Szabadalmi Közlöny, 1929 (34. évfolyam, 1-24. szám)

1929-04-01 / 7. szám

- ;

1 И^.Ц » . . ' -V- szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 133

nyerése stb.) mezőgazdaság és bányászat eljárásai és eszközei mind ide tartoznak.

Ilyen értelmezés mellett természetesen a szab. törvényünk idézett 2. §. 3. pontjának nincs értelme, hogy a tudományos tantétel- és elveknek, mint olyanoknak a szabadalmazásra alkalmatlan jellegét kiemelje. Ez a rendelkezés csak arra való, hogy tág értelmezésnél zavart okozzon. Így szabadalmi bíróságunk elővizsga la ti eljárása. (573 ein. К. M. sz. rendelet 14. §-a, kapcsolatban az 1895:XXXVII. t.-c. 30

32. §§-aival) olyan gyakorlatot is mutat fel, mely szerint képlettel kifejezhető vegyi termék előállítása — a vegyidet ipari alkalmazásának megjelölése nélkül nem szabadalmazható, mert ez az eljárás „tudományos módszer“. Ez a fel fogás teljesen téves, mert a legtöbb chemiai képlettel kifejezhető vegyidet az ipari alkalmazások egész sorozatát engedi meg, ennélfogva teljesen indokolatlan korlátozást jelent. A német szabadalmi törvény alapvető szakasza (1.

§. 2. pont) mikor az élelmiszerek, élvezeti cikkek és gyógyszerek, továbbá a vegyi úton előállított testek szabadalmazását tilalmazza, még világosabban rámutat ennek a felfogásnak a tarthatatlanságára, mert így intézkedik:

„Ausgenomen sind von der Patentierung Enfindungen von Nahrungs-, Genussund Arzneimitteln, sowie von Stoffen, welche auf chemischen Wege hergestellt werden, soweit die Erfindungen nicht ein bestimmtes Verfahren zur Herstellung der Gegenstände betreffen.“ A német gyakorlat ily „konkrét eljárás“ alatt oly eljárásokat ért, amelyeknél a kiindulási anyagok, az eszközök és módok előállításuknál és a végtermékek meg vannak adva." Minthogy a képlet az ipari terméket egyértelműleg jelöli meg, ennélfogva ilyen esetben л 2. §. 3. pontja szerinti esetről nem lehet szó. Törvényünk csak az újabban „tudományos tulajdoninak nevezett szellemi javaknak a kizárását a szabadalmazás köréből akarta jelölni ezen a módon.

A fentiekből következik, hogy a szobadalmi törvényünk 2. §. 3. pontja mind teljesen felesleges és csak zavart okozó ren- J delkezés, chemiai iparunknak csak útjában áll.

" Dr. E. Müller: Chemie und Patentrecht, Пегlin 192b. 82. oldal és ('heinisehe Industrie 1884. évi. 1114. oldal.

Igen röviden végezhetünk a szabadalmi törvény 2. §. 1. pontja tilalmával is. Ezen rendelkezés szerint, mint láttuk „szabadalom nem engedélyezhető oly találmányra, melynek gyakorlatba vétele törvénnyel, rendelettel vagy a. közerkölcsiséggel ellenkezik■.“ Ez a rendelkezés meglehetősen labilis és alkalmazásában az utolsó mellékmondattól eltekintve az összes vonatkozó (és igen sűrűn változó) törvényes rendelkezések ismeretét kívánja meg úgy a vizsgálatot teljesítő bírótól, mint a jogkereső felektől a felszólalások, semmiségi keresetek alkalmával. Ezen a bizonytalanságon segített a törvény 9. §-a. amikor kimondta, hogy a „szabadidőm annak tulajdonosát nem menti fel a fennálló törvényekben és rendeletekben foglalt szabályok alól“. Vagyis ha törvényes intézkedés szerint nem forgalmazható talál - • máuyra. adnak is szabadalmat, annak a hatályossága a törvény 9 §-a alapján is alaposan kétségbevonható. Ez utóbbi szakasz azt is jelenti egyebek között, hogy ha valakinek pl. szabadalma van, iparengedély megszerzése nélkül nem állíthatja elő szabadalma tárgyát. Minthogy az élet minden problémájára nincsen törvény, a 2. §. 1. pontjában — a külföldi törvényekkel analog módon — ott áll az is, hogy a „közerkölcsiséggel ellenkező találmányokra“ sem engedélyezhető szabadalom. Az a körülmény, hogy a 2. §. 1. pontja alapján indított felszólalások igen ritkák és jóformán csak a törvény alkalmazásának kezdetén fordultak elő,10 arra mutat, hogy ez a rendelkezés célját elérte. Ipari szempontból, mint az illető iparcikkek előállítását, forgalombahozatalát tiltó egyéb törvényes rendelkezésekkel konform intézkedés, nem kifogásolható, sőt szükséges.

Az előbb tárgyalt rendelkezések nemcsak a chemiai iparra vonatkoznak, hanem más iparokban is érvényesek. Ezzel ellen tétben az 1895:XXXVII. t.-c. 2. §-a 4. pontja a chemiai ipar tekintetében a többi iparoktól teljesen eltérő intézkedést tartalmaz.

A törvény vonatkozó rendelkezése itten bizonyos iparcikkekre szabadalmazási tilalmat statuál, míg az azt előállító el10 Lásd a szabadalmi bíróság' bejelentési osztályának határozatait a \\V 197. és M. 299. alapszámú ügyekben. Közölve Dr. Túry Sándor: A magyar szabadalmi jog kézikönyve, Budapest 1911. Győző kiadása c. munka 190—192. oldalain.

3ő