Szabadalmi Közlöny, 1927 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1927-05-15 / 10. szám
SZABADALMI KÖZLÖNY. 10. szám. 108 hogy mily jogoknak szerzésére tette meg a bejelentő az Unió valamelyik államában a szükséges lépéseket. Ezzel az igazolással pedig a bejelentő biztosítja elsőbbségi jogait a többi Uniós államban. Nyilvánvaló ebből, hogy a bejelentő az elsőbbségi irattal jogokat igazol, még pedig teljesen függetlenül az elsőbbségi jognak mibenlététől, vagyis, hogy 1. az elsőbbségi jog csak az újdonságrontó körülmények ellen hatálytalanít és szabadalmi jogokat nem állapít meg; 2. az elsőbbségi jog szabadalmi jogokat állapít meg a személyes jogoknak fenntartásával vagy anélkül. Ha már most arra az álláspontra helyezkedünk, hogy aki nálunk jogokat szerez, az az előírt cselekményeket akként végezze el, hogy azok érthetők legyenek és azok alapján tárgyalni is lehessen, őszintén ki kell mondanunk, hogy nem láthatjuk a jogbiztonságot biztosítva, ha pl. egy hollandi eredetű bejelentés aktáinál a hollandi elsőbbségi irat és ennek csak francia fordítása fekszik el. A szabadalmi bíróságok és az ügyvivők nem kötelezhetők arra, hogy annyira tudjanak franciául, hogy ennek a nyelvnek alapján iparjogvédelmi ügyekben határozzanak, illetve ily ügyeket képviseljenek. Továbbá őszinteségünkben rá kell mutatnunk arra, hogy kereskedelmünk és iparunk expansiós területe a Balkán, nem pedig a nagyiparú államok. Ebben az esetben azonban, ha történetesen különben nincs szó francia vagy belga bejelentésről, az elsőbbségi iratnak francia nyelven történő beadása költségtöbbletet jelent, amit, ha nincs rá okvetlen szükségünk, mellőznünk kell. Ez a kérdés fontos, de nem aktuális, mert a berni értekezleten Kanada és az É. A. E. Á. nem voltak jelen és főleg, mert Nagybritannia és a szomszédos Ausztria a határozathoz neun járultak hozzá. Azt hiszem azonban, hogy mégsem végeztem felesleges munkát, mikor erre a kérdésre rámutattam, mert ha ez a jövőben aktuálissá válik, az mégis legalább egy kissé már elő van készítve. Ha már most íi gye lembe vesszük azt a körülményt, hogy ügykezelési kérdések, a hatóságokon kívül, elsősorban a szaba dalmi ügyvivőket érdeklik, akiket eddig korporative még nem kérdeztek meg, mások pedig tényleges egyhangúságot eddig elérni nem tudtak, sok eredményt várok attól, hogy a kérdésekhez, melyeknek természete már körülbelül teljesen tisztázva van, az ügyvivők nemzetközi testületé, a Federatio hozzászóljon. Indítványozom tehát azt, hogy csoportunk a következő óhajt terjessze a kongresszus elé: A magyarországi csoport azon óhaján nak ad kifejezést, hogy a Szövetség az 1926-ban megtartott berni értekezlet mnnkaprogrammjának tárgyában kérje fel a Federatiot, bogy a következő kongresszus elé egyezménytervezetet terjeszszen elő. Kelemen András szabadalmi ügyvivő. A tudományos tulajdonról.* (Propriété scientiflque.) (Befejező közlemény.) Látva a kérdésnek igen nagy horderejét és azt, bogy nines a problémának kizáróan jogi és technikai jelentősége, hanem igen nagy mértékben kihat az egész kereskedelmi és nagyipari élet területére, a népszövetség égisze alatt működő nemzetközi kereskedelmi kamara is foglalkozott evvel a kérdéssel. Kérdőívet állított ki és szétküldötte az illetékes körökhöz, feleletet várván az alábbi pontokra. Ezek a pontok egyben ismertetik a kérdésnek eddig felmerült jogi és gyakorlati nehézségeit. 1. Mit kell érteni Ön szerint és az Ön hazájának törvényei szerint „tudós“ alatt és mit kell érteni „elvi felfedezés“ alatti 2. Kell-e a tudósnak „elvi felfedezése“ után speciális jogot biztosítani1? 3. Kellene-e igenlő esetben, a felfedezésből keletkező jogot egy bizonyos időre korlátozni? 4. Melyek volnának ezen új jog felismerési formái? Kell-e a tudós kifejezett akarati jelentése a felfedezés közzétételekor, mellyel a jogokat maga számára biztosítani akarja? Ha igen, milyen formában? 5. Igenlő esetben nem látszik-e a kérdés olyannak, mely csak nemzetközi konvencióval oldható meg? * Szerző előadta a Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség Magyarországi Csoportjának 1927. évi március 31-iki vitaülésén. T
