Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1971 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

Az Iparjogvédelmi Egyezmények Stockholmi Szövegei és a Szellemi Tulajdon Világszervezete

I.

A STOCKHOLMI DIPLOMÁCIÁI KONFERENCIA

A stockholmi diplomáciai konferencia előzményei elég messzire nyúlnak vissza. Eredetileg a konferencia feladata csak az irodalmi és művészeti művek oltalmára létesült Berni Uniós Egyezmény anyagi jogi rendelkezéseinek felülvizsgálata lett volna. Az eredeti terv azonban jelentősen kibővült és ennek következményeképpen az összehívott konferencia teljesen megváltoztatta az egész szellemi tulajdon nemzetközi felépítését. A jelen ismertetés keretében kizárólag az iparjogvédelmi egyezmények stockholmi szövegeivel és a Szellemi Tulajdon Világszervezetével foglalkozunk, a Berni Uniós Egyezményre csak ott utalunk, ahol ez elengedhetetlenül szükséges. Az ismertetés már hely szűke miatt sem lehet teljes és az csak néhány legfontosabb rendelkezésre korlátozódik.

Az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény (továbbiakban: PUE) 1883-ban jött létre. Anyagi jogi rendelkezéseit az egymást követő revíziós konferenciák módosították, finomították, de az unió adminisztratív szerve, mely a PUE alapján kötött külön megállapodások igazgatását is ellátta, jogi értelemben nem fejlődött. A PUE rendelkezésének megfelelően a Párizsi Unió irodája felett a felügyeleti jogkört a svájci szövetségi kormány gyakorolta. Azonos jogkörrel rendelkezett a svájci szövetségi kormány a Berni Uniós Egyezmény igazgatását ellátó irodával kapcsolatban is. A svájci szövetségi kormány célszerűségi okokból a két irodát egyesítette és így született meg a szellemi tulajdon oltalmára létesült egyesült Nemzetközi Iroda, melyet francia nevének1 kezdőbetűiből kialakított rövidítés alkalmazásával BIRPI néven ismernek (továbbiakban: BIRPI). A két iroda egyesítésének tehát jogi alapja ugyan nem volt, de miután az együttélés és együttműködés a gyakorlatban is bevált, senki nem emelt kifogást e megoldás ellen. Felügyeleti jogkörében a svájci szövetségi kormány nevezte ki a BIRPI igazgatóját, ellenőrizte a pénzügyeket stb., tehát az unió működését nemcsak jogi, hanem gyakorlati értelemben is az egyik tagállam irányította és ellenőrizte.

Az uniók fejlődése, a nemzetközi szervezetek fejlődésében beállott változás azonban lehetetlenné tette ennek a helyzetnek fenntartását. Különösen a második világháború után vált érezhetővé a korszerűsítés szükségessege.

Az első lépést — inkább csak tipegést — a korszerűsítés irányában a lisszaboni konferencia (1958) tette meg. A PUE lisszaboni szövege létrehozta a Párizsi Unió képviselői értekezletét. A Berni és a Párizsi Uniót összekötő szerv, az unióközi koordináló bizottság volt hivatva a két uniót közösen érdeklő kérdések megvitatására. Ezek a szervek azonban csak ajánlásokat tehettek, amelyek jogilag nem kötötték a svájci szövetségi kormányt.

A nemzetközi élet átalakulása, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetének hatására, azzal járt, hogy az államok biztosítani akarták jogaikat, hogy dönthessenek az uniók igazgatásával kapcsolatos kérdésekben is. A lisszaboni konferencián vetették fel a szerzői tanúsívány kérdését is, mely viszont a PUE anyagi jogi rendelkezéseit érintette.

Ilyen előzmények után került sor a „Szellemi Tulajdon stockholmi konferenciájára” 1967. június 11., július 14-ig. A konferenciának hármas feladata volt:

a) korszerűsíteni kellett az uniós egyezmények adminisztratív és pénzügyi rendelkezéseit,

b) létre kellett hozni a Szellemi Tulajdon Világszervezetére vonatkozó Egyezményt,

c) végre kellett hajtani a PUE és a Berni Uniós Egyezmény anyagi jogi rendelkezéseinek szükségessé vált módosítását.

A konferenciát a svéd kormány a BIRPI közreműködésével szervezte és arra a világ összes államát meghívták. A konferencián 74 állam, 13 nemzetközi szerv, 26 nemzetközi egyesület több mint 400 képviselője vett részt. A magyar kormányküldöttséget Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke vezette és abban részt vettek a Szerzői Jogvédő Hivatal, a Külügyminisztérium, Igazságügyminisztérium, Külkereskedelmi Minisztérium képviselői, valamint az Országos Találmányi Hivatal szakértői is. A konferencia eredményeként a következő okmányok jöttek létre:

1. A stockholmi konferencia záróokmánya;

2. A Szellemi Tulajdon Világszervezetének létesítésére vonatkozó Egyezmény;

3. Az irodalmi és művészeti művek oltalmára létesült Berni Uniós Egyezmény stockholmi okmánya;

4. Az ipari tulajdon oltamára létesült Párizsi Uniós Egyezmény stockholmi okmánya;

5. A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromzására vonatkozó Madridi Megállapodás stockholmi okmánya;

6. Az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzéseinek megakadályozására vonatkozó Madridi Megállapodás stockholmi kiegészítő okmánya;

7. Az ipari minták és modellek nemzetközi lajstromozására vonatkozó Hágai Megállapodás értelmében pótokmánya;

8. A gyári és kereskedelmi védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodás stockholmi okmánya;

9. Az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodás stockholmi okmánya.

A felsorolt okmányok közül Magyarország az 1. okmányt 1967. július 14-én, a 2 és 4—6 valamint a 8—9 okmányokat ezt követően írta alá. A 8. pontban megjelölt okmány 1969. november 12-én, a 2., 4. és 6. pontban megjelölt okmányok 1970. április 26-án léptek hatályba. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a hatályba lépett szövegeket 1970. július 28-án hirdette ki azzal, hogy azokat hahatálybalépésük napjától kell alkalmazni. A többi stockholmi iparjogvédelmi okmány a mai napig nem lépett hatályba.