Szabadalmi Közlöny, 1936 (41. évfolyam, 1-24. szám)

1936-11-16 / 22. szám

292 SZABADALMI KÖZLÖNY Staibl Andor temetése.Décès. 22. szám. M. Andor Staibl, juge à la Cour Royale Hongroise des Brevets, revetu de l’honorariat du juge aux Tribunaux suprêmes, est décédé inopinément le 7 novembre dernier après 22 années de services méritoires. Par sa mort ses collaborateurs ont perdu un ami fidèle et dévoué et la cause de la protection de la pro­priété industrielle perd un travailleur laborieux. A M. Kir. Szabadalmi Bíróság váratlanul elhunyt kiváló bírójának temetése november 9-én volt. A végtisztességen a Szabadalmi Bíróság testületileg vett részt, ugyanígy a Ma­gyar Hites Szabadalmi Ügyvivők testületé is. Megjelentek még a Mérnöki Tanács tagjai, továbbá nagy számban az elhunyt tisztelői és barátai, hogy búcsút vegyenek Staibl Andortól. Az egyházi szertartás befejezése után, Schil­ling Zoltán, a M. Kir. Szabadalmi Bíróság el­nöke emlékezett meg elköltözött bírótársáról. A pornak és a hamunak, az elmúlásnak csak előfeltevése az élet. És mégis, akkor, ami­kor a szív dobbanásának a megszűnése kétséget nem tűrő bizonyossággal lezárja az életnek ezt a Mindenható alkotta logikai láncolatát, a meg­nyugvás helyett kétségek vesznek erőt rajtunk és könnyes szemeinket az ég felé emelve, keres­sük annak a nagy rejtélynek a nyitját, amit a lélek örök életének érezünk és gondolunk és megnyugvást csak akkor találunk, ha ennek az örök életnek az érzése és gondolata kitörölhetet­len hitté erősödött meg bennünk. Nekem is csak ez, a jövő életbe, a viszont­látásba vetett megdönthetetlen hit ad erőt ahhoz,, hogy e nehéz percekben a belső fájdalom némaságát megtörve, élő szóval búcsúzzam egy nemes lélektől, egy a krisztusi szeretetben nagyra növekedett egyéniségtől. , Nehéz e búcsú, mert Staibl Andorban nem­csak a Szabadalmi Bíróság veszti el egy kiváló judiciumú, igazságos, nagy munkabírású és törhetetlen akaraterejű bíráját, de veszítenék benne a felek is, egy melegszívű pártfogót, aki előtt a nemes törekvések, a feltalálói géniusz előretörései mindig igaz megértőre találtak. Bírói működésében mindig a szív járt elől és ez jellemezte azt a működést is, amelyet a Mérnöki Tanácsban annak megalakításától kezdve kifejtett. Nehéz és fájdalommal telt e búcsú különö­sen azért is, merte búcsú mégiscsak elsősorban a. barátnak és az embernek szól. A barátnak és embernek, akiknek a megnyilatkozó bizalmára szíve mindig élénk rezonanciával tudott felelni, megértve embertásainak és barátainak a bána­tát, az élet gondjaitól terhes panaszait, mindig megtalálva a vigaszt és az enyhet adó szavakat, legtöbbször tettekkel is sietve oda, ahol a segítségre a legnagyobb szükség volt. Pedig maga is az életnek igen nehéz és keserű útját járta. Kötelességteljesítésének éles önkritikája nem hagyta pihenni. Beteg testének minden fel­­lobbanásával szolgálta a megtámadott hon védelmét is és a megcsonkított haza újjáépítésé­nek közös munkájában nem törődött testi erői­nek teljes felőrlődésével sem. Hogyne volna hát nehéz és fájdalmas a búcsú Tőle! Pedig már régen készült a távo­zásra. Koszorús költőnk, Arany János gondola­tát kisajátítva: régen a kezében tartotta a ka­lapját litra készen. És indult. De a küszöbről mindig visszatért. Mint a kedves vendég, akit marasztalnak, akit visszahívnak. Visszahívta a kötelességteljesítés tudata, visszahívta övéi­nek, embertársainak, barátainak egyre erősbödő ragaszkodása és visszahívta az élet szere,tete. Annak az életnek a szeretete, amiből csak a belső tartalmat a szépet és a jót látta és amely belső tartalomnak igazi szerelmese volt. Régen indult, de a küszöbről vissza-vissza­­tért. Ám most erős lelki előkészítés után, Itália örök kék egének zsongító hatása alatt, az általa annyira szeretett muzsika lélekemelő, lélekfel­­szabadító harmóniáján szinte lopva, az éjszaka ■sötét leple alatt átlépte a küszöböt és szép csendesen behúzta maga után az ajtót. Mi pedig itt állunk és tétován nézünk utána... Most is hívjuk és várjuk... A hozzá fűző és most szétszakadó baráti kötelékek finom szálait utána viszi a csendes, őszi szél... A Te tested, Staibl Andor, itt nyugalomban és békességben fog pihenni, de lelkedet mindig hívni és várni fogjuk ... Isten veled! * A gyászbeszéd elhangzása után Kolos Au­rél, a Magyar Hites Szabadalmi Ügyvivők Testületének elnöke búcsúzott az elhunyttól. A Magyar Hites Szabadalmi Ügyvivők Tes­tületé mélységes fájdalommal helyezi a ke­gyelet virágait Staibl Andor koporsójára, mély megdöbbenéssel azért is. mert a végzet szorgos munkássága közepette váratlanul ragadta el kö­zülünk. Mi, akik a közös ideálokért való munká­ban évek hosszú sora óta ismertük, benne, nemcsak a jó bírót, hanem a, jóságos embert is mélyen gyászoljuk. Vele ismét bebizonyosodott, hogy jó bíró csak jó ember lehel. Ha nagy tudásának és páratlan lelkiismeretességének valamennyien mélységes tisztelettel és nagyra­becsüléssel adóztunk, úgy az egész lényéből kisugárzó jóságos szívéért, arait a bírói elfogu­latlansággal olyan tökéletesen tudott egyesíteni. ; sok-sok szeretettel és őszinte ragaszkodással vet­tük körül. Staibl Andoré minden csodálatunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom