Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1967 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

2 SZABADALMI KÖZLÖNY 72. ÉVF. 1967. EV 1. szám. lül szűnik meg. Sok esetben ugyanis bizonyos idő eltelte után a bejelentő már nem érdekelt szabadalmának fenn­tartásában, mert a fejlődés túlhaladta annak színvonalát. Hollandiában tehát elhatározták, hogy 7 évig nem vizsgál­ják a benyújtott bejelentések újdonságát és szabadalmaz­hatóságát, csak külön kérelemre. Amennyiben 7 éven belül ilyen kérelem nem érkezik, a bejelentést megszűntnek te­kintik. A kérelem bármikor benyújtható, a bejelentéssel egyidejűleg is. Ha kérelmet nyújtanak be, a szokásos eljá­rást (teljes vizsgálat) folytatják le, aminek eredményétől függően vagy szabadalmat engedélyeznek a bejelentésre, vagy elutasítják azt. A bejelentés mellékleteibe (leírás, rajzok, igénypontok) 18 hónappal a bejelentés után min­denki betekinthet-: e rendelkezés célja, hogy titkos szaba­dalmak ne fenyegessék az ipari tevékenységet folytatókat. Mivel a bejelentések harmadik személyekre nézve azt a veszélyt tartalmazzák, hogy azok szabadalombitorlást kö­vetnek el, a teljes vizsgálatra irányuló kérelmet harmadik személyek is beterjeszthetik. A vizsgálat és a bejelentés után fizetendő fenntar­tási illetéket olyan megfelelő fékezőerőnek tekintik, ami a bejelentőket meggondolásra készteti abban a vonatko­zásban, hogy egyrészt tegyenek-e bejelentést, másrészt hogy kérjék-e a teljes vizsgálat lefolytatását. A rendszer bevezetése óta három év telt el; végleges ér­tékelést csak 1971-ben lehet majd adni. Előzetes becslé­sek szerint a bejelentések 40%-ára kérnek csak vizsgála­tot, ami 60%-os csökkenést eredményezne. A halasztott vizsgálat témájához kapcsolódott Dr. J. Hemmerlingnek, az NDK találmányi hivatala elnökének a hozzászólása, melynek során az NDK-ban 1963-ban beve­zetett új vizsgálati eljárást ismertette részletesen. Dr. J. Hemmerling is abból a tényből indult ki, hogy évről-évre növekszik a találmányi bejelentések száma, va­lamint a műszaki irodalom mennyisége. A bejelentések vizsgálata lényegében változatlan feltételek között törté­nik, így a bejelentések számának növekedése a találmányi hivatalokban oda hat, hogy a nem vizsgált bejelentések mennyisége nő. Ezzel egyidejűleg azonban a teljes vizsgá­lati idő is meghosszabbodik, azaz, valamely találmány be­jelentésétől a megadásig terjedő idő mindig hosszabb és hosszabb lesz, a megadott szabadalmak nyilvánosságra hozatalának időpontja mindinkább kitolódik. Az NDK találmányi hivatala ebben a helyzetben azt a feladatot tűzte maga elé, hogy olyan vizsgálati feltételeket teremtsen, melyek meggátolják a vizsgálatlan bejelenté­sek számának további növekedését. Ezen felül az alábbi társadalmi igényeket is tekintetbe kellett venni: — a közvélemény időben való tájékoztatása a szabadal­mak meghatározta legújabb műszaki színvonalról; — mielőbbi tájékoztatás harmadik személyek szabadal­makból származó lehetséges igényeiről; — a nyilvánosság bevonása a szabadalmak technika ál­lásának megfelelő elhatárolásába. E feladatot a hagyományos vizsgálati módszerekkel nem lehetett megoldani. Bár figyelemreméltó erőfeszítéseket tesznek a szabadalmi irodalom gépi dokumentációs vizs­gálatának kifejlesztésében, azonban a szükséges előfeltéte­lek megteremtése és a vizsgálat munkájának ezúton való csökkentése csak évek múlva várható. A