Szabadalmi Közlöny, 1927 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1927-05-15 / 10. szám
10. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 6. Ha gyakorlatilag megvalósíthatatlan volna ezen új jog körülírása, vágj' érvényesülése, a felfedezések tudósai, vagy szerzői nem volnának-e nemzeti, vagy nemzetközi szerv által megfelelő jutalomban részesíthetők azon szolgálataikért, melyeket a társadalomnak tettek? 7. Ez a rendszer egy külön pénztár felállítását teszi szükségessé. Mely szabályok szerint kellene azt allimentálni? nevezetesen a) nemzeti adóra gondoljunk? b) vagy az érdekeltek körére szoríttassók a hozzájárulás, azok körére, akik a felfedezést gyakorlatilag kihasználják? 8. Melyek volnának ezen pénztár működésének szabályai, igazgatás és pénz felosztása szempontjából? Melyek legyenek a felhatalmazások korlátjai? (szabad megállapítása az összegeknek, vagy előre meghatározót szabályok, meghallgatások, vagy megsemmisítések, végleges vagy ideiglens döntés stb.). 9. A fenti rendszerek megvalósíthatatlansága esetén nem volna-e helyénvaló a szabadulniazhatás fogalmának kibővítése olyan felfedezésekre és találmányokra, melyeknek ipari alkalmazása még nincs megjelölve? (ilyen esetben a szabadalom tulajdonosa az ipari kiaknázást meg nem akadályozhatná és csak jövedelmet igényelhetne). A nemzetközi kereskedelmi kamarának a nemzetek kormányaihoz szétküldött kérdőívei a legkülönbözőbb válaszokat eredményezték. Amíg egyrészről a „tudományos tulajdon“ oltalmazóinak új és eddig ismeretlen segítő csapatai jelentkeztek, addig egyáltalán nem volt hiány olyanokban, akik élesen foglaltak (állást a tervezettel szemben. A tudományos búvárkodásnak lealacsonyítását várják némelyek ettől az intézménytől. Az igazi tudóst a pénz nem sarkalja, — mondják — a legtöbb különben is egyetemi katedrákon elhelyezve dolgozik és anyagi léte biztosítva van. Igen sok vélemény az ipari élet amúgy is súlyos terhének elviselhetetlen megnövekedését várja az ríj intézmény kiépítésétől. Nagyon sokan felvetették, hogy a különböző tudományágak kiváló művelői egészen egyenetlen és nem ritkán kirívóan igazságtalan módon nyernének jutalmazást. Bizonyos tudományágak felfedezései 169 alkalmasak az ipari találmányok formájában való hasznosításra, mások pedig, amelyek a társadalomra nézve éppen olyan értékesek, vagy talán még értékesebbek, iparilag nem értékesíthetők. így például a kiváló jogász, a kiváló nemzetgazdász, a kiváló csillagász tudományos felfedezései iparilag alig értékesíthetők. Ezeket a felvetett megoldási mód egészen kirekesztené a tervezetben szabályozott előnyök élvezetéből. Nagyon aggályosnak tartották igen sokan a prioritás kérdését, mások pedig annak a mértéknek megállapítását, mennyiben járult hozzá a tudományos gondolat valamely ipari találmány me g valósi tá sáli oz. Igen érdekes a magyar kormánynak álláspontja. A magyar kormány kifejezi, hogy az 1861. évi ideiglenes törvénykezési szabályok 23. §-a kimondotta már, hogy „az ész szüleményei is oly tulajdont képeznek, mely a törvény oltalma alatt áll“. A tudomány védelmének szabályát tehát nem tartja újnak. Éppen ezért örömmel üdvözli a magyar kormány a Ruffini-féle javaslatot, bár nincsen meggyőződve arról, bogy a javasolt eszközök a legjobbak volnának. Azt javasolja, hogy az államok egymás között egyelőre abban állapodnának meg, hogy a szellemi munkát a leghatékonyabban meg fogják védelmezni és idevonatkozóan jogszabályaikat módosítani fogják. Ha ezek a módosított jogszabályok életbe volnának léptetve és megállanák a gyakorlat tekerpróbáját, akkor lehetne olyan nemzetközi egyezményre gondolni, amely a leghatékonyabb védelmet nemzetközileg szabályozná. Nagyon óvatosnak kell lenni a magyar kormány szerint, a megvédendő felfedezések fogalmi körülírásánál. Túlságos kiterjesztés a tudományos és ipari haladást gátolná. Elfogadja a védelemnek olyan időtartamát, mint azt a szerzői jog szabályozza: a szerző élete és még 50 év. Visszaható erő ellen azonban óvást emelne. Felfelé határt kellene szabni a tudományos felfedezés szerzője anyagi javadalmazásának, nehogy kínos perek keletkezzenek. Társszerzői viszony megállapítására is gondolni, kell, mert valamely ipari szabadalom több tudományos gondolaton is alapulhat. A prioritást csak egy felállítandó központi intézet rendszeres és áttekinthető bejelentéseiből volna szabad megállapítani. Ezen bejelentéseknél azonban ugyanazon intézményes garanciáknak kellene len-
