Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1967 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
4 SZABADALMI KÖZLÖNY 72. ÉVF. 1967. EV 1. szám. IV. A LICENCIASZERZÖDÉS A szabadalmi jog egyik alapvetően fontos kérdése a licenciaszerzódés megfelelő jogi rendezése. Az előadók utaltak rá, hogy a szabadalom piaci monopolhelyzetet (árutermelői és áruforgalmi kizárólagos jogot) biztosít a szabadalomtulajdonos számára a találmány tárgyára. Ha a szabadaiomtulajdonos nem rendelkezik a szabadalmi jog közvetlen kihasználásának feltételeivel, a szabadalomból eredő előnyökhöz ' csak úgy juthat, ha a szabadalmat eladja, vagy a szabadalmi jog gyakorlására másnak engedélyt (licenciát) ad. A szocialista országokban csak kivételesen kerül sor arra. hogy külföldi cég a szabadalmazott találmányát közvetlenül, saját maga valósítja meg. Ehhez meghatározott állami szervek engedélyére van szükség, amelyre az utóbbi időben több példa van. Dr. J. I. Sviadosty példaként hozta fel a Fiat, Renault stb. cégekkel kötött megállapodásokat. A tipikus eset azonban továbbra is az, hogy a szocialista országokban a külföldi szabadalomtulajdonosok licenciaszerződés formájában realizálják a szabadalomból folyó előnyöket. Dr. Katona Péter a licenciakereskedelem néhány jogi kérdését tárgyaló előadásában kiemelte, hogy a technika, a kutatás és a specializáció fejlődésével az egész világon törekednek más országok műszaki eredményeinek megismerésére, licenciaszerződés formájában történő megszerzésére és hasznosítására. Ez az alapja annak, hogy a nemzetközi kereskedelemben az áruforgalom mellett egyre inkább jelentőséget nyer a licenciaforgalom,' nő a licenciaszerződések száma. Az ipar gyors fejlődése a szocialista országokban is megköveteli a saját kutatási eredmények mellett más szocialista országok és a nyugati országok eredményeinek hasznosítását. A nyugati államok is állandóan növekvő érdeklődést mutatnak a szocialista országok műszaki vívmányainak átvétele iránt. A szocialista országok közötti licenciaforgalmat az 1949- ben kötött Szófiai Egyezmény rendezte, amely szerint a szocialista országok díjazás nélkül adják át egymásnak műszaki eredményeiket, csak a dokumentáció elkészítésének költségeit kötelesek megtéríteni egymásnak. Ezért a licenciaszerződés csak a szocialista és a nyugati országok közötti licenciaforgalomban jut szerephez. A licenciaszerződések fogalma az egyes országok jogszabályaiban eltérő meghatározást nyert. Tág értelemben felöleli az összes olyan szerződéseket, amelyek szellemi javak (nem szabadalmazott találmány, szabadalmi oltalom alatt álló találmány, know-how, üzemi titok, műszaki tapasztalatok, gyártási eljárások stb.) időleges vagy végleges átengedésére irányulnak. Sok országban viszont a licencia fogalma szorosan összefonódik a szabadalom fogalmával és a licenciaszerződést úgy határozzák meg, mint egy olyan szerződést, amelyben a szabadalom által biztosított kizárólagos jogokat részben vagy egészben harmadik személyre ruházzák át. A lengyel joggyakorlatban licenciaszerződésnek csak az igényelt vagy engedélyezett szabadalommal kapcsolatos szerződéseket tekintik. Ha a szerződés tárgya know-how, ez külön szerződéstípusoknak minősül, amelyre azonban ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a licenceiaszerződésre. Az előadók ismertették a licenciaszerződések kötése terén kialakult amerikai és francia gyakorlatot. Rámutattak arra, hogy általában a magánjog általános szabályai rendezik a licenciaügyletek tartalmát, de a licenciaszerződéstípus jellegzetes tartalmát megszabó részletes diszpozitív szabályok hiányában maguknak a feleknek kell rendezniük számos kérdést a szerződésben. M. Kalikov előadásában megemlítette, hogy Latin-Amerikában nem annyira a licenciaértékesítés, mint inkább a szabadalom eladása a gyakorlat, bár a licenciaértékesítés önmagát gyorsító folyamat, amely a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiszélesítésével és az ipari fejlődéssel párhuzamosan egyre inkább előtérbe kerül. A licenciaszerződések megkötése külföldi felekkel külkereskedelmi tevékenységnek minősül, ezért a szocialista államokban állami monopólium. Ez két vonatkozásban jut kifejezésre a szocialista államokban: 1. a licenciaforgalom terén egységes, központi vezetés és ellenőrzés érvényesül, 2. állami vállalatok végzik ezt a tevékenységet. Általában azok az állgjni vállalatok kötik a licenciaszerződéseket, amelyek az adott árufajta exportját, illetve importját is lebonyolítják, de minden szocialista országban alakultak olyan különleges vállalatok is, amelyeknek kifejezetten a licenciaértékesítés a rendeltetése (Magyarországon a „Licencia” Találmányokat Értékesítő Vállalat, a Szovjetunióban a Licencintorg, Csehszlovákiában a Polytechna stb.). A licenciaszerződés érvényessége általában meghatározott szervek előzetes engedélyétől vagy utólagos jóváhagyásától függ. Magyarországon mindkettőt megköveteli a jogszabály, Jugoszláviában csak bankellenőrzés érvényesül e szerződések felett, előzetes jóváhagyásra nincs szükség. R. Bystrycky professzor ezzel kapcsolatban felvetette azt a kérdést, hogy ki a tényleges partnere a nyugati cégeknek a licenciaszerződésekben: a szocialista állam vagy az állami vállalat? Válaszában kihangsúlyozta, hogy az ügyletkötő fél az állami vállalat a licenciaszerződésben, és az állami vállalat semmiféle előnyt, kedvezményt vagy mentességet nem élvez a másik féllel szemben. Az előadók utaltak arra is, hogy a licenciaszerződések tartalmára vonatkozóan a szocialista jogrendszerekben is általában hiányoznak a kogens, diszpozitív és kolliziós szabályok. Ezért itt is a feleknek kell a jogokat és kötelességeket a szerződésben részletesen körülírni, az alkalmazandó jogot és az illetékes bíróságot meghatározni. R. Bystrycky professzor tájékoztatta a szimpózium résztvevőit arról, hogy az összes szocialista jogrendszer elismeri a felek akarati autonómiáját, tehát külföldi féllel kötött szerződés esetén a felek választhatnak, hogy jogviszonyukra melyik ország jogát alkalmazzák. A csehszlovák licenciaszerződések gyakorlatában gyakori az a kikötés, hogy jogvita esetén az alperes jogrendszere az irányadó. Ezt a megoldást sokan támadják, mert egyrészt a jogvita előtt nem tudják a felek, hogy jogviszonyukra melyik jogrendszer az irányadó, másrészt az ilyen megoldás a szerződés megsértésére ösztönözheti a feleket, hogy ők legyenek az alperesek és a jogviszonyra az ő jogrendszerük érvényesüljön. A megoldás mellett szól viszont az a körülmény, hogy gyakran éppen ez az a szerződési pont, amiben a felek nem tudnak megegyezni, ezért jobb ezt a kisegítő megoldást választani, mint teljesen rendezetlenül hagyni a kérdést. A szerződéskötésről és a szerződési feltételekről a felek szabadon döntenek a hatályos szabályozás keretei között. Magyarországon ezzel kapcsolatban két fontosabb utasítás érvényesül: a találmányok külföldi hasznosításáról szóló
