Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1967 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
6 SZABADALMI KÖZLÖNY 72. ÊVF. 1967. ÉV 1. szám. Életbelépett az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására létesült Lisszaboni Megállapodás Az eredetmegjelölések oltalmára 1958. október 31-én Lisszabonban — az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény mellékegyezményeként — külön megállapodás jött létre. Az aláíró államok Csehszlovákia, Franciaország, Görögország, Izrael, Kuba, Magyarország, Marokkó, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország és Törökország voltak. Létrehozását az tette szükségessé, hogy egyes, földrajzi eredetükből adódóan sajátos tulajdonságokkal rendelkező termékek elnevezésének jogtalan alkalmazása nagy mértékig elterjedt az árucsere során, s a nemzetközi oltalom igénye egyre sürgetőbben jelentkezzen. Egyes tőkés országok kétoldalú megállapodásokat kötöttek az elmúlt évtizedben bizonyos földrajzi elnevezéseik kölcsönös oltalmára. A KGST együttműködésben résztvevő országok ugyancsak tettek intézkedéseket ilyen irányú kétvagy több oldalú megállapodások előkészítésére. A Lisszaboni Megállapodás szövegezése során meghatározásra került az eredetmegjelölés fogalma is. E szerint eredetmegjelölés valamely ország, táj vagy helység földrajzi neve, ha azt olyan ottani származású termék megjelölésére használják, amelynek minőségét vagy jellegét — kizárólag vagy lényegében — a földrajzi környezet határozza meg, beleértve a természeti és emberi tényezőket. A fogalomba tehát nemcsak mezőgazdasági, hanem ipari, kézműipari, továbbá kitermelő (nyersanyag)-ipari termékek is beletartoznak. A szerződő országok arra vállalnak kötelezettséget, hogy területükön kölcsönösen oltalomban részesítik a Megállapodásban résztvevő többi országok termékeire vonatkozó azon eredetmegjelöléseket, melyeket a származási ország e minőségükben elismer, oltalmaz, s melyeket' az ipari tulajdon oltalmára létesült nemzetközi unió irodája (BIRPI) ilyen minőségben lajstromozott. Származási országnak azt kell tekinteni, amelynek neve a terméket hírnevessé tette, vagy ahol az eredetmegjelölés hírnevét adó vidék vagy helység fekszik. A nemzetközi oltalom biztosítása olymódon történik, hogy az egyes szerződő államok iparjogvédelmi hatósága közli a fentiekben említett nemzetközi irodával az oltalmazni kívánt termék-elnevezést, ahol a közölt jelzéseket lajstromba veszik, s erről közlést adnak a többi szerződő ország iparjogvédelmi hivatalának. Az egyes országok hivatalai a tudomásukra hozott jelzésekkel kapcsolatban — az indok megjelölésével — egy éves határidőn belül közölhetik, ha azt nem találják területükön oltalom-képesnek. Ennek hiányában a jelzés teljes jogú oltalmat nyer mindennemű visszaéléssel, utánzással szemben. A jogosulatlan használattal szembeni oltalom kiterjed arra az esetre is, ha a terméken annak valóságos eredetét is feltüntetik vagy a jelzést fordításban vagy „fajta”, „típusú”, „-szerű”, „utánzat” vagy hasonló kifejezéshez fűzve alkalmazzák. Ha az adott szerződő országban harmadik személy az oltalmazni kívánt eredetmegjelölést már korábban használta, az illetékes hivatal számára két évet meg nem haladó halasztást adhat e használat megszüntetésére. Ily értelmű rendelkezéséről az érintett hivatal a nemzetközi irodát a Megállapodásban rögzített határidőn belül értesíteni tartozik. Az adminisztratív teendőket a nemzetközi iroda látja el. A lajstromozott eredetmegjelölésekkel kapcsolatos adatokat nyilvántartja és továbbítja az országokból érkező esetleges észrevételeket. A szabályszerűen elnyert nemzetközi oltalom nem esik időbeli korlátozás alá. Az ilyen minőségben oltalmazott jelzés nem válik fajtamegjelöléssé a szerződő országok te- » rületén mindaddig, amíg a származási országban eredetmegjelölésként oltalom alatt áll. A Megállapodás szerint életbelépésének előfeltétele a legalább 5 állam részéről történő, a svájci kormánnyal közölt megerősítő nyilatkozat volt, az életbelépés időpontját pedig a szöveg az ötödik csatlakozás közlésétől számított egy hónapban jelölte meg. Csehszlovákia, Franciaország, Izrael és Kuba közlését követően Portugália volt az az ország, melynek hivatalos értesítése 1966/augusztus 25-én a svájci kormányhoz érkezett, tehát a Megállapodás életbelépésének napja 1966. szeptember 25. Portugália értesítését követően csatlakozását jelentette be Haiti és Mexikó is. Ilyen körülmények között tehát a Lisszaboni Megállapodás életbelépett. A Megállapodás végrehajtása céljából a nemzetközi iroda mellett szervezett tanács — mely az abban részes valamennyi ország képviselőjéből áll — első ülését m. év szeptember 29-én tartotta. Résztvevői Csehszlovákia, Izrael, Franciaország, Kuba, Mexikó és Portugália képviselői voltak. Megfigyelőként résztvettek Ausztrália, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és Svájc képviselői is'. Az ülés elnöke Izrael, alelnöke Csehszlovákia küldötte volt. A tanács ülésének eredményét az alábbiak szerint összefoglalva tette közzé: 1. elfogadta statútumát és eljárási szabályzatát; 2. jóváhagyólag tudomásul vette az eredetmegjelölések nemzetközi lajstromozásával kapcsolatos költségvetési tervezetet; 3. tudomásul vette, hogy a különféle ipari tulajdon oltalmára vonatkozó egyezmények felülvizsgálata céljából 1967. folyamán Stockholmban ülésező diplomáciai konferencia a Lisszaboni Megállapodást érintő adminisztratív és strukturális helyzetét is megvizsgálja; 4. jóváhagyta az eredetmegjelölések nemzetközi oltalmával kapcsolatos (az oltalom igénylésére, visszautasítására szolgáló stb.) formanyomtatvány mintákat. Mint említettük, a Magyar Népköztársaság a Lisszaboni Megállapodás aláírói között szerepel, a hivatalos megerősítés útján történő csatlakozás folyamatban van. A törvénybe iktatásra a megerősítő okmánynak a Svájci Szövetségi Kormánynál történő letétbehelyezését követően kerül sor. Ez után az érdekelt tárcáknál módjukban lesz a termelési területükkel összefüggő eredetmegjelölések oltalmát kérni az Országos Találmányi Hivatal útján. Az oltalom megszerzésére irányuló bejelentés alaki előírásait a kihirdetéssel egyidejűleg kibocsátásra kerülő végrehajtási utasítás szabja meg. Azokban az országokban, melyek a külön megállapodásnak nem tagjai, továbbra is csak a Párizsi Uniós Egyezmény vonatkozó előírásai, illetőleg az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzésének megakadályozására létesült Madridi Megállapodás rendelkezései szolgálhatnak alapul az eredetmegjelölésekkel kapcsolatos jogsérelem esetében. Olyan államban, mely a fenti két megállapodás egyikének sem részese, csupán a tisztességtelen versennyel kapcsolatos előírásokra alapítható esetleges jogvita. Bognár Istvánné dr.