Szabadalmi Közlöny, 1938 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-15 / 2. szám

22

SZABADALMI KÖZLÖNY

2. szftm.

est nécessaire qu’en vertu de celles-ci il reconnaisse a) le problème technique b) la conception technique de la solution c) l’effet technique réalisable par la conception, qu’il soit capable de considérer la conception comme la solution du problème et qu’à l’examen des éléments il soit amené à juger possible la réalisation industrielle de la conception technique.

En se basant sur ces principes, la question de la brevetabilité pourra être jugée — en considération de vues uniformes — en vertu des données qui peuvent être démontrées et qui sont à démontrer, sans qu’il faille recourir à la notion de „l'activité inventrice1; notion bien vague et qui, par cela même, n'est guère propre à créer un acquiescement.

Általában nem vitás dolog, hogy a „szabadalmaztató új találmány“ fennforgásának elengedhetetlen feltétele, hogy az újítás „műszaki“ feladatot oldjon meg, és megfelelő „műszaki“ hatása legyen. Vitás kérdés azonban, hogy elegendő-e az újítás „műszaki“ hatása arra, hogy azt „szabadalmazható“-nak minősítsük. Ezt a kérdést a hazai gyakorlat egyik irányzata általában nem bolygatta, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha az ismertektől valamiben különböző megoldásnak a különbség folytán „műszaki“ hatása van, úgy az szabadalmazható találmány.

Azonban ugyancsak a hazai határozatok között nem egy van, mely ezen túlmenően azt is kutatta, hogy vájjon kellett-e feltalálni valamit az ismertekkel szemben ahhoz, hogy a szóbanforgó műszaki hatást adó újításhoz jussunk.

Ebben a különösen a németországi felfogáshoz közelálló elgondolásban azt a kérdést, hogy az ismertekhez képest „találmányié az újítás általában az 1895 : XXXVII. t.-c. 1. §-a alapján, találmányi jelleg címén, vetették fel a felszólalók, vagy a szabadalom megsemmisítését kérő felperesek.

Mindkét felfogásban élénk viták tárgya volt az a kérdés, hogy mely adatokat lehet újdonságrontás címén egyesíteni, melyeket nem.

Dr. Mayer Géza a Szabadalmi Közlöny folyó évi 1. számában közölt cikkében arra az álláspontra jut, hogy azt a kérdést, vájjon valamely újítás az előzőén líjdonságrontóan ismertté vált hasonló dolgokkal szemben szabadalmazható találmány-e, az 1895:XXXVIL t.-cikknek nem az 1. §-a alapján, hanem a

3. §.-a 1. és 2. pontja keretében az újdonságrontás kérdésével együtt kell elbírálni, figyelembe véve azt, hogy a nyomtatvány, vagy a nyilvános gyakorlatbavétel, illetve kiállítás mindarra újdonságrontó, amit e „közlés“ alapján a szakértő használhatott.

Dr. Mayer szűkebh körben már korábban ismert álláspontja alapján eddig is számos,

az álláspont életképességét bizonyító bírósági határozat keletkezett. Nem egészen egyöntetűek e határozatok abban a kérdésben, hogy melyek azok a „szakértő által ismert, de nem tudott“ adatok, melyeket a szakértő az újdonságrontó adattal egyesíthet és mik annak a feltételei, hogy a szakértő valamit „használhasson“.

Dr. Mayer cikkében annyit mond ezekre, hogy az ilyen adatokhoz a szakértőnek „nyomozás nélkül, könnyedén“ kell hozzáférhetnie.

A törvény kifejezetten még ennyit sem mond, ámde az átlagos szakértő részéről ismert adatok alsó határának megjelöléseként ennél kevesebbet mondani alig lehet.

A további következtetések szempontjából kívánatosnak mutatkozik, hogy ezzel a szakértővel közelebbről megismerkedjünk.

Ez a szakértő — amint arra dr. Mayer cikkében rámutatott — nem valaki abban az értelemben, hogy pl. neve volna, de nem is senki abban a vonatkozásban, hogy vannak szakismeretei és van képessége szakismeretek szerzésére és gyakorlati alkalmazására.

*

Ha ezt a megállapítást kiegészítjük azzal, hogy a szabadalomgátló újdonságrontás elméletileg akkor következik be, ha a korábbi közlések alapján a közönségnek módjában volt a találmányt használni, úgy e szakértő személyére már kozéTehbi adatokat is találunk.

Ebben az elgondolásban a szakértő a köz képviseletében jut szóhoz és annak mintegy megszemélyesítője. Nyilvánvaló ugyanis, hogy à köz nem hozzá nem értő tömegével fogja a találmányt vagy annak tárgyát használni, előállítani vagy a találmány műszaki elgondolását felhasználni, hanem csakis szakértő személyei útján. Ugyanez a szakértő fogja a találmányt a közlemény révén megismerni, mert a szakértelem nélküliek számára a közlés, nyilvánossága ellenére is, néma marad és a műszaki elgondolást — a találmányt — szakértelem nélkül sem használni, sem felhasználni nem lehet.

A közt megszemélyesítő szakértőnek azonban "ösak annyi tudásának és ismeretének kell lennie, amennyit a közönség bármely kelto előképzettségű tagja személyválogatás nélkül megszerezhet. így tehát a szabadalomgátló újd'on-" ságrontást előidéző ismerttéválás is csak olyan közlések révén következhetik be, melyekhez mindenki — és minden szakértő is — személyválogatás nélkül hozzáférhet.

A csupán kiválasztottak számára hozzáférhető közlés tehát éppen úgy nem felel meg az említett követelményeknek, mint az, amely nagyon régen történt.

Ha ugyanis a közlés igen régen történt és mégsem használták annak tárgyát semmire sem, feltehető, hogy a közlés a szakértők figyel-