Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1967 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
1 • i \\0ts UNIÖS KÖZLEMÉNYEK az ír Köztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság csatlakozásáról; a védjegyek nemzetközi lajstromozásának hatályáról Algériában A Svájci Szövetségi Kormány diplomáciai úton érkezett közlése szerint: Az ÏR KÖZTÁRSASÁG csatlakozását jelentette be a termékek- és szolgáltatások (védjegyekre vonatkozó) nemzetközi osztályozására 1957. június 15-én létesített Nizzai Egyezményhez. A Párizsi Alapegyezmény 16. cikke, illetve a hivatkozott Egyezmény 6. cikk 2. bekezdése értelmében ez a csatlakozás 1966. december 12-én vált hatályossá. A JUGOSZLÁV SZOCIALISTA SZÖVETSÉGI köztársaság csatlakozását jelentette be a védjegyek nemzetközi lajstromozására 1891. április 14-én Madridban kötött Megállapodás 1957. június 15-én Nizzában felülvizsgált szövegéhez. A hivatkozott Megállapodás 12. cikk. 3. bekezdése értelmében ez a csatlakozás 1966. december 15-én vált hatályossá. A védjegyek nemzetközi lajstromozásának hatályáról Algériában Az Algériai Nemzeti Iparjogvédelmi Hivatal közlése szerint: A nemzetközileg lajstromozott védjegyek érvényben tartására irányuló kérelem benyújtásának határidejét 1966. december 24-ig meghosszabbították. Kelet-Nyugati Iparjogvédelmi Szimpózium III. SZABADALMI ELJÁRÁSI JOG E témakörben S. I. Komov a Szovjetunióban érvényes eljárási szabályokat ismertette. A vizsgálat a szovjet törvényben megadott találmányi definíción alapul, erről részletesen beszámoltunk N. A. Csihacsev előadásának ismertetésénél. A szovjet törvény is abszolút újdonságot követel, ennek az újdonságnak „lényegesnek” kell lennie és a megoldásnak „pozitív hatást” kell eredményeznie. A szovjet törvény szerint szabadalmi oltalmat vagy szerzői tanúsítványt engedélyeznek berendezésre, eljárásokra, gyógyászati kezelési eljárásokra, anyagokra és mikroorganizmustörzsekre is azzal a megszigorítással, hogy egyes, korábban részletezett esetekben csak szerzői tanúsítványt adnak, szabadalmat nem. Az előadó részletesen ismertette a bejelentés elkészítésének alapelveit, a szükséges mellékleteket, az eljáró szerveket és azok kapcsolatát, érintkezési módjait a bejelentőkkel. Különös hangsúlyt helyezett a találmány egységének a szovjet joggyakorlat szerinti értelmezésére és követelményére. Az egységesség fogalmának megvilágítását több konkrét igénypontsorozat elemzésével segítette elő. Kiemelte, hogy a Szovjetunió elismeri az egy éves uniós és a 6 hónapos kiállítási elsőbbséget, tekintve, hogy az elmúlt évben csatlakozott a Párizsi Uniós Egyezményhez. Végül ismertette az igénypontsorozattal szembeni követelményeket: a találmány alapvető megoldását .a tárgyi körre és jellemző részre osztott főigénypontban kell megadni, az aligénypontokat a főigényponthoz kapcsolni kell. Az értelmezéssel kapcsolatban kihangsúlyozta, hogy az oltalmi kör kiterjesztésére nem szolgálhat a leírásban, igénypontokban és rajzokban megadott anyag. J. Lavoix „A szabadalmi bejelentések alakisága és eljárási szabályok Franciaországban és Németországban" cím- * * (Folytatás az 1966. decemberi számból.) mel tartott előadást. A két alapvető szabadalmaztatási rendszer: a bejelentési rendszer és a tiszta elővizsgálati rendszer jellemző és legfontosabb vonásait tárgyalta, elsősorban abból a szempontból, hogy e két, a szabadalmi eljárási rendszerek legszélsőbb ellentétes pólusain elhelyezkedő ország szabadalmi anyagi jogának különbözősége hogy vivődik át az eljárásra. A legfőbb anyagi jogi eltérés a két rendszer között az, hogy az NSZK-ban a szabadalmi bejelentéseket teljes újdonságvizsgálatnak és valamennyi szabadalmazhatósági feltétel vizsgálatának vetik alá, majd felszólalási lehetőséget biztosítanak. Franciaországban viszont nincs előzetes érdemi vizsgálat; a visszautasítási jogalap csak az oltalomból való kizártság, közrendbe, közerkölcsbe ütköző stb. bejelentés lehet. A hivatal alaki hiányosságok esetén módosítást kérhet. A szabadalom tulajdonképpeni érvényességének megállapítása — vita esetén — bírósági eljárásban történik. Az előadó mindkét rendszer eljárási szabályait, előírásait meglehetős részletességgel ismertette. C. M. R. Davidson ugyancsak foglalkozott a bejelentési rendszerekkel, s megállapította, hogy azokban az országokban, ahol azonnal vizsgálják az újdonságot és a szabadalmazhatóság feltételeit (pl. NSZK, Hollandia, USA stb.) a találmányi hivatalok egyre nagyobb nehézségekkel találják szembe magukat. Egyrészt állandóan nő a bejelentések v száma, másrészt mindig nagyobb és nagyobb lesz az a dokumentációs anyag, melyben vizsgálatot kell végezni. Ez számos országban oda vezetett, hogy a hivatalok nem tudnak lépést tartani az ügyintézésben a beérkező bejelentésekkel, s az elvégzetlen munkahányad állandóan nő. (Svédország, NSZK, Hollandia) Sokszor annyira elhúzódik az eljárás, hogy a bejelentés az eljárás befejezésekor már érdektelenné válik. Hollandiában 1964-ben új, halasztott vizsgálati rendszert vezettek be. A kiindulási alap az volt, hogy a szabadalmak nagy része a díjak be nem fizetése miatt öt éven be
