Szabadalmi Közlöny, 1934 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-15 / 2. szám
24 2. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY A bírói batáridőket, minthogy azok tartamát a bíróság állapítja meg, joga is van meghosszabbítani, h,a a fél a meghosszabbítást a Pp. 450. §-ának 2. bek. értelmében a határidő előtt kéri, mert különben a Pp. 437. §-ának 1. bek. szerint a mulasztás következményei előzetes figyelmeztetés nélkül is és önmaguktól beállanak. Ugyanez a jogelv van a Szab. törvény 33. §-án,ak 1. bekezdésében is kimondva. A határidők és határnapok elmulasztásának bekövetkezését a Pp. 438. és 447. §-ai határozzák meg. Azokat a határidőket és határnapokat, melyeknek az engedélyezési és felszólalási eljárás során történt elmulasztása miatt igazolással lehet élni, a Szhiisz. 48. §-ának 2. bekezdése, valamint a 150.400/1932. K. M. sz. rendelet 12. §-a taxatíve felsorolják, tehát minden más esetben az igazolás ki van zárva. A felsorolt határidők közül csak a Szab. törvény (1895. évi XXXVII. t.-c.) 33. §-ának 1. bek. szerinti pótlás vagy nyilatkozat beadására rendelt határidő az, melynek tartamát a bíróság állapítja meg, s amelynek meghosszabbítására is a most említett törvényhely a bíróságnak jogot ad. Ha tehát a bejelentési osztály az 573/1896. K. M. sz. rendelet 14. §-a értelmében a Szab. törvény 30—32. §§-aiban megkívánt alaki kellékek hiánya miatt bejelentőt határidő kitűzése mellett pótlásra utasítja és e határidő letelik anélkül, hogy bejelentő a hiányt pótolta, vagy a meghosszabbítást kérelmezte volna, a mulasztása jogkövetkezménye, — vagyis az, hogy az ilyen bejelentést visszavontunk kell tekinteni, — a Szab. törvény 33. §-ának 1. bekezdéséből folyóan, önmagától is beáll, hacsak a mulasztást a határidő utolsó napjától számítandó 15 napon belül benyújtott igazolással nem orvosolják. E határidőn túl a bejelentést visszavontunk kimondó végzést még igazolással egybekötött felfolyamodással sem lehet megtámadni, mert ez — amint látni fogjuk — tételes jogszabályokkal ellenkeznék. A Szab. törvény több helyen felsorolja azokat a bírói határozatokat, melyek ellen felfolyamodással lehet élni. így a 33. §. utolsó bekezdése a visszautasító végzés ellen is felfolyamodást biztosít. Ha a törvényhozó a he! jelentést visszavontnak kimondó végzés ellen is felfolyamodást akart volna biztosítani, akkor ezt ugyané §-ban, mely mindakét végzést egyszerre tárgyalja, kifejezetten kimondotta volna. Ugyanez következik a Szhüsz. 26., 27. és 28. §§-ainak egybevetéséből is. Ugyanis a 26. §. értelmében a bejelentést visszavontalak kimondó végzést ülésen kívül kell meghozni, amit a Szhiisz. 96. §-árnak 1. bekezdése, ahol pedig olyan csekélyebb jelentőségű intézkedések vannak felsorolva, melyek ellen felfolyamodással élni nem lehet, —• ismételten kimond. A 27. §. szerint a visszautasító végzést, mely már érdemi döntést tartalmaz, zárt ülésben kell meghozni és a 28. §. kifejezetten csak ez ellen a végzés ellen enged meg felfolyamodást. Tehát a Szab. törvény és a Szhiisz. hivatkozott helyei-1 nek határozott intézkedéseiből jogszerűen kö.etkezik, hogy a visszavontalak kimondó végzés ellen felfolyamodásnak helye nincs. A következőkből ki fog tűnni, hogy a bejelentést visszavontalak kimondó végzés jogi karaktere is kizárja azt, hogy ellene felfolyamodással lehessen élni. Azokat » végzéseket, melyeket a Szab. Bíróság bejelentési osztálya hoz s amelyek ellen általában felf olyamodásnak van helye, a Szhiisz. 51. §-a határozza meg. E kérdésben tehát a Pp. 548- §-a alkalmazást nem nyerhet. A Szhiisz. 51. §-ára való hivatkozással sem lehet a bejelentést visszavon tnak kimondó végzés ellen felfolyamodással élni, mert bejelentőt a bejelentési osztály végzése által nem éri jogsérelem, mely pedig a felfolyamodásnak elengedhetetlen előfeltétele, miután a hiánypótlási kötelesség elmulasztásának törvényes következménye önmagától is beáll .s ennek folytán bejelentőnek ugyanazon bejelentés keretén belül a szabadalom engedélyezése iránti joga elenyészik. Tehát a bíróság intézkedése által élőidé zett jogsérelemről beszélni sem lehet. A szabályszerűen kézbesített és a. bejelentés visszavonását kimondó végzés csak egy esetben lehetne sérelmes bejelentőre nézve, T. i. akkor, ha. bejelentő a hiányokat az előírt határidőn belül pótolta, illetve meghosszabbítást kért s ennek ellenére a bíróság (talán elnézésből) a bejelentést visszavon tnak mondja ki. Ilyen esetben a fél kérelmére, melyet nem fel folyamodásnak, hanem csupán egyszerű kérelemnek kell tekinteni, a visszavontalak kimondó végzést hatályon kívül kell helyezni. A bejelentést visszavon tnak kimondó végzés ellen irányuló és igazolással egybekötött telfolyamodás ellenkezik az igazolás jogi természetével is. Ugyanis az igazolási kérelmet annál a bíróságnál, jelen esetben ,a bejelentési osztálynál kell benyújtani, melynél az elmulasztott cselekményt a kitűzött batáridő alatt teljesíteni kellett volna s ez a bíróság is határoz az igazolási kérelem felett. (Pp. 452. és 454. §-ai, Sztü. 197. §-a.) Ha már most bejelentő az igazolási határidőn túl nyújt be ilyen igazolással egybekötött felfolyamodást, akkor az ilyen kérelmet, tartalma szerint, csakis igazolási kérelemnek lehet tekinteni s mint elkésettet a Sztü. 198. §-a alapján vissza kell utasítani, mely visszautasító végzés ellen bejelentő adhat be felfolyamodást, de a siker legkevesebb reményével. Ha az ilyen igazolással egybekötött felfolyamodásnak a bírói osztály, a bejelentési osztály elkerülésével helyt adhatna, akkor az, elmulasztott cselekmény pótlása felett nem az arra illetékes bejelentési osztály, hanem a bírói osztály döntene, ami a Pp. 454. §-ában lefektetett törvé
