Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1967 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
1, szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 72. ÉVF. 1967. ÉV 3 gos vizsgálat esetén a találmány mennyiben tartható fenn. Ezzel egyidejűleg a nyilvánosságnak több ideje marad arra, hogy a találmányok szabadalomképességét mérlegeljék, s ilymôdon időtrabló és költséges megsemmisítési eljárásoktól mentesüljenek az érdekeltek. Fenti megfontolások alapján jutott az NDK arra az elhatározásra,* hogy bevezeti a szabadalmi bejelentések halasztott vizsgálati eljárását. Ennek alapelve, hogy a bejelentésnek csupán a törvényben meghatározott formális követelményeknek kell eleget tennie, s csak az általános kizáró okok (közerkölcsbe ütköző megoldások, orvosi vizsgálati, kezelési eljárások, élelmiszerek, gyógyszerek stb., egységesség hiánya, világos és teljes közlés hiánya, a működőképesség nyilvánvaló hiánya) képezik az elutasítás jogalapját. A szabadalmat tehát úgy adják meg, hogy a szabadalmazhatóság feltételei közül az újdonságot, a műszaki haladást és a feltalálói tevékenységet nem vizsgálják. Az így megadott szabadalomnak természetesen nem azo- ' nos a hatálya a minden szabadalmazhatósági feltételre megvizsgált szabadaloméval. A törvény ezért előírja, hogy az igénypontokról véglegesen csak akkor szabad dönteni, amikor a hivatal már végrehajtotta a teljes vizsgálatot. Valamely szabadalom teljes hatálya tehát feltételezi az összes szabadalmazhatósági feltétel meglétét. Az összes oltalmi előfeltételek vizsgálata akkor indul meg, ha a találmány használatbavétele bizonyítható, vagy ha a teljes vizsgálat végrehajtásához népgazdasági érdek fűződik, (pl. licencia szerződés). -A vizsgálatot kérelemre, vagy hivatalból indíthatják meg. A kérelem illetékmentes és nincs időbeni korlátozáshoz kötve. A kérelmet a szabadalom tulajdonos, ill. a találmányt használó terjesztheti elő. Az alapelv az, hogy a vizsgálat végrehajtása akkor indokolt, ha a találmányt használatba vették, vagy használata folyamatban van : csak ebben az esetben van szüksége a társadalomnak arra, hogy megtudja, milyen érvényes jogai vannak a szabadalomtulajdonosnak, s mennyiben kell azokra tekintettel lenni. A vizsgálat eredményétől függően a megadott szabadalmat megerősítik, vagy részben, vagy teljes egészében érvénytelenítik. Kivételes esetben nem a közöltek szerint járnak el, s a közzététel elmarad: ez az eset a bejelentés nyilvánvaló szabadalmaztathatatlanságának az esete; azaz, ha bármely harmadik személy számára nyilvánvaló, hogy a bejelentés tárgya nem éri el az ismert műszaki szintet. E kétlépcsős eljárás egy lényegesen új eleme, hogy minden állampolgárnak és minden üzemnek lehetősége van arra, hogy megalapozott ellenvetéseket tegyen azokkal a szabadalmakkal szemben, melyeket nem vetettek alá teljes vizsgálatnak. Ezek az ellenvetések nem jelentik az ellenvetők részvételét az eljárásban, csupán a köz bevonását a teljes értékű oltalmi jogok megállapításába; ezek az ellenvetések jellegükben a szakvéleményekhez hasonlíthatók. Az ilyen ellenvetéseket csak a teljes vizsgálat foganatosításakor veszik figyelembe; ezek nagymértékben növelik a vizsgálati eredmények biztonsági fokát és megkímélik az ellenvetőt a rendszerint időrabló és költséges megsemmisítési eljárástól. Dr. J. Hemmerling ezután röviden ismertette azokat az eredményeket, melyeket az eljárás bevezetése óta eltelt három kísérleti év hozott. Rövid idő alatt feldolgozták az NDK találmányi hivatalában a vizsgálatlan ügyeket, s biztosítják a beérkező ügyek azonnali munkábavételét és rövid idő után a