Szabadalmi Közlöny, 1936 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-15 / 2. szám
16 SZABADALMI KÖZLÖNY 2. szám. III. Az ujjászabályozásra váró főbb kérdések. „A mintaoltalom külföldi és nemzetközi viszonylatban“ című cikkemben10 11 rámutattam azokra a külföldi és nemzetközi jogfejlődésből folyó szempontokra, amelyeket a mintaoltalom újjáalakításakor a belföldiek érdekei sérelme nélkül figyelmen kívül hagyni nem lehet. E fejtegetések végeredménye az volt, hogy az ipari (ízlés)-minták és a használati minták oltalmát megkülönböztetés nélkül együtt szabályozni nemzetközi megkötöttségeiník miatt sem szabad. A külföldi jogszabályok figyelembe vétele azonban — bár mellőzhetetlen — még nem vezet biztosan a helyes útra, mert ia hazai viszonyok mások, mint a fejlettebb ipari államokban, pl. Németországban. így pl. a bíráskodás terén más szempontoknak kell itt érvényesülni, mint ott, mert a peres ügyek száma nálunk nem arányosan, hanem sokkal kisebb, úgyhogy decentralizált bíráskodás mellett — mint azt a szabadalmakkal kapcsolatos tapasztalat mutatja — az ügyek kis száma miatt egységes és az élettel lépést tartó joggyakorlat nem fejlődhetik ki. Ezért az alábbiakban szükségesnek látszik, a hazai viszonyok szemmeltartása mellett, elméleti alapokon foglalkozni az újjászabályozásra váró főbb kérdésekkel. a) Az iparban használható minták közös tulajdonságai. Az említett tervezetek megegyeznek abban a szándékban, hogy az iparban alkalmazható valamennyi új és eredeti mintát oltalomban részesítsék. Ezt, amint láttuk, azzal kívánták elérni, hogy a minta lényegeként az új vagy sajátos alakot állították be. Tény az, hogy számos külföldi jogszabály szintén az alakban, ha nem is az új vagy sajátos alakban, látta a minta (Muster, dessin, modèle, design) lényegét, lett légyen az „ipari (ízlés)-minta“11 vagy „használati minta“.12 Elméleti szempontból mégsem látszik ez az álláspont kellőkép indokoltnak. Mintán a kereskedelmi életben általában olyan példányt értünk, amelynek birtokában más példányok azonossága ellenőrizhető. Mivel az iparnak jellegzetessége az utánzás, iparilag ezek közül azok a minták használhatók, amelyek utánozhatok, vagyis amelyek alapján hasonló árut lehet iparilag előállítani. Sem az azonosítás, sem az utánzás lehetőségéhez nincs •szükség alakra, így tehát, az új vagy sajátos alak megkövetelése a minták oltalom-képességéhez csak akkor volna helyénvaló, ha ezt más szempont indokolná. i° Polgári Jog, 1935. G. s7..; Szabadalmi Közlöny, 1935. 18. sz. 11 így Ausztria, Belgium, Jugoszlávia, Lengyelország, Svájc jogszabálya. , 12 így Japán, Lengyelország, Olaszország, Németország jogszabálya. Az ipari, vagy ízlésminták esetében, amelyeken nemzetközi megegyezéseinknek megfelelőleg azokat a mintákat értjük, amelyeknek kizárólag ízlésbeli céljuk van, szükségesnek mutatkozik az oltalomból a csupán szag vagy íz alapján azonosítható mintákat kizárni, mert ezek objektív azonosításra alkalmatlanok. A sajátos vagy új alakkal nem rendelkező, de látható írásbeli új kiképzést jelentő ízlésminták kizárása az oltalomból azonban nem látszik indokoltnak. Ilyen intézkedés esetén ugyanis, pl. a jellegzetes rnázú Zsolnay-áruk, a most divatos füstös üvegáru, a lefolyatott (tehát a véletlentől függően határolt) zománcú majolika, az elefántcsontszínű porcellánáru, a „spriccelt“, tehát alaktalan színfoltokból álló tapéta vagy imprimé minta, a „moiré“ mintás áru oltalma ki volna zárva, pedig ezeknek esztétikai értéke és jellegzetessége nem tagadható. Ugyanígy nem indokolt a használati minták esetében, amelyek célszerűségi esetleg műszaki — feladatot oldanak meg, az új alak megkövetelése. így pl. a magyar szabadalmak között szereplő vulkán fiberből készült játékkártyát, krómnikelvas ötvözetből készült liamisfogat, nem edzhető acélból készült ekevasat, nyilvánvalóan indokolatlan volna a basznaláti minták közül kizárni — azért mert új alakjuk nincs, pedig minta szerint utánozhatok és a velük elért „műszaki hatás“ egyben „célszerűségi hatás“. Közös tulajdonsága eszerint az iparban alkalmazható valamennyi mintának a minta szerinti utánozhatóság és az objektív azonosításra alkalmasság, az alak csupán esetleges tulajdonság. b) A használati minta, és az ipari (izlés)-minta oltalmának szétválása. Már a fenti példák és előadások alapján leszögezhető, hogy az ízlésmintának tulajdonképen határozott célja, feladata nincs, célja az, hogy az ízlésre hatva az árut kelendőbbé tegye. Általános jellemzője eszerint a feladat nélküli ízlésbeli, látható új kiképzés. A használati mintának ezzel szemben határozott feladata van: bizonyos célra megfelelő, célszerű alkotás létrehozása. A használati minta eszerint, mint mái' említettük, célszerűségi feladat megoldása. A célszerűségi feladat műszaki feladat is lehet. Ebben az esetben a szabadalmazható találmány és a használati minta határesetével állunk szemben. A határozott feladat szempontjából mutatkozó eltérésiből számos újabb eltérés következik. Az új ipari minta elsősorban nem teszi az előzőt feleslegessé, míg az új célszerűbb használati minta a kevésbé tökéletes alkotást a forgalomból kiszorítja. így pl. a biedermeier hímzésminták ma is kedveltek a modern minták mellett míg a velük egykorú velocipédek régóta csak a múzeu-
