Szabadalmi Közlöny, 1936 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-15 / 2. szám
2. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 17 mák lakói — helyt adva a tökéletesebb áttételes kerékpárnak — mert ez a feladatot jobban oldotta meg. További eltérés mutatkozik a kétféle minta között lehetséges változataik száma tekintetében. Az ipari (ízlés)-minták jellegzetessége a végtelen sokféle lij minta lehetősége. Mintás női kelmék, díszített percellánök, fajanszok, évszázadok óta készülnek új és új mintákkal és alig hihető, hogy a vonalak és színek kombinációi valaha is kifogyjanak. Egy-egy célszerűségi feladat megoldásainak száma ezzel szemben korlátolt, sőt általában csekély. * A lehetséges változatok eltérő számából következik, hogy amíg kevéssé valószínű, hogy két alkotó egyidőben ugyanarra az ízlésmintára jöjjön rá, addig a jelenleg más lehetőség hiányában szabadalomra bejelentett használati minták esetében, ha nem is gyakori, de nem is ritka eset, hogy két vagy több „feltaláló“ részéről érkezik csaknem egyező elsőbbséggel a bejelentés. Az elsőbbség pontos meghatározásának jelentősége tehát ipari (ízlés)-minták esetében sokkal kisebb, mint használati minták esetében és így ez az ipari minták esetén nem indokolja a bejelentési hely központosítását. Emellett figyelemmel kell lennünk arra is, hogy az ízlésminta sokasága és szűk oltalmi köre miatt bejelentése idejében olyan kis érték, hogy a képviseleti költségeket nem bírja ki. így tehát a féllel lehetőleg közvetlenül, szóhelileg érintkező bejelentési hatóságra van szükség, hogy a bejelentés legalább alaki szempontokból rendben történjék. Ezért indokolt az ízlésminták bejelentését a Kereskedelmi és Iparkamarák hatáskörében meghagyni. Ezzel szemben a használati minták bejelentésének — tekintettel arra, hogy ezek elsőbbsége számos külföldi államban szabadalmi bejelentéshez vehető igénybe, — ugyanott kell | értelemszerűleg történnie, ahol a szabadalmi | bejelentéseknek. A kétféle mintaoltalmat eszerint már a bejelentés helye tekintetében is el kell választani.13 Természetesen nem lenne helyénvaló, ha ez elv túlihajtásával a nem megfelelő helyen bejelentett mintát az oltalomból kizárnánk, mert igen sokszor nehéz eldönteni, hogy valamely alkotás az ipari (ízlés) minták, a használati minták vagy a szabadalmazható találmányok közé tartozik-e. Ezért az említett tervezetekkel összhangban, a japán, lengyel, spanyol jogszabályokhoz hasonlóan, biztosítani kellene azt, 13 A fentebb tárgyalt tervezetek közül az első három —■ a szakkörök állandó ellenzése mellett — valamennyi minta bejelentését a Szabadalmi Hivatal, az 1934-es tervezet viszont ugyancsak valamennyi minta bejelentését a Kereskedelmi és Iparkamarák hatáskörébe kívánta utalni. hogy ,a nem megfelelő címen bejelentett ipari alkotás esetében az ipari (ízlés)-minták központi lajstromozását is végző szabadalmi hatóság az elsőbbség fenntartásával történő megfelelő címen való. bejelentésre (a bejelentés átalakítására) a félnek módot adjon, sőt a bejelentő ezt bizonyos korlátokon belül önakaratúlag is megtehesse. # Mint fentebb már szó volt róla, az ízlésminták oltalma csak minimális költségeket bír lei — főként a minták változatainak sokasága folytán. Jelenlegi jogszabályunk szerint viszont minden egyes mintáért külön kell aránylag nagy (három évi oltalomért egyszerre 12 pengő) díjat fizetni. Ezért a sokmintás, szezonra dolgozó iparágak, mint pl. a női textilipar, nem vehetik igénybe eredményesen ezt az oltalmat, mert valamennyi mintájukat — beleértve a defenzív mintákat is — lajstromoztatni nem tudják, néhány minta oltalma viszont nem célravezető. Az 1934-es tervezet kivételével az említett tervezetek e kérdés megoldására á tömeges letétek (mimtagyüjtemények) esetében mérsékelt tömeges-díjat kívántak bevezetni, amely lényegében a kérdést megoldaná. Ez az intézmény különben külföldön régóta bevált. c) A közérdek és az ivari szükséglet szereve. (Gyakorlási kényszer, igénybevétel, oltalmi idő, zárt letétel.) Amikor az ipari (ízlés) mintát, mint valamely ipari termék látható, ízlésbeli új kiképzését, a használati mintát, mint valamely célszerűségi feladat minta szerint utánozható megoldását határozzuk meg, ezzel leszögezzük azt is, hogy az egyik sohasem lehet közszükséglet tárgya, míg a másik lehet. A gázmaszk divatszínben díszített kivitele ízlésminta; ugyanakkor a mező színéhez alkalmazkodó kivitele használati minta. Az utóbbi a harctéren életbevágó fontosságú közszükséglet, az előbbi sohasem az. Az ízlésminták végtelen sok lehetséges alakja folytán a belföldi iparosnak sem szükséglete az, hogy a külföldi iparos ipari (ízlés) mintáját utánozhassa, mert bármikor terveztethet olyan új mintát, amely tetszetős, divatos és mégis más, mint a versenytársé. Más a helyzet a használati mintáknál. Az ipar könnyen, kerülheti olyan helyzetbe, hogy esetleg nem tud más újabb találmányt valamely korábbi használati minta nélkül megvalósítani és általában abba, hogy a szóbanforgó célszerűségi feladatnak nincs olyan megoldása, amelynek használata szabad volna. Az ízlésminta esetén a gyakorlási kényszert tehát sem a közszükséglet, sem a tisztességesen versenyző ipar érdeke nem indokolja, a használati minta esetén viszont a sza
