Szabadalmi Közlöny, 1927 (32. évfolyam, 1-24. szám)

1927-05-15 / 10. szám

10. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 107 a két külön tárgyalandó ponton kívül mily kérdésekkel is foglalkozott a mű­szaki értekezlet, amikor is megjegyzem, hogy először a határozatokat és azután az óhajokat fogom ismertetni. Az I. határozat a szabadalom megadása iránti kérvényre és annak nyelvére vonat­kozik anélkül, hogy a fennálló szabályo­kon változtatna. A II. határozat a szabadalmi kérvény tartalmat írja elő ugyancsak anélkül, hogy a fennálló szabályoktól említésre ér­demes módon eltérne. A 2. pont 2. bekezdésében határozat gyanánt szerepel, hogy az elsőbbségi ira­tokat, melyek németül, angolul vagy franciául vannak fogalmazva vagy ily hitelesített fordításokkal vannak ellátva, szükségtelen annak az országnak nyel­vére lefordítani, melyben szabadalmi be­jelentés beadatik. Ezzel a határozattal igen behatóan kel­lene foglalkozni, ha az, a végén, nem álla­pítaná meg, hogy ezek a rendelkezések csak akkor állanak fenn, ha a hazai tör­vénykezés és az illetékes hatóságok külön­ben nem követelik az elsőbbségi iratok­nak a hazai nyelven történő beadását. Minthogy már most nálunk új szaba­dalmi törvény készül, melynek az elsőbb­ségi iratok fordítása tekintetében az elő­zők szerint teljesen szabad keze van, ev­vel a kérdéssel csak az új törvényterve­zettel kapcsolatban kell majd foglalkoz­nunk. Előzetes hozzászólásunk csak akkor indokolt, ha jogos érdekeink veszélyez­tetve vannak, amire különben, az elsőbb­séggel kapcsolatban, az értekezleti óhajok tárgyalásánál vissza fogok térni. A III. határozat a szabadalmi kérvény csatolmányait írja elő egész általában, míg a IV. határozat a szabadalmi leírás­sal, az V. határozat pedig a szabadalmi rajzokkal foglalkozik. Előadásomnak erre a részére tartottam fenn annak a véleményemnek nyilvánítá­sát, hogy úgy ez az értekezlet, mint az 1914-ben ugyancsak Bernben megtartott előző műszaki értekezlet, majdnem az ösz­­szes határozatainak végén az egyes orszá­gok ízlésének, szokásainak és rendelkezé­seinek úgyszólván teljesen szabad kezet nyújt. Egyrészt teljesen igazat kell ad­nunk n kiküldött uraknak, ha a túlságos érőszakolást ezekben á nem lényegbe vágó kérdésekben lehetőleg mellőzték, másrészt azonban mégis szeret nők ezeknek az ősz sze jöveteleknek, ha már megtartatnak, legalább is annyi gyakorlati eredményét látni az egyöntetű rendelkezéseknek eléré­sében, mint maguknak az Unió konferen­ciáinak. A III—V. határozatok ugyanis többek között a leírás formátumánál határokat állított fel, melyeken belül az egyes álla­mok szabadon állapíthatják meg a mére­teket. A csatolandó leírások és rajzok szá­mánál is csak vagylagossággal jött létre határozat. Ezek a határozatok azonban nagyjában megegyeznek majdnem az ösz- Szes érvényes szabályzatokkal és majd­nem úgy néz ki a dolog, mintha nem is annyira az egyszerűsítés lett volna a cél, mint az, hogy valamennyi ország szabály­zata számára ezeket fedő határozatok ho­zassanak. Sajnos, azonban sok eredményi még így sem lehet kimutatni, mert pl Japán, nagy sajnálatának nyilvánítása mellett, megismételte az 1904-ben tett ama kijelentését, hogy bizony az ő papirosa 28X20 cm. méretben készül. Az előírások tekintetében kellemetlen Kanada és az É. A. E. Á. pedig egyáltalában nem voltak jelen. Áttérve már most az óhajok vizsgála­tára, mindenesetre konstatálnunk kell, liogy az életbeléptetés tekintetében az ér­tekezlet egészen szerény volt, amennyi­ben az életbeléptetési szakasz nem mint határozat, hanem 1928. évi január 1. dá­tummal mint óhaj szerepel. Itt megjegy­zem, hogy az 1904-es műszaki értekezlet határozatait az Unió államok nem vezet­ték mind keresztül úgy, hogy semmi kényszerítő ok sincs arra, hogy ezt a berni műszaki értekezlet aktusát Magyar­­ország törvénybe iktassa vagy akár az egyes pontokat rendelet alakjában érvé­nyesítse és ezt annál kevésbbé, mert a főbb momentumok, amint már előbb te­leztem, honi szabályainkkal összhangban vannak. A II. óhajjal azonban behatóan kell foglalkoznunk. Ebben az értekezlet azt az óhaját fejezi ki, hogy az elsőbbségi iratok minden esetben két nyelven készüljenek. És pedig: az első a beadás országának nyelvén és franciául. Az elsőbbségi ira­toknak minden esetben franciául is tör­ténő kiállítását azonban aggályosnak tar­tom. Először is nézzük meg, hogy mire való egyáltalában az elsőbbségi irat? Semmi másra, mint annak igazolására, 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom