Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1967 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
1. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 72. ÉVF. 1967. ÉV S 38 1958. Kk. M. számú utasítás és a külföldi találmányok megszerzéséről szóló 14/1961. Kk. M. számú utasítás. A licenciaszerződés tartalmát adó legfontosabb kikötések a következők lehetnek: a) A licenciaszerződés tárgyának meghatározása. M. Kalikov ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a licenciaszerződésekben egyre gyakoribb az olyan kikötés, hogy az engedélyes a találmány legcélszerűbb, leggazdaságosabb kihasználási módjára vonatkozó gyártási dokumentációkat, műszaki tapasztalatokat (ún. know-how) is megkapja a „puszta” licencián kívül. A magyar gyakorlatban is előfordulnak olyan licenciaszerződések, amelyek nem szabadalmazott műszaki tapasztalatokra vonatkoznak. b) A licencia (engedély) terjedelmének rögzítése a másik fontos kikötés (hely, időtartam, igénybevétel mértéke stb.) Ezzel kapcsolatban a tisztességtelen verseny elleni (valamint a kartelljogé szabályok gátolják a feleket a verseny korlátozásában, illetve, hogy- a gazdasági életre nagyobb megkötéseket és korlátozásokat rójanak, mint ami magában a szabadalomban rejlik. I. Monnet a licencia terjedelmével kapcsolatban kifejtette azt a véleményét, hogy a kizárólagos licencia előnyösebb pozíciót biztosít a verseny körülményei között minden szempontból, mint az egyszerű (nem kizárólagos) licencia, de bizonyos körülmények között az utóbbinak is lehet jelentősége. c) A licenciadíj meghatározása főként százalékos díj, illetve átalány formájában történik. A licenciadíjak megállapításának módjára, mértékére a szocialista országokban utasítások jelentek meg. A licenciadíj általában minden szocialista országban adóköteles; az adó mérve eltérő, pl. a Német Demokratikus Köztársaságban 25 százalék, Csehszlovákiában 15—40 százalék. A kettős adóztatás elkerülésére Magyarország egyezményeket kötött Svájccal és Olaszországgal. d) A felelősségi viszonyok körülhatárolása a műszaki és jogi hiányosságokkal kapcsolatban. Erre vonatkozóan R. Bystrÿcky professzor tájékoztatta a szimpózium résztvevőit arról, hogy a KGST tagországai közötti áruforgalomban 1958. óta az ún. Általános Szállítási Feltételek kerülnek alkalmazásra. Ennek megfelelően, ha az árunak anyagi hiányossága van, a szerződést nem lehet felbontani, hanem a feleknek kötelességük, hogy ténylegesen (naturálisán) teljesítsenek, nem pedig pénzben. Az áruk jogi hiányosságairól az Általános Szállítási Feltételek nem intézkednek. A szocialista országok jogszabályai alapján a vevőnek, illetve engedélyesnek a következő jogai lehetnek: a) Követelheti a jogi hiányosság kiküszöbölését. b) Kérheti az ár csökkentését. c) Kártérítést igényelhet. d) Felbonthatja a szerződést. Dr. Katona Péter — és több más szerző — álláspontja szerint a licenciaszerződésre vonatkozóan a magyar jog következő elveit lehet alkalmazni jogi analógia alapján. Pl. : a) Az engedélyt adó felel azért, hogy a licencia tárgya megfeleljen a szerződésszerű célnak és a szerződés külön kikötéseinek is eleget tegyen. Ha a licencia az említett feltételeknek nem felel meg és az engedélyt adó a hiányt nem pótolja, az engedélyes azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést. b) Az engedélyt adó felel azért is, hogy a licencia tárgyára harmadik személynek nincs olyan joga, amely az engedélyest a gyakorlatbavételben korlátozza vagy megakadályozza. Az említett szankciók erre az esetre is érvényesek. c) Az engedélyes felel minden olyan kárért, amely a szerződésellenes használatból ered; az engedélyt adó a használatot ellenőrizheti. d) Al-licencia csak az engedélyt adó hozzájárulásával adható, ilyen hozzájárulás nélkül az engedélyes az alengedélyes magatartásáért ugyanúgy felelősséggel tartozik, mint a sajátjáért. Bystrycky professzor kitért arra a kérdésre is, hogy mi a hatása a licenciaszerződésre annak a körülménynek, ha a szabadalmat megsemmisítik? Az Egyesült Államok régebbi irodalma azt az álláspontot képviselte, hogy ebben az esetben a felek megállapodását kell figyelembe venni, ezért sok licenciaszerződésben rertdelkeztek úgy, hogy a szabadalom megsemmisítésének nincs hatása a licenciadíjfizetési kötelezettségre. Jelenleg az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának az a gyakorlata, hogy az oltalomnak ilyen szerződéses meghosszabbítását érvénytelennek tekinti. A Német Szövetségi Köztársaságban is erre hajlik a Bundesgerichtshof legújabb gyakorlata. R. Bystrycky professzor véleménye szerint a szocialista országokban a jogbiztonsággal lenne ellentétes a szerződési kapcsolatok félretevése ezekben az esetekben. Csehszlovákiában a bíróságok megvizsgálják az eset összes körülményeit és esetleg újítás jogcímén ítélik meg ilyenkor a díjat „ex contraeto” (a szerződés alapján). Ez természetesen nem változtat azon az elven, hogy az iparjpgvédelem terén szigorú territorialitás érvényesül és általában szükséges a közhatósági elismerés. A szabadalmi oltalom csak az országhatárig terjed, a külföldi jog belföldi megsértése éppúgy nem szolgálhat igény alapjául „ex delicto” (jogellenes cselekmény következtében), mint a belföldi ipari tulajdon külföldön történt megsértése. Ha tehát pl. két angol cég versenyez egy szocialista államban, ahol nem élveznek szabadalmi oltalmat, az angol jog szerint nem kérhetnek védelmet a versenytárs ellen a külföldön elkövetett „jogsértés” miatt. Minden állam jogában elfogadott elv ugyanis, hogy a tiltott cselekményből eredő kötelmekre annak az államnak a törvénye irányadó, amelynek területén a tiltott cselekmény tényállása létrejött („lex loci delicti commissi”). Az előadóknak általában az volt az álláspontjuk, hogy a gazdasági-műszaki kapcsolatok kiszélesedése következtében rendkívül időszerűvé vált a licenciaszerződéstípus jellegzetes tartalmát adó jogok és kötelességek körülhatárolása diszpozitív és kolliziós szabályok megalkotásával. Ez egyrészt fokozza a jogbiztonságot, másrészt helyes irányban befolyásolja a szerződéskötési gyakorlatot. BOBFDYSZKY JENŐ KŐVÁRI GYÖRGY
