus Köztársaság csatlakozásának a kérdése húzódott meg. A szocialista államok véleménye szerint a Német Demokratikus Köztársaság tagja azoknak az uniós egyezményeknek, melyek vonatkozásában csatlokzását bejelentette. Az uniós államok egy része nem ismeri el a Német Demokratikus Köztársaságot és ennek következtében a felügyeletet gyakorló svájci szövetségi kormány a csatlakozást nem vette tudomásul és ezért az NDK az uniók munkájában nem vehetett részt. Ilyen körülmények között az uniók által biztosított előnyöket is csak igen korlátozottan élvezheti (pl. a védjegyek nemzetközi lajstromzása). Az előkészítés és a konferencia során is a szocialista államok azt az álláspontot képviselték, hogy az új szervezetnek minden állam tagja lehet, mely azt aláírja vagy csatlakozik hozzá. Viágszervezet felállítása volt a cél, olyan rendelkezések viszont, melyek figyelmen kívül hagyják az univerzalitás elvét és diszkriminációt alkalmaznak, ellentmondanának e célnak. A vezető kapitalista országok olyan megoldást akartak, mely lehetetlenné teszi az NDK csatlakozását. A konferencia sikerét tehát nem szakmai kérdés, hanem politikai véleményeltérés veszélyeztette. A konferencia elé terjesztett javaslat három alternatívát tartalmazott. Az Egyezmény 5. cikkének szövege éles vita és kölcsönös engedmények alapján jött létre. Az eredmény ugyan messze nem kielégítő a szocialista államok számára, de az adott körülmények között az eredeti álláspont fenntartása a konferencia kudarcba fulladását jelentette volna. A tagság kérdését rendező 5. cikk felsorolja, mely államok lehetnek tagjai az SZTV-nek. Ezek az államok: a) a Párizsi Unió és a vele kapcsolatban létesült uniók és megállapodások tagállamai; a Berni Unió tagállamai; a szellemi tulajdon oltalmát előmozdító minden egyéb nemzetközi megállapodásnak részese, melynek igazgatását a Szervezet látja el; b) azok a nem uniós tagállamok, melyek tagjai az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez tartozó valamelyik szakosított szervezetnek; az Atomerő Ügynökségnek, vagy részesei a Nemzetközi Bíróság Alapszabályainak; c) melyeket az SZTV közgyűlése meghívja, hogy legyen az Egyezmény részese.