felszólaló rámutatott arra, hogy a vizsgálóhelyek szá­mának növelése sem adja a probléma megoldását, mert egyrészt a legtöbb országban nem áll rendelkezésre ele­gendő számú megfelelően képzett szakember, másrészt mi­vel a bejelentések száma előreláthatóan a jövőben is állan­dóan növekedni fog, a vizsgálóhelyek számának növelése ideiglenes megoldást jelentene csupán. A megoldás az lehet, ha a találmányi bejelentések új­donságvizsgálatát nem azonnal hajtják végre, hanem el­halasztják. Az így közzétett bejelentés ideiglenes oltalmat élvez. Az oltalmi feltételekre vonatkozó teljes vizsgálatot utólag, rendszerint külön kérelemre foganatosítják. A vizsgálat elhalasztásától azt várják, hogy a bejelen­tések jelentős részét harmadik személyek ellenvetései kö­vetkeztében, illetve a találmány erkölcsi kopása miatt el­ejtik, s ilymódon az elvégzendő vizsgálatok mennyisége csökkenni fog. E vizsgálati eljárás előnye a hivatal tehermentesítésé-’ ben, valamint a nyilvánosságnak a legújabb tudományos — műszaki eredményekről való mielőbbi tájékoztatásában mutatkozik meg. A halasztott vizsgálati eljárással szemben különböző fenntartásokkal találkozhatunk a szakirodalomban; ezek lényegében az alábbi fő ellenvetésekben foglalhatók össze: — a találmányok újdonságvizsgálat nélküli közzététele a papírmunka megnövekedéséhez vezet; — a találmányi bejelentések ideiglenes oltalommal tör­ténő közzététele, illetve szabadalmak megadása for­mális vizsgálat alapján csökkenti az oltalmi jog érté­két; — a későbbi újdonságvizsgálat következtében nő a jog­bizonytalanság; — a vizsgálati eljárás feladatait az iparra hárítják át. Az NDK találmányi hivatalának nézete szerint ezen el­lenvetések nem helytállóak az alábbi okokból: 1. A közvélemény tájékoztatásának igénye olyan talál­mányokra vonatkozólag is fennáll, melyek a legkülönbö­zőbb okok miatt nem kapnak szabadalmat, s a nyilvános­ság előtt ez ideig ismeretlenek maradtak. Egyébként pl. a bejelentési szabályok kifejezetten biztosítékot nyújtanak abban a vonatkozásban, hogy a gyors közzétételt éppen­séggel nem publikációs eszközként alkalmazzák. 2. A vizsgálatlan bejelentések számának állandó növe­kedése a találmányi hivatalokban oda vezetett, hogy a vizs­gáló szervek a rájuk háruló terhelés fokozódásából kö­vetkezően egy találmány szabadalmazhatóságával szemben egyre alacsonyabb követelményeket támasztanak. Így a megadott szabadalmak értéke állandóan csökken. Ezzel szemben a halasztott vizsgálat éles határt von egyfelől a nem vizsgált, másfelől az igen gondosan vizsgált bejelen­tések között. 3. A szabadalmazhatósággal szemben támasztott követel­mények csökkenése egyre növeli a szabadalomtulaj dono­­nosok kockázatát. E kockázat nagyobbnak tűnik, mint egy nem vizsgált találmányé. A halasztott, azonban igen alapos vizsgálat jelentősen megnöveli a jogbiztonságot egy előb­biek szerinti, csökkent értékű vizsgálattal összehasonlítva. 4. Ha az érdekei úgy kívánják (pl. megsemmisítési eljá­rás esetén) az ipar egyébként is végrehajtja az utólagos vizsgálatot, mégha a teljes vizsgálat már meg is történt. A figyelemmel kísérendő, s ez esetben vizsgálatlan talál­mányok bizonyos növekedése elfogadhatónak látszik, ha harmadik személyeknek rendszeresen módjuk nyílik na­gyobb költségráfordítás nélkül hozzávetőleges értékelést eszközölniök; ilymódon megállapíthatják, hogy az utóla­

Next

/
Oldalképek
Tartalom