Szabadalmi Közlöny, 1938 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-15 / 2. szám
2. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 23 inét vagy elkerülte, vagy feledésbe ment, úgyhogy a köz ezzel szerezhető jogai elévültek. * Mi sem természetesebb, mint hogy ha a szakértő nyilvános közlés .alapján valamilyen ismeretet szerez, ezt az új ismeretet meglévő tudott adataival egyesíti. Ha azután a megismert dolgot használni akarja, úgy a szükséghez képest még hozzátesz, például kézikönyvekből vagy más „könnyedén hozzáférhető“ forrásokból kiolvasható adatokat. Az adatok ilyen egyesítésének eredménye bizonyos esetekben a nyilvános közléssel látszólag ismertté vált adatoknál kisebb is lehet —* így pl. a kézikönyv a műszaki hatás tekintetében határozottan kedvezőtlen adatokat tartalmaz, a nyilvános közlés pedig semmit. Az eddig elmondottakból következik, hogy a szakértő, ilyen egyesítések eredményékép keletkező ismeretei akkor idézik elő a szabadalomgátló ujdonságrontást, ha ezek nem az egyén, hanem a köz kincsei, aminek előfeltétele egyrészt az, hogy az egyesítésre kerülő adatnak válogatás nélkül minden szakértő rendelkezésére kell állnia, másrészt, hogy a szóbanforgó adatok egyesítésének minden szakértő esetében szükségkép be kelljen következnie és ennek az egyesítésnek az eredménye bizonyosan a kérdéses alkotás legyen. Az előzőkre tekintettel nem lehet vitás, hogy az ujdonságrontásban szerepet játszó szakértő nem egyesíthet gyári titkokat, féltve őrzött üzemi fogásokat, nem publikált kutatási eredményeket, hanem tudása és felhasználható ismeretei nem haladhatják meg azt, amit a köz bármely szakképzett tagja, az átlagos szakértő, minden körülmények között megszerezhet. Nem következik be szükségkép az adatok egyesítése akkor sem, ha az egyesítésre kerülő 1 adatokat a szakértőnek például egymással ellentétes adatokat is tartalmazó irodalomból kellene kikeresnie vagy maga jószántából végzett kísérlettel megállapítania. Az ilyen úton szerzett ismeret ugyanis már nem az átlagos szakértő, hanem egy bizonyos egyén ismerete, ami egészen más beszámítás alá esik. A kutatást nem tehetik feleslegessé a legkitűnőbb gyári kartotékrendszerek sem, hiszen ezek nem mindenki számára hozzáférhetők. Feleslegessé teheti viszont a kutatást valamely gyűjteményes munka, mely megfelelő utalásaival a szakértőt tényleg ráirányíthatja valamely adat alkalmazására. A közlés kora is szerepet játszik az ilyen egyesítés kérdésének eldöntésében. Egyesítésre alkalmatlan ugyanis általában az elavult irodalom, mert ennek tanulmányozása a szakértőnek nem feladata és ha éppen egy ilyen adat a szakértőnek kezébe kerül is, ez azt természetes bizalmatlansággal fogadja, úgyhogy az ilyen régi nyomtatvány csak annyira marad újdonságrontó, amennyire a szakértők új korában megismerhettek belőle valamit. Hasonló a nyilvános gyakorlatbavétel esete is. A nyilvános gyakorlatbavétel ugyanis megszűnése után már csak az emlékezetben él és így ennek csupán emlékezetbeli maradványa volna egyesíthető a szakértő esetleg időközben növekedett ismereteivel. Vitás lehet, hogy a szakértő egyesítésre alkalmas tudásához tartozik-e a szakértői minőség megszerzésénél szerepelt szóbeli előadás, mely egymagában egyébként nem volna ujdonságrontó. Ám törvényünknek ugyanaz a 3. §-a, amely a benne foglalt felsorolás taxatív mivoltánál fogva ezt akadályozni látszik, magában a felsorolásában hivatkozik a szakértőre, már pedig a szakképzettség megszerzéséhez mellőzhetetlen előadás adata kétségtelenül a szakértő köteles tudásához tartozik, azonban természetesen csak a rendszerint szokásos emlékezet-határain "belül. —" " """ # A fentiek szerint tehát vagy kellett a szakértőnek valamely adatokat egyesítenie, vagy nem. Ebből á szempontból szakít a fenti elmélet egyes régebbi határozatokban szerepelt kombinációs teóriával, mely szerint a „kombinációval“ szemben nem volt több nyomtatvány újdonságrontóan egyesíthető. Ez azonban nem hátránya a fenti elméletnek, mert a „kombináció“ és az „egyszerű addíció“ vagy „agregáció“ között pontos határvonalat húzni nem sikerült, és így a fenti elmélet csupán egy bizonytalanul elbírálható adatot mellőz .akkor, amikor a kombinációnak képlékenysége miatt szilárd alapnak egyáltalában nem tekinthető fogalmát kikapcsolja. Ezzel szemben minden esetben !.. tárgya a fenti elmélet hm az a kérdés, trogy'KE 'Idátok egyesítendők-e. A fentiek szénát olyan szempontok alapján történhetik e kérdés bizonyítása és elbírálása, melyekben igen kevés önkényesen beállítható adat van. * A második fontos kérdés az, hogy mi szükséges ahhoz, hogy a szakértő használhasson valamit. Igen gyakori ugyanis a szabadalmi jogvitákban az a helyzet, hogy a szakértő előtt a korábbi adatokból egészen világos volt a találmány alkalmazásának lehetséges volta, és mégis minden amellett szól, hogy szabadalmazható találmánnyal állunk szemben. Minden szakértőnek tudnia kell például, hogy a fémeket általában korlátlan arányokban lehet öszeötvözni. Mégis igen nagyszámú ötvözeti szabadalom van. Mi vájjon annak a kritériuma, hogy a szakértő valamit ha sználhasson ? Ahhoz, hogy a „találmányt“ a szakértő használhassa, mindenekelőtt meg kell ismernie a „találmányt“. Ha a találmányt úgy határoz-