közzétételét. Az eddigi tapasztalatok szerint az előző vizsgálati eljáráshoz képest csak az összes találmányok 1/3 részénél végeznek teljes vizsgálatot. A munkaráfordítás, amit egy szabadalom megadása igényel, az új eljárás szerint, csak 1/6 része annak, ami valamennyi szabadalmazhatósági feltétel vizsgálata esetén szükséges. Ily módon a vizsgálati eljárás hatásossága az újdonságvizsgálat javára lényegesen megnövekedett. Az új eljárás, és az ellenvetések tételének lehetősége következtében egyidejűleg csökkent a fellebbezési és bírósági ügyek száma is. Az új vizsgálati eljárás bevezetése előtt nagyon gyakran olyan ügyek kerültek a fellebbviteli szervek elé, melyeknek nem volt különösebb népgazdasági jelentőségük. A továbbiakban a hozzászóló összehasonlította az NDK új vizsgálati eljárását az ezzel hasonló vonásokat mutató holland és francia eljárással. Hollandiában 1964. január 1. óta van hatályban az a törvény, mely a halasztott újdonságvizsgálatról intézkedik. Eszerint a találmányi bejelentést 18 hónap után közzéteszik. A bejelentőnek a bejelentés napjától számított 7 éven belül az újdonságvizsgálat kieszközlése céljából kérnie kell a szabadalom megadását, ennek elmulasztása esetén megszűnik a szabadalom. Elvben hasonló eljárás bevezetését tervezik az NSZK- ban is. A francia szabadalmi törvény is lényegében a halasztott újdonságvizsgálat elvére épül. A szabadalmat formai vizsgálat után megadják. Csak jogvita esetén kerül sor az újdonságvizsgálat végrehajtására, bírósági eljárásban. A holland eljárás nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a találmányi hivatal tehermentesítése valóban bekövetkezik-e, mivel a szabadalom megadására irányuló kérelem benyújtása, s az ehhez kapcsolódó újdonságvizsgálat határideje először 1970-ben jár le. Ezen túlmenően a törvény pénzügyileg gyengén álló bejelentőkre nézve, kifejezetten hátrányos: ezeknek igen alaposan meg kell vizsgálniok, hogy a befizetendő illetékek miatt beterjesszenek-e szabadalom-megadási kérelmet az újdonságvizsgálat foganatosítása céljából. Az ilyen kérelmek viszont várhatóan nagy ipari vállalatoktól fognak rendszeresen érkezni. Az NDK nézete szerint egy találmány népgazdasági jelentőségének, különösképpen a realizálásának kell az újdonságvizsgálat alapvető feltételét képeznie. A vizsgálati eljárásnak az is egyik feladata, hogy ne azok számára legyen elsősorban kedvező, akik pénzügyileg fedezni tudják az újdonságvizsgálati eljárás költségeit, hanem sokkal inkább azon feltalálókat segítse, akik a társadalomnak különösen nagyjelentőségű találmányokat adnak. Ezért lehet egyetérteni a francia törvénynek azzal az alapelvével, hogy az újdonságvizsgálatot akkor foganatosítják, amikor gazdasági érdek fűződik valamely találmány szabadalomképességének megállapításához. Egyedül ennek az alapelvnek a követése is a hivatali munka jelentős tehermentesítését eredményezheti. Meggondolásra késztet azonban az, hogy az utólagos újdonságvizsgálatot csak jogvita esetén eszközük, s akkor is a bírósági szervek. A jogvita időpontja az újdonságvizsgálathoz túl későinek látszik. Másrészt az újdonságvizsgálat végrehajtására kedvezőbbek a feltételek a találmányi hivatalban. Dr. J. Hemmerling megállapította, hogy ezek a meggondolások arra késztették az NDK-t, hogy a problémát ne a holland vagy francia rendszer átvételével, hanem új, az NDK viszonyainak megfelelő halasztott újdonságvizsgálati eljárás kidolgozásával oldja meg. Ez az új eljárás az említettek hátrányait kiküszöbölte, s bár nem mondható még, hogy mindenben tökéletes, kétségkívül bevált, továbbfejlesztése azonban nem fejeződött be.
