Szabadalmi Közlöny, 1933 (38. évfolyam, 1-24. szám)
1933-02-01 / 3. szám
ю SZABADALMI KÖZLÖNY 8. szám. Jogesetek. (Kivonatok a M. Kir. Kúria és a NI. Kir. Szabadalmi Bíróság szabadalmi ügyekben hozott jogerős határozataiból.) 3. Újság rontás céljából felhívott több rendbeli nyomtatványból szakértőnek ismernie kellett a bejelentés tárgyát. (A szab. bíróság bírói és bej. oszt. határozatainak indokaiból а V. 2787. alapsz. bej. ügyben.) /. A bejelentési osztály határozatából : A m. kir. Szabadalmi Bíróság bejelentési osztálya a felszólalásnak helyt ad és ehhez képest a bejelentés tárgyára a szabadalmat megtagadja. Az indokoк bó1 : A m. kir. Szabadalmi Bíróság bejelentési osztálya mérlegelve a felek által felhozottakat, megállapította azt, hogy a közzétett 1. és 2. igénypont tárgyát a felszólaló által felhozott 2., 3., 4. és 5. számú korábbi nyomtatványok oly részletességgel ismertetik, hogy a szakértőnek azokból azt a bejelentés napján ismernie kellett. A 2. és 3. nyomtatványokból ugyanis megismerte azt, hogy a bejelentés szerinti felületvédő anyagok előállításánál bauxitból kell kiindulni azt a 3. szerinti módon hevíteni, porítni, szitálni s lenolajjal és hasonlókkal keverni kell. az 5.-ből pedig azt ismerte meg, hogy az ilyen mázoló anyagok előállításánál célszerű kolloid szerkezetű barnátokból kiindulni, mely szerkezetet az 5. szerinti nyomtatványban leírt kezelési mód szerint meg is lehet őrizni. A 4. szerinti nyomtatvány a 2. és 3. anyagát tartalmazta. Ezekből a nyomtatványokból a szakértőnek tehát csak azt a kiviteli módot nem kellett ismernie, mely szerint a hőkezelésnél egészen az anyag zsugorodásáig menő hevítéséig kell elmenni. Ennek a kezelési módnak azonban a felszólaló helytálló kifogásai szerint nincs értelme, mert ez a művelet megszüntetvén a kiindulási anyagnak a bejelentő által a leírásban is kívánatosnak jelzett kolloid eloszlását, csak az utána szükséges őrlést tenné nehezebbé. A kifejtettek szerint az 1—2. igénypont tárgyára. a szabadalmat meg kellett tagadni. A megtámadott 3. igénypont tárgyát sem lehetett újnak tekinteni, mert a felszólaló által NB 1. alatt becsatolt korábbi nyomtatvány azt maradék nélkül ismertette. A bejelentő átlát előterjesztett korlátozott szövegű igénypont tárgyára a szabadalmat azért nem lehetett megadni, mert az abban foglalt korlátozó momentumok (hőhatár) a közzétett leírásban ismertetve nem voltak s ezért erre a közzétételben elő nem forduló igénypontra a bejelentőnek az 1895:XXXVI1. t.-c. 35. §-a és a 81588/1914. К. M. sz. rendelet 40. §-a folytán nem lehetett áttérni. II. A bírói osztály határozatából: A M. Kir. Szabadalmi Bíróság bírói osztálya a felfolyamodást elutasítja és a bejelentési osztály határozatát helybenhagyja. Az indokokból: A M. Kir. Szabadalmi Bíróság bírói osztálya az ügy érdemi vizsgálata előtt megállapította, hogy a felfolyamodás során előterjesztett egyetlen igénypont a közzétett 1-ső és 2-ik igénypont összevonásából keletkezett és minthogy ez az igénypont a leírásban ismertetve van, az összevonás folytán, ez utóbbiaknak korlátozása, ez okból a bírói osztály azt a tárgyalás alapjául elfogadta. Erről az új igénypontban körülírt eljárásról meg kellett azonban állapítani, hogy az a bejelentése napján, a szakértő elölt már nélkülözte az újdonság kellékét. Nevezetesen, a 4349(19. sz. korábbi német szabadalmi leírásból ismeretessé vált, hogy bauxitból különleges hőkezeléssel jótulajdonságú festékanyagot lehet előállítani és tájékoztatást nyújt ez a nyomtatvány arról is, hogy ha a bauxitot a zsugorodás hőfokánál alacsonyabb hőmérsékletre hevítik, akkor kolloid szerkezetét hevítés után is megtartja, amikor is (100 C°-ot meghaladó hevítést kerülni kell, mert ez a hőkezelés olyan anyagot szolgáltat, amely olajfestékké feldolgozva, rosszul szárad. Bejelentőnek ezzel kapcsolatban tett az az állítása, hogy ez a nyomtatvány tévesen tételezi fel a benne említett bauxitról, hogy az koloidszerkezetü, azért nem volt íigyelembevehető, mert a bauxit szerkezetére vonatkozó újabb kutatások, amint azt a bejelentő felhozott irodalmi adatai is bizonyítják, csupán azt állapították meg, hogy vannak bauxitelőfordulások, amelyek jellegzetes alkatrészeiket kristályos alakban tartalmazzák. Ez a körülmény pedig önmagában meg nem bizonyítja azt, hogy a német leírásban említett bauxitféleség a valóságban csakis kristályos szerkezetű lehetett és semmiesetre sem kolloidstrukturájú, annál kevésbbé, mórt ezek az irodalmi adatok a kolloidszerkezetű bauxitok létezését kétségbe sem vonják, sőt még vitássá sem teszik. Az a bejelentői állítás pedig, hogy a német szabadalmi leírás a használt bauxitnak hevítéssel kapcsolatos viselkedésében kritikus hőmérsékleteket állapít meg, nem helytálló, mert a leírásiban megadott hőmérsékletek nem a bauxitnak ilyen körülmények közötti viselkedésére vonatkoznak, hanem a kü'önbőző hőmérsékeken kiégetett bauxitokból a szokásos módon előállított olajfestékek száradóképességével vannak összefüggésben. A közölt hőhatárok tehát nem tekinthetők sem a diaspor, sem a gibbsit megbomlásával, illetve amorf aluminiumoxiddá való átalakulásával összefüggő kritikus pontoknak és így a megadott hőmérsékletek a kristályos szerkezetű bauxitok termareakciós görbéjével való össze hasául ításráa tárgyi alapot nem szolgáltatnak.
